Megyei értékek
Az egész Magyarországon egyedülállóan a Mihalkó család által készített kalapok és az 5 generációs örökséget életben tartó balmazújvárosi Mihalkó Kalapkészítő Műhely, mint Magyarország védendő nemzeti kultúrkincse és egyedülálló ipartörténeti értéke
„A balmazújvárosi Mihalkó Kalapos Műhely az egész országban egyedülálló kultúrtörténeti és ipartörténeti érték.”
Beszprémy Katalin
A Mihalkó Kalapkészítő Műhelyből származó „Hortobágyi pásztorkalap” jelen javaslat benyújtásakor már a Hajdú-Bihar Megyei Értéktár megbecsült eleme. Mindemellett egész Magyarországon egyedülálló módon, kizárólag a „generációs örökségként” óvott és életben tartott, valódi nemzeti kincsünkként csakis a Mihalkó család által immár a 6., sőt Mihalkó Gyula fia és veje révén a 7. generáció nyomvonalán készített nemzeti örökség erejű érték, a hazai táj-karakterisztika speciális emblémája, s már a Magyar Értéktárba történő besorolását kérő tanulmány is elkészült a minisztériumi szakbizottság vélhetően pozitív döntésére vár.
Ugyanakkor a Mihalkó Gyula által képviselt kalapkészítői mesterség, tudás és Műhely olyan egyedülálló kézműves ipartörténeti jelenség és egyben magyar nemzeti kultúrkincs, mely átfogó jelleggel, s a magyar nemzeti értékpiramis legalsó szintjétől, – a Balmazújvárosi Települési Értéktártól elindítva – méltó a magyar nemzeti értékpiramison történő végigvezetésre egészen a hungarikum kitüntető címig, hiszen valóban hungarikum, azaz a magyarságra jellemző egyedi értékjelenség.
A Mihalkó Kalapkészítő Műhely fent említett specialitása: merinói juh gyapjából megalkotott, egyedi formájú pásztorkalap a viselője foglalkozását is jelzi, azaz lehet csikóskalap, juhászkalap és gulyáskalap is, de gyűjtőnéven pásztorkalap. Emellett a pörgekalap, a bojtár és a kondáskalap is a Mihalkó műhely gazdag tárházának remekei, csakúgy, mint a különböző női divatkalapok és a betyárkalap, a Bocskai-kalap, a Kossuth-kalap, az Iparos-kalap, a Debreceni keménykalap, a Nyírségi kalap, a Matyó kalap, avagy az Újvárosi parasztkalap, sőt a Kun süveg és a Kunsági csikóskalapok is. A magyar nemzeti múlt valamennyi értékes és jellegzetes kalaptípusa ma már,- sőt évszázadok óta - a Mihalkó kalapkészítő család „remekbeszabott” darabjainak tárházából került és kerül ki. Mihalkó Gyulának gyakori élménye, hogy olyan kalapot hoznak hozzá, amit még valamely felmenője készített. Ezek a kalapok 100 év múlva is kalapok maradnak, nem csupán hazánkban, hanem az egész világon egyedülálló, s évszázadok kézműves tudásából fakadó előállítási technológiájuknak köszönhetően. Felesége, Erzsike elmondása szerint: férje hűen ragaszkodik a klasszikus és őseitől tanult kalapformákhoz, s ha létrehoz valamilyen „új” divatkalapot vagy mai viseletre alkalmas modellt, akkor is „hagyományőrző innovációt” teremt, ilyen módon is őrizve a múlt kalapkészítői tudását a jelen formanyelvére átfordítva, divatossá téve azt.
Különös figyelemre érdemes, hogy a magyar nemzeti értékpiramis valamennyi szintje tekintetében, hogy a balmazújvárosi Mihalkó család tagjai már több évszázada, egészen pontosan a XIX. század derekától, a reformkortól foglalkoznak kalapkészítéssel, ősi magyar kézműves hagyományokat autentikusan megőrző generációs szellemben, ami már önmagában is különleges érték. Jelenleg már az 6. generáció, azaz az idők során 11 kalapkészítő mester képviseli a családban, hazai, de nemzetközi szinten is egyedülálló módon e ritka, ám annál becsesebb hivatást, sőt már a 12. tag, azaz a 7. generációt képviselő ifj. Mihalkó Gyula is folytatja édesapja hivatását.
