Megyei értékek
Dr. Dely Mátyás állatorvosi munkássága
Dr. Dely Mátyás
( Balmazújváros, 1832. február 23. — Polgár, 1918. április 18.)
Debrecen város első (nagyhortobágyi) állatorvosa
Dely Mátyás 1832. február 22-én született Balmazújvároson. Édesapja Deli István a Semsey birtok uradalmi kovácsa, édesanyja Manó Mária. Édesanyja fogadalma alapján a nyírbátori minoriták között élt „Simon fráter” 7-től 16 éves koráig. Ez a tíz esztendő a szerzetesnek szánt Mátyás életútjának - a Ferences rendi minoriták szegényeket istápoló, gyógyító tevékenysége - meghatározó élményévé válik. A római katolikus egyház munkájában, a hitélet gyakorlásában és képviseletében is hiteles példát mutatott embertársainak.
A fiatal Dely a minorita szerzetességet maga mögött hagyva, önmagát idősebbnek vallva katonának áll. Innen húzódik végig az életrajzaiban az 1830. illetve 1832. évi születési dátumok keveredése. A családi emlékezet szerint Kossuth Lajos íródeákja, sőt a fegyverletételt követően a kormányzó meszes szekéren való kimenekítésének legendáját is Dely Mátyáshoz kötik.
Bátyjától kapott segédlevéllel, vándor kovácslegényként jut 1857-ben Pestre, ott jelentkezik az Állatgyógyintézetbe. Létfenntartásának és tanulmányainak költségeit szerényebb tehetségű és szorgalmú diáktársainak felkészítésével teremti elő.
1860. július 28-án a Pesti Császári Királyi Állatgyógyintézet szerint az állatgyógyászati ismereteit kitűnően bebizonyította, ezért Dely Mátyást „képes állatorvos”-nak nyilvánítja. Még abban az évben nőül veszi a polgári tiszttartó csodaszép lányát, Pintér Beatrixet.
Első állása Hajdúdorogon, a grófi birtokon vár rá. Dorogon 4 évig, Debrecen — Hortobágyon pedig (1864-92 között) 28 évig gyógyított.
Debreceni működésének valószínűsíthető kezdete: 1864 vége, 1865 eleje. Erre a Hortobágy c. folyóirat 1865. 12. számában ( Dely Mátyás eddig fellelt első debreceni publikációjában) található utalás: „…én ebbe a városba nemrég települtem, sem házam, sem tanyám,sem kaszálóm nincs…”
Az akkori magyar állategészségügyi közállapotokat jellemzi, hogy szabadon pusztított a lépfene, a takonykór, a tenyészbénaság, a ragadós tüdőlob. A betegségek heves lefolyását az állatjárványtanban járatlan emberorvosok tehetetlenül szemlélték a népi állatgyógyászok, a gyógykovácsokkal egyetemben. Ehhez járult még az állattartó gazdák, a pásztorok bizalmatlansága, tudatlansága, babonássága, akik jobban bíztak a vándor kuruzslókban és táltosokban, mint a baromorvosokban. Dely ázsiai viszonyok között küzdött a hatalmas állatállomány (húsz ezer szarvasmarha, öt és félezer ló, tizenkét ezer sertés, harmincöt ezer juh) egészségéért a „Nagyhortobágyon”.
Gyakorló állatorvosi tevékenysége a pályakezdéstől tudatos felvilágosító szándékkal párosult. Igen korán felismerte, hogy munkája akkor lehet hatékony, ha az állattartó gazdák, a jószágőrző pásztorok értő együttműködésére épít, ha a gyógyítás kiegészül a kórmegelőzéssel, a korszerű állattartói ismeretekkel. 1861-től írt nagyszámú állatgyógyászati cikkei, szakkönyvei ezt a felismerést tükrözik.
Könyveinek, cikkeinek hitelét példátlan gazdagságú gyakorlati tapasztalatai adják, melynek túlnyomó részét a Hortobágyon szerezte. Ott 28 éven át dolgozni, megmaradni, eredményt elérni csupán szakismerettel, nem lehetett. A szakismeret érvényesítését csak az emberi helytállás és a személyiség kivételes képességei (különleges testi erő, türelem, megértés, diplomáciai érzék, igazmondás, sajátos humor, mulatós kedv, stb.) teremthették meg.
