Az első magyar gyermekváros barakképületei

A barakképületeket a második világháború előtt katonai lókórház céljára
munkaszolgálatosokkal építtették. A háború után a megüresedett barakkokban az árván
maradt, kallódó gyermekek számára gyermekmenhelyet rendeztek be, amely rövid idő alatt
teljes önirányítással működő nevelőintézménnyé nőtte ki magát. Ez volt az ország első
gyermekvárosa.

Az újonnan létrehozott intézmény 1946. június 29-én fogadta be az első öt elárvult, sodródó,
tépett gúnyájú, mindenképpen támogatásra szoruló gyermeket. Egy hét múlva már ötven
gyermek talált itt menedéket, egy év múlva pedig háromszáz főre nőtt az intézmény
gyermeklétszáma.

A jellegzetes, fenyőfából készült barakképületeket a gyermekek hamar birtokukba vették.
Berendezési tárgyait - pedagógusok irányításával – nagy részben a gyermekek saját maguk
készítették. Az épületek környezetét önálló elképzelésük szerint parkosították.

A gyönyörű környezet, a felnőttek biztonságot nyújtó gondoskodása, a közös élmények hamar
mosolyt csaltak a riadt gyermekarcokra. 1946 szeptemberében már megnyílt az általános és az
iparostanonc iskola. Az iskola berendezését, az egyszerű asztalokat és az ülőhelyeket is
nagyobb részben a pedagógusok és a gyerekek maguk barkácsolták össze. Asztalos, lakatos,
kovács, szabó, cipész és fodrász műhelyeket alakítottak ki, ahol a gyermekek
megismerkedhettek a szakmák alapjaival. Igazi munkaiskolai képzés vette itt a kezdetét.

A mezőgazdaság iránt érdeklődők számára az intézményen belüli tangazdaság biztosított
gyakorlóteret. Állatistállói, traktorállomása, szerelőműhelyei segítették a gyermekek önálló
életre való felkészítését.

Az első hazai gyermekváros zavartalan működéséért összefogott az ország. Vállalatoktól,
intézményektől, sőt külföldi segélyszervezetektől is komoly támogatást kaptak. Pár év
elteltével Ádám Zsigmond igazgatása alatt a barakképületekben világszerte ismert és elismert
gyermeknevelő mintaintézmény működése bontakozott ki.

A MAFIRT 1948-ban filmet készített a gyermekváros életéről, melyet Londonban, Párizsban
és Moszkvában is bemutattak.

A jól működő mintaintézmény sorsát 1950-ben az ismert katonapolitikai események
megpecsételték. A gyermekvárost ebben az évben Tiszadobra, az Andrássy kastélyba
költöztették.

Az egykori gyermekváros helyén egy fél évszázadra szovjet katonai laktanya lett. A csapatok
kivonulása után az objektum egy ideig üresen állt, majd a területet a Bocskai István
Lövészdandár vette a birtokába.

A régi barakképületeket és a gyermekváros egykori kaputornyát az eredeti megjelenésükben
szépen felújították. Ma egy korszerű katonai kiképzőbázis működik az egykori gyermekváros
területén. Terv van arra, hogy a kaputoronyban rövidesen képgaléria emlékezik majd az
egykori gyermekintézmény mindennapi életére.

Kapcsolódó képgaléria

Kapcsolódó dokumentumok

Források

Emlékkötet Ádám Zsigmondról és a hajdúhadházi Gyermekvárosról (Szerk.: Tóth László)
Debrecen 1981.

Filmhíradó: Hajdúhadházon megnyílt az első magyar gyermekváros, 1946. október,
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6236

Hajdúhadház egykor és ma (Szerk.: Hadházy Jenő) Élmény ’94. Bt. Hajdúhadház, 2005., 256-
263. oldal

Kelemen Lajos: Dr. Ádám Zsigmond hajdúhadházi pedagógiai tevékenysége, In.: Hajdú –
Bihari iskolatörténeti dolgozatok (Szerk.: Bajkó Mátyás és Gerencsér Attila) Debrecen, 1978.