Mihalkó Gyula és ifj. Mihalkó Gyula - a nemrég elhunyt Mihalkó Zoltánnal együtt - szakmájuk nem csupán egyedüli mai, hazai képviselői, hanem valód elhivatott és elismert mesterei is: a népművészet mesterei, népi iparművészek. Meghatározó momentum a kiemelkedő nemzeti érték, majd pedig a hungarikummá nyilvánítás szempontjából, hogy a „Mihalkók” nem csupán Magyarországon, de a világon teljesen egyedülálló módon a nyírt, tisztított báránygyapjúból hagyományos eljárással és szerszámokkal készítik a hortobágyi pásztorok, azaz a csikósok, gulyások és juhászok immár magyar nemzeti jelképként is értelmezhető pásztorkalapjait.
Az ősi családi műhelyben, a Mihalkó Kalapos Műhelyben a nyírt, kártolt, tisztított merinói báránygyapjúból hagyományos szerszámokkal és eljárással, kézi munkával, készül tehát a pásztorkalap a hazánk emblematikus „figurái” a hortobágyi pásztorok számára. S ez a fajta kézműves tevékenység -, mely felbecsülhetetlen értékű szakmai és generációs tudás mai „virágzása” - nem csupán egy tájegység szempontjából büszkeség, hiszen Magyarországon és az egész világon egyedülálló.
Mihalkó Gyula a nagy múltú kalapkészítő dinasztia 6. nemzedékének 11. mestere, aki 1999-ben kapta meg a népi iparművész címet és 2003-ban pedig a Népművészet Mestere címet, s tagja a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesületnek is. Sőt, e területen világhírnevet is szerezve hazánknak nem is oly régen, 2013-ban a Washingtonban megrendezésre kerülő Smithsonian Folklife Festivalon nagy sikerrel és Magyarország nemzetközi presztízsét is öregbítő módon képviselte nagy sikerrel különleges mesterségét. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Mihalkó Gyula és családja az utolsó „kalapos” család Magyarországon, aki kézi erővel, felmenőktől örökölt régi kézi szerszámok segítségével merinói báránygyapjúból készít kalapot, sőt a kalap anyagát, a tompot is ő maga állítja elő. Mihalkó úr kínálata 25-30-féle kalapból áll, s ha mindegyik fajtából van valamennyi méret a raktáron, akkor 250-300 kalap közül válogathat az érdeklődő. A balmazújvárosi mesterember persze leginkább a hortobágyi pásztorkalapokat szereti, amelyek világos hierarchiát tükröznek. Ő készítette a kalapokat a Sobri-filmhez is.
A magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, azaz a hungarikum törvény jegyében a magyar nemzeti értékpiramis valamennyi szintjére történő felvételre javasolt nemzeti érték történetének gyökereit, mintegy „ősforrásait” kutatva érdemes visszatekintenünk a család históriájának a témánk szempontjából lényeges legősibb időszakáig. Többször említettük már az 5 generációs mélységű múltat és azt, hogy id. Mihalkó Gyula a család 6. generációjának jelenében a 11. kalapkészítő mestere, de érdemes a „kalapkészítő ősök útján mélyebb tárnákat feltárva is elidőzni”a javaslat kereteit nem túlfeszítő módon. Az elmúlt több mint másfél évszázadban a „Hortobágy mellyékén” – Balmazújvároson –, Polgáron, Földesen, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőcsáton, a Szabolcs-Szatmár megyei Balkányban a Mihalkó családból öt generáción át kilenc férfileszármazott, továbbá Mihalkó János (1879–1934) özvegye, Molnár Erzsébet és Mihalkó Ferencné Győrfi Margit foglalkoztak kalapkészítéssel.
Ha önmagában a család „lokális előfordulását és kalapos mesterbeli földrajzi elhelyezkedését” vizsgáljuk is kijelenthetjük, hogy messze túlnyúlik a Mihalkó család kalapkészítő tevékenysége Hajdú-Bihar megye határain, s több megyét érintve már csak életterük miatt is „országos szórású” a nagy múltú kalapkészítői tevékenység, s már önmagában ezért is magasabb szintre is méltó, mint a megtisztelő megyei érték cím a Hajdú-Bihar Megyei Értéktár megbecsült elemeként. A Magyar Értéktár-i szintre meglapozottan méltó a tevékenység mellett azonban még számos komoly érv szól, melyet jelen tanulmány a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, azaz a hungarikum törvény szempontrendszerének megfelelően tárgyal.