Sertéstenyésztés című könyve előszavában önérzetes mondatokkal ismerteti ezt az időszakot: „Iparkodjatok gazda barátaim könyveimből tanulgatni, huszonöt évi tanulmányozás és kísérlet eredményei ezek, nem fordítása idegen nemzet munkájának, nem utánzása más magyar íróknak, köztetek gyűjtöttem tapasztalataimat és sok van abban, amit tőletek tanultam, tehát illő, hogy ti is tanuljatok tőlem. Ne babonával, ne kerekítéssel vagy ráolvasással orvosoljátok ezután a beteg barmokat,… minden tudománytalan nép elvész,… megértitek minden soromat, mert saját szavaitokkal, társalgási modorotokkal van írva.”
Dely szaktudását a pesti állatgyógyintézet tudósai (is) számon tartották. Jártak a pusztára a betegségek tanulmányozására, évente néhány hetet Pestre hívták gyógy- és tápszerek kikísérletezésére. Négyévente joga volt tehetséges, szegény sorsú fiatalt továbbtanulásra javasolni, ösztöndíjra felterjeszteni.
Dely Mátyás, az állatdoktor hétköznapi, vidéki tapasztalataival nehezen nélkülözhető segítőjévé vált a kor nagy felfedezőinek és tudósainak:Tolnai Gábornak, Zlamál Vilmosnak, Hutyra Ferencnek.
Ő nemcsak az állatokat gyógyította nagy szakértelemmel, - részben a pásztoroktól ellesett fortélyokkal, részben a fejlettebb nyugati állatorvos-tudomány által felhalmozott ismeretekkel,- hanem évtizedeken át ő volt a Hortobágy szellemi központja, élő lexikonja, a neves vendégek idegenvezetője.
A pusztai nép életét is jól ismerte. Közbenjárására Debrecen város Ohat pusztáján két tanyasi iskola is létesült.
Ő látta el kutatásaihoz tanácsokkal Herman Ottót, ő adta Jókai Mórnak A sárga rózsa c. regény témáját, ő kalauzolta Jászai Marit, Bismarck fiát, és számos más hírességet a pusztán. Híres könyvtárát számos vendége bővítette egy-egy számára dedikált ajándék kötettel.
Szembetegsége miatt kéri nyugdíjaztatását.1892-től helyhatósági állatorvosként dolgozik Polgáron.
Dely Mátyás Polgárra gazdag szakmai tapasztalatok birtokába került, melynek hasznát a községben működő pályakezdő állatorvos fia (Dely Gábor) is élvezhette. A nagyközség állattenyésztésében – a Hortobágyéhoz hasonló nagyságú földterületen – uralkodó szerep jutott a legeltető gazdálkodásnak. Nagy-Polgár állatállományának számára vonatkozóan Dr. Bencsik János az alábbi, 1911-es adatokat közli: 2238 ló, 5261 szarvasmarha, 41501 juh, 11 604 sertés. (Polgár története 1974. 301-304.p,) Hatósági állatorvosként nem kevés feladat, felelősség hárult rá az itt töltött évtizedekben sem.
Dely Mátyás azonban Polgáron sem csupán állatorvos volt, hanem emberbarát, közéleti ember is. Személyes szálak is kötötték Polgárhoz. Itt élt az apai rokonság. Itt kötött házasságot. Itt éltek felnőtt gyermekei, unokái. Itt vezette háztartását, gondozta őt idős korában Mária nevű leánya, Szigethy Józsefné.
Dely Mátyás fiatal orvosként népszerűségnek, élete alkonyán köztiszteletnek örvendett abban a körben, amelyben dolgozott. A szegények jószágait ingyen gyógyította. Viszonzásképpen csak ennyit várt el: „Mondjál érettem egy Miatyánkot!”
