Gönczy Pál polgári népoktatást megalapozó életműve

Hajdúszoboszlón, később a Debreceni Református Kollégiumban végezte tanulmányait. Tanítóként, majd Gálospetriben családi nevelőként is kamatoztatta korán felismert kézügyességét: földgömböt készített tanítványainak. Meggyőződése volt, hogy a népoktatásnak a nép anyagi érdekeit, gyarapodását is szolgálnia kell.

Svájci útjának tapasztalatait felhasználva megalapította a zeleméri árvaintézetet, amely 1848-ig működött.

1852-ben saját tanintézetet alapított, ahol a modern nyelvek oktatása mellett a kerti és ipari munkák is a nevelés szerves részét képezték. Számos tanulmánya jelent meg pedagógiai és ismeretterjesztő célzattal.

1867-ben Eötvös József munkatársnak hívta a közoktatásügyi minisztériumba, ahol lehetősége nyílt arra, hogy népoktatásra vonatkozó elképzeléseinek egy részét megvalósítsa. Nagyra értékelte a munka nevelő értékét és a tisztaságra nevelést. A tapasztalatok útján szerzett ismeretek pedagógiai jelentőségét felismerve a szemléltető oktatás hazai ösztönzője lett, aki saját tankönyveivel, térképeivel és atlaszaival a népoktatás egyik legnagyobb alakjává vált.

Alapelve: „A honszeretet, a népszeretetben is áll. Ki azt neveli, hazájának legnagyobb szolgálatot tesz.”

Kapcsolódó képgaléria

Kapcsolódó dokumentumok

Források

Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus, Debrecen, 1969.

Rechnitzer Magdolna: Gönczy Pál, Budapest 1940.

Verédí Károly: Pedagógiai Encyclopedia, Budapest 1886.

Peres Sándor: A magyar népoktatásügy fejlődése 1867-1887.