A Mihalkó családnév eredete és a család származása a történész és genealógus számára inkább csak hipotézisek felállítását teszik lehetővé. Az itt leírt feltételezéseink azonban – úgy gondoljuk – kellően megalapozottak, és kiállják a legszigorúbb szakértői bírálatokat is. A Mihalkó családnév a Mihály keresztnévre vezethető vissza. Az 1700-as évek végén már több Mihalkó nevű család élt Vásárhelyen, de korábbi lakóhelyükre a Mikhalkótz nevet felvevők még jól emlékezhettek, ezért feltételezzük, hogy a Mihalkó nevű faluból csak a XVIII. században telepedett át – esetleg több rokonával – a család őse. A XIX. század közepére Vásárhely lakosságának többsége a Mihalkó család tagja volt, vagy a házastársak révén a szűkebb rokonsághoz tartozott. Az Újvárosra települt Jánosról és feleségéről a családi emlékezet – Mihalkó Zoltán (1924–2009) jóvoltából – csak annyit őrzött meg, hogy a Debreceni úti temetőben nyugszanak, ahol öreg Mihalkó János is. Nyolc gyermekük közül ketten is a kalaposmesterséget folytatták. János fiuk (1879–1934) Balmazújvároson, Gyula (1883–1938) pedig Polgáron folytatta az ipart. A 8 testvér közül József egyéves korában meghalt, Mária Takács Imréné lett, s Róza volt az első a Mihalkó családban, aki főfoglalkozásként gyógynövényekkel foglalkozott. Róza férje Jókai István lett. Mihalkó János (1879–1934) volt az első újvárosi kalapos, akinek szakmáját és munkáját Balmazújváros neves helytörténésze – idős Varga Antal (1885–1944) – olyan egyedülállónak és érdekesnek tartotta, hogy 1925-ben az utókor számára is megörökítette. A kalapkészítésről írt feljegyzése és a szerszámokról készített precíz rajzai a debreceni Déri Múzeum néprajzi adattárában találhatók. János 1903-ban kötött házasságot Molnár Erzsébettel. Házasságukból nyolc gyerek született, akik közül Zoltán és Ilona pici gyerekkorukban meghaltak. János a Balmazújváros, Nádudvari utca 13. szám alatti vegyeskereskedésben boltos volt. 25 éves korában, fiatalon hunyt el. A leányok közül Róza, aki Andirkó Imre felesége lett, szintén gyógynövény felvásárlással foglalkozott, sőt a leszármazott Jókai családban ez a tevékenység napjainkban is a fő foglalkozás. Erzsébet pedig Hajdú Miklós felesége lett. A fiúk közül hárman is folytatták az apai mesterséget. János 1934-ben bekövetkezett halála után özvegye, majd Ferenc fia vitte tovább az ipart.
Mihalkó Gyula édesapja (1920–1967) az 1950-es években felhagyott a kalapkészítéssel, és 1955. február 1-től a Herbária balmazújvárosi üzemének dolgozója, majd üzemvezetője lett. Egy ideig ő volt a Balmazújvárosi Sportkör futballszakosztály-vezetője, és más területen is aktív közéleti személy volt. Szabó Katalint 1948-ban vette el feleségül, aki később a Balmazújváros és Vidéke ÁFÉSZ könyvelője volt, és akitől Gyula és János nevű gyermekeik születtek. Mihalkó János és Molnár Erzsébet legfiatalabb gyermeke, Zoltán 1924-ben született, apját fiatalon elveszítette, özvegy édesanyja kalapos műhelyében bátyjaitól tanulta meg a kalaposmesterséget. 1942. március 15-én Mihalkó Zoltán kalapos tanoncot segéddé nyilvánította a balmazújvárosi ipartestület, majd a debreceni mestervizsgáló-bizottság előtt 1946 júniusában letette a kalapos mestervizsgát. Az 1950-es években a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Balkány községben tevékenykedett kalaposmesterként. 1959-ben visszaköltözött Balmazújvárosra, de ő is szakmát váltott, és a bátyjához hasonlóan a Herbária balmazújvárosi üzemegységében helyezkedett el. Nyugdíjba vonulásáig csak szabadidejében készített kalapokat, de azt követően újra eredeti hivatásának élt. Visszavásárolta a Nádudvari utca 13. szám alatti házat, ahol nagyapja is dolgozott, s újra ott készítette híres hortobágyi pásztorkalapjait. 1974-ben népi iparművész lett, majd 1980-ban megkapta a Népművészet Mestere címet.