Aktív szerepet vállalt Polgár ügyeinek intézésében is, különösen akkor, ha magasabb fórumokon kellett a település érdekében eljárni. Nevét, hírét a magas minisztériumokban is ismerték. Az Amerikában dolgozó polgáriak megbízásának is eleget tett, mikor felkérték a Mária-szobor (adakozásból történő) állításának megszervezéséhez.
Polgáron érte az a megtiszteltetés, hogy állatorvosi működésének 40 éves jubileuma alkalmából 1901. augusztusában I. Ferenc József császár koronás arany érdemkeresztet adományozott számára, melyről a korabeli újságok is hírt adtak.
1910-ben állatorvosi működésének 50. évfordulója alkalmából a Budapesti Állatorvosi Főiskola- az intézmény történetében először- jubileumi díszoklevelet adott ki számára. A Magyar Országos Állatorvos Egyesület a Tiszabalparti Osztályának díszelnökévé választotta, nevére 2000 koronás alapítványt hoztak létre. A Magyar Állatorvosi Kar képviselői nagyszabású ünnepségen (400 fős közebéd) fejezték ki tiszteletüket.
2018 áprilisában lesz 100 éve, hogy Dely Mátyás örökre megpihent. Sírkövén, a polgári temetőben ez a felirat volt olvasható: „Itt nyugszik, e sír boltjába zárva Dely Mátyás Urambátyánk, Polgár 30 év előtt lett állatorvosa. E síremléket állíttatták Polgár község hálás gazdaközönsége”
Dely Mátyás munkásságának, több könyvben is megörökített legendás életének utolsó 26 éve kapcsolódott Polgárhoz. Nevét, alakját, munkásságát bronz emléktábla őrzi Polgáron, a római katolikus plébánia melletti épület homlokzatán. (Polgár, Barankovics tér 11. szám) Az emléktábla felirata a következő:
DELY MÁTYÁS
A TISZÁNTÚL NEVES ÁLLATORVOSA
ÉS KÖZÉLETI SZEMÉLYISÉGE
SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA
1981
HAJDÚ–BIHAR MEGYE ÁLLATORVOSAI
ÉS POLGÁR KÖZSÉG LAKOSSÁGA
Az 1981. február 11-én lezajlott emlékünnepség és emléktábla avatás fő szónoka dr. Karasszon Dénes , az állatorvos-tudományok kandidátusa, „Állatorvoslás és humánum” című üdvözlő beszédében fogalmazta meg Dely Mátyás hivatásának, emberi küldetésének lényegét:
„Az ő megjelenése, alakja, szereplése közvéleményt formáló jelentőségű volt, hozzájárult (…) az „állatorvos” figurájának megrajzolásához. Ezt hozta létre Dely Mátyás, ezt vette észre és ragadta meg személyiségében Jókai Mór és Móricz Pál, és ezt értékelték mindazok, akik Dely Mátyással találkoztak, elsősorban a pásztornép, amely őt befogadta és szívébe zárta.”
A szónok beszéde további részében megrajzolta Dely Mátyás személyes tulajdonságait, szellemi adottságait. Öles termetű, csókaszemű, nagy erejű veres óriás volt. Nagy tudású gyógyító, kísérletező, találékony elme, szóban és írásban kiváló kommunikációs képességű, humorral megáldott ember. Ezeket a személyiségjegyeket „egyesítette a jóindulat, együttérzés, a segítőkészség humánus eszméivel, amelyek nem csak a beteg állatok iránt megnyilvánuló segítőkészségből állottak, hanem az (…) az állattartó gazdaközönség érdekeit is mindenkor figyelembe vették.”
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok
Források
· Szakcikkek: Falusi Gazda c. országos gazdasági szaklap: 1861. 17. szám „Állatgyógyászati rovat”: A marhák és lovak szájfájása (receptúra és gyógyító eljárás)
1865. 16. és 23. szám levelezési rovat: Polémia a tudományos gyógyító eljárás hatékonyságáról
· Hortobágy c. közhasznú és mulattató tartalmú hetilap:
-1865 márciusától (12-13-14.szám) cikksorozatot indított Városunk állattenyésztése címmel;
-1865 áprilisától 1965 augusztusáig (18.-33.szám) Igyekezzünk állattenyésztők lenni címmel írt a lótenyésztésről, a szarvasmarha tenyésztésről, a juhtenyésztésről.
