Hortobágyi csikósnyereg

A hortobágyi csikósnyereg – más néven hara, priccs, patrac – különlegessége abban rejlik, hogy csak a Hortobágyon és mellékén terjedt el. A törvényi korlátozások előidézte szükség alakította ki, mivel a hatóságok megtiltották a pásztoroknak a rögzített nyereg használatát, hogy ne legyenek képesek hosszabb utak megtételére. A priccs praktikus, a lovasnak kényelmesebbé teszi a lovaglást, a lónak viszont kevésbé, mivel a csikós a ló hátának legmélyebb részén ül.

Nyeregváz és heveder nélküli, kiszabott nemez vagy posztó, amelyet vászonnal, olykor bőrrel vontak be és kengyellel láttak el. Egyszerűbb és díszes változata egyaránt ismert.

Rögzítetlen nyereg lévén eséskor sem akad be a csikós lába a kengyelbe. A ménes melletti munkában a nyergelés gyorsasága számít, ami a priccs használatát indokolja. Ha a csikós a ménest állva őrzi, a csikósnyerget vállára csapva hordja, ha lefekszik, a feje alá hajtja.

Kapcsolódó képgaléria

Kapcsolódó dokumentumok

Források

Béres András: Terelők, terelőeszközök, a hajdúsági pásztorok kezén

Garay Ákos: Magyar nyergelés

Lükő Gábor: A hortobágyi pásztorművészet

Papp József: Hortobágy

Pettkó_Szandtner Tibor: A magyar kocsizás