A Mihalkó-féle kalaposmesteri több évszázados tudás letéteményese, Mihalkó Gyula kalapos mester 1949. június 26-án született Balmazújvároson. Meghatározó volt számára a gyermekkori „gyökerek” szívet-lelket átható és kitörölhetetlen, sorsot meghatározó kódként beivódó élményvilága: gyermekkorában édesapja kalapos műhelyében sok ismeretet és inspirációt, élményalapot szerzett, miközben segédkezett a kalapkészítésben. S a családi örökség tökéletesen párosult egyfajta „vérvonalbeli” tehetséggel, hiszen mindössze 12 éves volt, amikor édesapja közreműködésével elkészítette első önálló munkáját. Abban az időben a család apraja-nagyja vásárokra járt, melyekre ő is elkísérte a szülőket. Édesapja apjától, Mihalkó Jánostól tanulta a mesterséget, melyet 16 éves korára sajátított el teljes mértékben. Ekkor már saját kezűleg készítette - az 1880-as évek technikájával, kézzel előállított - pásztor és viselő kalapokat. Az általános iskolát Balmazújvároson, a középiskolát Debrecenben a Tóth Árpád Gimnáziumban végezte el, ahol 1967-ben érettségizett, és gyógyszergyártó szakmai minősítő bizonyítványt is kapott.
A középiskola elvégzése után Debrecenben kezdett el dolgozni a Biogal Gyógyszergyárban. 1971-ben megnősült, a Nagyhegyesi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben helyezkedett el. Mindeközben nagybátyjának, Mihalkó Zoltánnak segített a kalapos műhelyben. 1972-ben megszületett lánya, Emese, 1974-ben fia, Gyula. Szakmailag tovább képezte magát, megszerezte az ív- és lánghegesztő, majd a víz-, gázkészülék szerelő szakmát, végül elvégezte a Gépipari Technikumot is, sok irányban továbbfejlesztve öröklött szakmai tudását, jó kompetenciáit. 1993-ban - a rendszerváltás idején - kft-vé alakult a Termelőszövetkezet, ahol 1998-ig ágazatvezetőként dolgozott, mint növénytermesztési ágazatvezető 1998-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. A munka mellett segített nagybátyja, Mihalkó Zoltán kalapos műhelyében.
A családi múlt tényszerűen száraz és tárgyilagos adattáránál mindig izgalmasabb „a saját látószög”, az egyéni megfogalmazás, íme a Mihalkó família fentiekben felvázolt története id. Mihalkó Gyula szemszögéből:
„A családunk a Felvidékről származik, 1871-ig tudtuk visszavezetni – mesél a gyökerekről Mihalkó Gyula. – Volt egy Mihalkó nevezetű falu, onnan kerültek át Vásárhelyre. 1871-ben egy ősöm Mihalkó János dédnagyapám – aki 1851-ben született - gondolt egyet, megkerülte a Tokaji-hegyet, a Nagy-Kopaszt, és ideérkezett Balmazújvárosba. Beleszeretett egy itteni leányba, Zsófiába, akinek az édesapja kalapos volt, s kitanulta a mesterséget. Ettől az időponttól tudjuk biztosan, hogy elkezdődött a Mihalkó-családban a kalapkészítés.
Akkoriban még kereslet is volt a kalapra: egy embernek 3-4 kalapja is volt. „Ha kiment az állatokat megetetni, felvette a legrosszabb kalapját, de a templomba, esküvőre a legjobbat tette a fejére” – mondja Mihalkó. S mikor ment ki a divatból a kalap? – kérdezzük. „Amikor bejöttek a gépkocsik, s ahogy ül be az ember, lesodorja a kalapját. Kiszorultak az állati vontatású szekerek, kocsik, amin védeni kellett az ember fejét az időjárás viszontagságaitól – jön a válasz. Meg mindig majmolunk valakit, például ott van a baseballsapka. Minek nekünk baseballsapka, amikor van nekünk rendes magyar kalapunk?” Pedig „régen mindenki kalapot viselt, nyáron a szalmakalap ment, ősszel-tavasszal a posztókalap, télen pedig a kucsma”.
Azonban a kommunizmus idején sem volt fenékig tejfel az élet. Amikor bejöttek az Áfész-boltok - az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején - mindenkinek ott kellett volna vásárolni. „Akkoriban a szerszámok egy részét betették édesapámék a csutkakúpba, s mire elő lehetett venni őket, addigra szétáztak. Megtiltották a kalapkészítést, de a pásztoremberek csak idejártak akkor is.”
Mihalkó Gyula 1997-ben készítette el saját műhelyét fiával, illetve ugyanebben az évben lépett be a Hajdú- Bihar Megyei Népművészeti Egyesületbe. 1999-ben a „Kézműves Remek” pályázaton második helyezést ért el, ugyanebben az évben pedig megszerezte a Népi Iparművész címet.