-Véleményét, kemény kritikáját, javaslatait az 1865.évi 34. és 36. számban Még néhány szó állattenyésztésünk érdekében című cikkeiben foglalta össze.
-1866 szeptemberében (39. szám) A hús ár-szabály káros hatása a szarvasmarha tenyésztésre címmel is értekezett. (E cikk végén használta először nevében az y-os írásmódot.)
· 1867-ben Pesten könyvet jelentet meg Sertéstenyésztés címen, mely a Falusi könyvtár sorozat 6. köteteként jelenik meg. Könyvének ritka népszerűségét mutatja, hogy 1898-ban megér egy harmadik kiadást is.
· Szintén a Falusi könyvtár sorozatában lát napvilágot Állatorvosi jó tanácsok című munkája is állatorvosok és gazdák számára. I. Az állat és élete. II. A beteg-állat-gyógytan, szülészet és hullavizsgálat. III. Gyakorlati és elméleti sertéstenyésztés. IV. A beteg sertés orvoslása. Budapest, 1898. Franklin-Társulat.
7.2. Legendás életútját, emberi alakját az alábbi művek örökíti meg:
· Jókai Mór: Sárga rózsa (Budapest, Révai,1893.167p)
· Kóssa Gyula dr.: Magyar Állatorvosi Könyvészet 1472-1904, Magyar Országos Állatorvosi Egyesület, Budapest 1904.
· Feszty Árpádné: Hogyan született a Sárga rózsa? (A Pesti Hírlap vasárnapja, 1925. június 12.)
· Móricz Pál: Hortobágyi legendák (1927, Debrecen, Városi Nyomda). A novelláskötet 9 történetet tartalmaz Dely Mátyás hortobágyi működéséről, szemtanúk elbeszélései nyomán. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára)
· Móricz Pál: Hortobágyi Dely Mátyás kalandos élete (2016, Debrecen) Móricz Pál hátrahagyott novellái, szerkesztett változat (Kiadó: a Hortobágyi Természetvédelmi Közalapítvány)
· Móricz Pál: Pusztuló világ ( Budapest, Singer és Wolfner kiadása, 1912.)
· Móricz Pál: Magyar sirató ( A szerző kiadása, 1931.)
· Dr. Bencsik János: Aki kimenekítette az országból Kossuth Lajost (Hajdú- Bihari Napló, 1976. február 22-i szám)
· Béres András: Állategészségügy a XIX. sz. eleji Hortobágyon. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3.szám, 1976.
· Dankó Imre: A Hortobágy néprajzához IN.: Válogatott tanulmányok (Opuscula Etnographica) Debrecen, 1977.
· Magyar Állatorvosok Lapja 1981. 36. (8.) sz.
· Béres András: Arra van egy kőhíd rakva…Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1982.
· Magyar Állatorvosok Lapja, 1986. 12.sz. 707-792.l.
· ifj. Olajos István: Lakóhelyem - Polgár nevezetes személyisége - Dely Mátyás állatorvos pályája című díjnyertes pályamű (1988) A pályamű 1-1 példánya A Debreceni Levéltárban és a Hajdú-Bihar megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomáson 1988-ban leadásra került.
· Szűcs Ernő: Debreceni anekdoták (Debrecen, Folklór és etnográfia 49., Kossuth Lajos Tudomány Egyetem, 1989.
· Tóth József: Mesél a Tisza, regél a Hortobágy (Polgár a Hortobágy északi csücskében) Debrecen, 1989.
· Béres András: A hortobágyi csárda és jeles vendégei A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyvei 1989. 16. szám
· Komjáthy István: A Hortobágy krónikája (Attraktor Kiadó, Máriabesenyő-Gödöllő, 2006.)
· Papp József: Hortobágy. Magyar Néprajzi Könyvtár sorozat. MTA DENK-DENT és a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, Debrecen, 2008.