További díjai, elismerései (a teljesség igénye nélkül):
1999. május 4-én az 1999 Kézműves Remekei című pályázat II. díjban részesült
1999. december 6-án a Magyar Művelődési Intézettől megkapta a Népi Iparművész címet
2000. június 9-én a Kecskeméten megrendezett VI. Országos Népi Mesterségek művészeti pályázatán a kunsági, hortobágyi, bihari férfi fejfedők készítéséért II. díjban részesült
2000. augusztus 20-án a budapesti „A Keresztény Magyar Államiság 1000 éves fennállása” millenniumi rendezvényen feleségével együtt emléklapot kapott
2002. augusztus 20-án Budapesten a népművészeti hagyományok őrzéséért az országban elsőként, Hagyományőrző Díjban részesült
2002. október 16-án a Magyar Turizmus Rt. Észak-alföldi Regionális Marketing Igazgatósága által kiírt Észak-alföldi régió ajánlásával című pályázaton termékei elnyerték e nemes cím viselésének jogát
2003. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma miniszterétől átvehette a Népművészet Mestere címet
2004-2005. között édesapja műhelye helyén megépítette Népművészeti Alkotóházát.
2004. június 30-án a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat által alapított Hajdú-Bihar Megyei Minőségi Termék Társaság a Hajdú-Bihar megyei Minőségi Termék Díj-at adományozta neki.
2004. augusztus 21-én a népművészetért végzett tevékenysége elismeréséért Király Zsiga-díj-ban részesült.
2006. január 23-án a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által kiírt Magyar Kézműves Remek Díj-at és 2006. december 13-án a Hajdú- Bihari Kereskedelmi és Iparkamara Kézműves Díját kapta meg megérdemelten.
2009. november 20-án Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Közgyűlése a népművészet terén több évtizeden keresztül végzett kiemelkedő színvonalú alkotó tevékenysége elismeréseként Kölcsey Ferenc-díjat adományozta számára.
2010. október 29-én a XV. Országos Népművészeti Kiállítás zsűrije Gránátalma Díjat adományozott neki.
Lényeges, hogy 2004–2005-ben édesapja műhelyének helyén a Sapard-programmal népművészeti alkotóházat épített. A hely zsenialitása és értékőrző, mentő és élményszerűen átörökítő jellege abból fakad, hogy a hagyományos szerszámokkal felszerelt, de modern berendezésű műhely feletti szinten kialakított vendégszobák lehetővé teszik, hogy az érdeklődő szállóvendégek néhány nap alatt a kalaposmester irányításával saját kalapjukat elkészíthessék, vagy egyszerűen csak megfigyelhessék e hagyományőrző népi mesterség munkafolyamatait. A műhely előtti teremben a Mihalkó kalaposok által készített összes kalaptípusból és egyéb népművészeti remekekből rendezett kiállítás látható. Ezzel a hagyományt átmentő, életben tartó és továbbörökítő különleges megoldással pedig történeti kordokumentum jelleggel járult hozzá Mihalkó Gyula ahhoz, hogy az őseitől, a több évszázados múltból átörökített, s „nemzeti kincs”erejű tudás valóban átörökítődjön a jelenből a jövőbe.
Mihalkó Gyula kalapjai birkagyapjúból, kézi munkával, fakolással és nemezeléssel – több évszázados kézműves technológia alapján- minden gépi munka segítsége nélkül készülnek. Álma, hogy a mesterség – a Mihalkó- féle kalapok készítése - fia által az utókorra hagyományozódjon. Ennek egyik lényegi eleme volna legvégső célként a munkásság és Mihalkó Műhely hungarikumként történő elismerés is, hiszen valóban- minden törvényi szemponttal harmonizálva- az utókor számára átmentendő, teljesen egyedülálló, több megyét és az ország egészét érint, büszkeségre okot adó és a nemzetközi szakmai presztízsünket is emelő nívót képvisel Mihalkó Gyula mester tevékenysége.
Lényeges a nemzeti érték azonosítása és első szakmai felismerése kapcsán, hogy 1949-51-ben Luby Margit járt édesapjánál, mint néprajzos. S ekkor jött rá a szakma, hogy az országban már akkor is csak öt-hat olyan család volt, akik merinói báránygyapjúból kiindulva készítettek kalapot. Mostanra pedig már csak ők, azaz a Mihalkó család: id. Mihalkó Gyula és fia ifj. Mihalkó Gyula maradtak. A mai kalaposok már megveszik a festett tompot, s azt formázzák. Kiesnek a nehezéből, s az eredeti folyamatokból ezáltal, melyek valóban kalappá teszik a kalapot.
Az országban nyolc-tíz olyan kalapos mester van, akik nemezelő technikával készítenek filckalapokat, de teljesen hagyományos, paraszti technológiával valóban csak Mihalkó csinál kalapot –Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének vezetője elmondása szerint. A műhelyről pontos ismeretekkel rendelkezik a hagyományos népi és kézműves foglalkozások helyzetével kapcsolatban, mivel az előző években készített egy hatalmas kutatást a témában. Mint Beszprémy Katalin mondja:
„…az úgynevezett „harmadik iparművész generáció” is gyapjúból készít kalapot, de nem a hagyományos technológiával, a gyapjút pedig színesen megveszik.”
Jelen tanulmány és a javasolt nemzeti érték bemutatása szempontjából izgalmas rész következik, mely arra a mindenkit érdeklő, ám ritkán felvetődő kérdésre válaszol, hogy:
„Hogy készül a kalap?”
Mihalkó Gyula az, aki ma Magyarországon a legautentikusabb választ adhatja erre a kérdésre:
Régen, kora reggel, amikorra kimentek a műhelybe a mesterek, addigra a tanulóknak be kellett gyújtani, azaz reggel ötkor már lobogott a tűz. Addig maradtak, míg be nem fejezték az utolsó kalap begyúrását. Pásztorkalapból három ment le egy nap fehéren, este hat-hét lett, mire befejezték. Most megrendelésre készítem, de egy kalap már egy napra is sok.”
Mihalkóék gazdag kalapkészítői tárházának egyik fő, s már nemzeti értékké nyilvánított eleme: a Hortobágyi pásztorkalapok készítése: „a rangsor élén áll a csikós, aztán a gulyás, a juhász és a kondás. Egy népi történet szerint van a Jóisten, szorosan mellette a csikós, hosszabb szünet, aztán jön a gulyás és sorban a többiek. A csikós és gulyás kalapjának fejformája egyforma, viszont a karima nagyságában van eltérés. A gulyáskalapé nagyobb, szélesebb, mint a csikósé, mert a gulyás kint van a marhával mindig, ritka, hogy behajtják éjszakára. Ha nagy eső van, lehajtja a karimáját, ami túlér a vállán és lecsurog a víz. Ha nyáron nagyon jó idő van, s jön egy zivatar, a ruháját a kezére teszi, ráteszi a kalapot, s amikor elmegy a zivatar, felveszi a száraz ruhát.
A kalapkészítés esszenciális megfogalmazásának „szárazabb változatát” követi itt az élményszerű „elmondásos” bemutatás. A Mihalkó család tehát generációk során szerezte, őrizte meg, mélyítette el szakmailag, és örökítette tovább a hagyományos kalapos mesterséget máig is nemzedékek hosszú sorát kiszolgálva. Mihalkó mester kalapjai aprólékos munkával készülnek. Mihalkó Gyula először a gyapjút szálljaira veri, majd pedig összegyúrja. A pontosan kimért gyapjút kétfelé veszi, majd egy fakpónak (húrral ellátott, alakja akár a gordonka) nevezett szerszámmal fellazítja őket és a fakba ereszti. Egy pásztorkalap négy fakból készül el. A négyből előbb kettőt, majd a kettőből egy kalapot állít össze filcolással és nemezeléssel. Az elkészült tompot (kalap számára szabott nemezdarabok) ezután két órahosszáig kell forró vízben gyúrni, melynek hatására a gyapjú összemegy és sűrűsödik. A begyúrt tompot formára húzza, azután jön a szárítás és a festés fázisa, melyet aztán ismét a szárítás követ. A keményítés, a formázás, a vasalás majd a bevarrás és a díszítés után készülnek el véglegesen a hortobágyi csikós, hortobágyi juhász, bihari juhász, hortobágyi gulyás, hortobágyi bojtár, kun csikós kalapok és a juhász süvegek. A kalapkészítés menete iránt behatóbban érdeklődők részletesen tájékozódhatnak erről a minőségi és teljes körű szemléletességgel tájékoztató honlapról.
S íme, a mester szavaival a „mesterfogások” menete:
„Attól függően, hogy milyen kalapot készítek, annak megfelelően mérem ki a gyapjúmennyiséget. Van egy szerszámom, a fakpóna, amin van egy kilenc juhbélből sodort húr, s ahogy azt pengetem, szálaira szétszedi a gyapjút. Egy pásztorkalaphoz 40 deka gyapjú kell, 24-28 latos kalapok ezek – a kalaposok régen latban mértek. Egy kalaphoz négy fakot készítek, ezt az egészet becsomagolom egy zsákba, de minden két réteg után egy filckendőt helyezek közéjük. Ezután alágyújtok a péckának. Ez egy tűzhelyszerű építmény, a tetején fémlemez van, az felforrósodik, vizet öntök rá, s a gőzben nemezelem a gyapjút. Innen már kettőben szedem ki a filcet, azokból csinálok egy kúpot, felhajtom a két szélét, beszedem a fejet és ráteszem a másikat, átfordítom, beszedem a fejet, közé teszek egy alsliszet, hogy a kúp belseje ne nemezelődjön össze, visszateszem a péckára, nyomkodom, rezegtetem, s a négyből lesz egy nagy kúp. A gyapjúszálakat úgy kell elképzelni, mint a kis fűrészfogak. Amikor fakolok, akkor a gyapjúszálakon lévő kis fogak egymásba kapaszkodnak, keresik a párjukat, a nemezelés végére már egybeforrnak, és olyan erős az anyag, hogy nem bírjuk elszakítani. Olyan forró vízben, amit elbír a kezem, elkezdtem felcsavarni különböző irányokból. A legvégén, mikor már ez összement egy araszra és négy ujjnyira, akkor fejeződött be a gyúrás. Kihúzom a karimát, s a típusának megfelelő fejformára formázom. Megszárítom, festem üstben, forró vízben, s amikor kifehéredik a festék lé, akkor főtt bele a festék az anyagba. Aztán kiszedem az anyagot, töltök bele még kénsavat vagy ecetet. Még egy negyed óráig megzubogtatom a vizet, hogy a maradék festék is lekötődjön. Ezután visszanyeri az anyag a kúpalakot, de az anyag emlékszik és én tudom, hogy hol van a kalap eleje és hátulja. A stájfot (keményítőt) beáztatom, másnapra megdagad, s ezzel keményítjük a kalapot. Ezt feltesszük gőzre, s a bestájfolt-átgőzölt kalapot formázom a kalap típusának megfelelő fejformára. A formán szárad meg, aztán ezt egy húrpántlival rögzítjük a bandnál, - ahol a fejjel találkozik a kalap -, hogy ne száradjon fel. Ezután körbevasaljuk, majd körbevágjuk, hogy egyforma legyen a karima, majd átadom a hölgyeknek, hogy díszítsék: tegyenek bele bélést, izzasztót a pásztorkalapokra álladzót, kívülre fejszíjat vagy fejszalagot. Aztán beléírjuk, hogy hányas méretű, feltesszük a polcra és várjuk a kedves vevőket.” – mondja Mihalkó Gyula mester. Mihalkó Gyula az a mestere szakmájának, aki büszkén kijelentheti, hogy generációs tudásával valóban nemzedékeket szolgált és szolgál ki mindmáig fiával közös műhelyében, átörökítve gondosan az ősök tudását a jövő generációjának, komoly magyar kultúrkincset képviselve és megmentve ezáltal.
A mester a tökéletesség és teljesség jegyében mindig arra törekszik, hogy minden fajta kalapból legyen minden méretben egy a raktárban, s ha valamiből nincs, akkor azt pótolja. 25-30 -féle kalapja van, 51-től 61-es méretig, azaz 250-300 kalap van egyszerre raktáron. Készített egy darabig női kalapokat is, „de abbahagytam, mert fél óráig válogattak a hölgyek, én tartottam a tükröt, aztán nem kellett nekik”. Keveset azért még készít. A saját műhelyéből kikerült kalapot az utcán is megismeri. Persze Balmazújvárosban sem hord mindenki Mihalkó-kalapot, „de amikor ide hozzák vissza javítani, megismerem. Hoznak ide olyan csikós kalapot, aminek drót fut körbe a szélén. Hát mondom, vigyed oda, ahol vetted.”- árulja el élvezettel.
Pozitív visszajelzés azonban számtalan van, s ez a legigazibb elismerés számára, s semmihez nem fogható az érzés, amikor azzal jönnek vissza hozzá, hogy „ezt harminc évvel ezelőtt te csináltad”, vagy „édesapád, vagy nagybátyád...”. S akkor is hozzá hozzák javításra a kalapot, ha kifakult vagy lesütötte róla a szegést a nap. Ha kell, kimossák, mert el van zsírosodva, újrafestik, újraformázzák, olyan új „életet varázsolnak bele”, hogy még jó harminc évig szolgáljon. A Mihalkó-féle kalapnak legfőbb védjegye: nemzedékeket szolgál ki.”
A generációs tudást a család 6. generációjának magasságában 11. magyar kalaposmestere Mihalkó Gyula fia is tud olyan jó minőségű kalapot készíteni, mint édesapja, hiszen a Népművészet Ifjú Mestere. Az idős mester reméli, hogy unokájának is sikerül átadni a magyar kultúrkincs erejű tudást. Szomorúan jegyzi meg ugyanakkor, hogy családon kívüli tanítványok azonban nem nagyon adódnak:
„azt szoktam mondani, csak az első tíz év nehéz. Voltak tanítványaim, de sokan kikoptak, mert amikor forró a víz, meg feltörik az ember keze, nem bírják tovább. Én is jártam így, olyankor három hétig varrtam, s akkor addig rendbe jött.” Pedig Mihalkó úr szerint nem lenne nagy ördöngösség meggyőzni valakit a kalaposságnak:
„Nagybátyám szerint 14 éves koromban csináltam az első kalapjaimat. Akit egyszer a gyapjú illata megcsap, nem tudja abbahagyni ezt a mesterséget.”
A már nemzeti értékké nyilvánított hortobágyi pásztoralapok mellett még számos egyedi és tipikus magyar kultúrkincsnek számító történelmi kalap és mai divatkalap kerül ki az egyedi technológiával és évszázadok autentikus tudásával dolgozó Mihalkó Műhelyből. A kunsági csikóskalap és a kunsági juhászkalap készítése szintén több évszázad ma őrzött kézművesipari tudásának gyönyörű és nemzeti büszkeségre méltán okot adó remekei.
A Kunsági csikóskalap jellegzetes megjelenését annak köszönheti, hogy fejrész kúp alakra van formázva. A kúp alak felső része, vagyis a kalap teteje (plátli) domború, átmérője a plátlinál 11 cm, a bandnál pedig ovális alakú, hosszában 19 cm, keresztben pedig 17 cm. A karima raszlira van formázva és rávasalva, amit szalaggal beszegnek. A fejrész külső díszítése 30–35 mm-es szatén szalag, a baloldalon átkötővel. A kalap belsejébe bélés, izzasztó és álladzó van varrva. A Kunságban viselik, és a fehér csikósruhához illik. Turi kalapnak is nevezik. Darutoll helyett árvalányhajjal díszítik az átkötő mögé betűzve. Érdekesség, hogy a Kunsági juhászkalap fejformája pedig azonos a kunsági csikóséval, a karima alakjában mutat eltérést. A karima egyenesre van vasalva, nem raszlira, hanem szatlira, és a széle stekkelt, azaz saját anyagából van visszahajtva és legépelve a szegés. A régi időkben a kalapról a pásztorok felismerték egymást, hogy melyik vidékről valók és milyen állatokat őriznek.
A kalapok gazdag tárházának hazai és nemzetközi szinten is egyedülálló műhelyéből még sokfajta különleges darab kerül ki. A teljesség igénye nélkül kitérünk néhányra.
Nyírségi vagy lónyai kalap: a népi táncosok viselete. A fejet párizsi fejformára formázzuk. A fej magassága 15 cm, közepén beütve, két oldalán pedig homorú benyomás van. A karimája hátul pörgére van vasalva, elől pedig kissé lefelé hajlik. A karima szélessége 4,8 cm. Parasztkalapnak is hívják. Fekete, szürke, barna, zöld és kék színekben készíthető. A karimát raszlira vasalják.
Párizsi kalap: a jelenkor igen divatos viselete, melynek fejformája megegyezik a nyírségi kalap formájával, a karima nagyságában és állásában van különbség. A karimát szatlira vasalják, melynek a szélessége 7–8 cm. Külső és belső díszítése megegyezik a nyírségi kalapéval. Különböző színekben készítik.
Iparoskalap: a 40-es – 50-es évek iparosainak a fejfedője. A fej alakja és formája megegyezik a párizsi kalap formájával, a karima szélessége viszont csak 5,5–6 cm. A karimát lehet szatlira vagy raszlira is vasalni. Szalaggal díszített, átkötővel, az átkötő lehet a bal oldalon, de lehet a kalap hátulján is.
Kossuth-kalap: a fej és karima formája eltér az előző Kossuth-kalaptól. A fejet párizsi formára formázzák, a karimát pedig raszlira, és így szárad meg. A karima mérete a raszli méretét veszi fel. A fej díszítése 30 mm szatén szalag, baloldalon átkötővel. A Magyar Néprajzi Lexikon a következőket írja: „A széles karimájú kalap igazi vetélytársa a gömbölyű tetejű, csészealjszerűen felhajló karimájú pörge kalap lett, elébb nagyszélű pörge kalap, de inkább keskenyebb karimával. Ez a kalapforma az 1848-as forradalmak, így a magyar szabadságharc tábornokainak egyenruhájához is hozzátartozott, és az önkényuralom elleni néma tüntetés éveiben Kossuth-kalap néven vált országszerte divatossá. Vas megyében még a 19. század végén is “Kossuth forma-féle kalapot” viseltek. Legtovább azonban az Alföldön maradt fenn, s különféle szélességű karimával a hortobágyi csikós, gulyás, kondás és juhász öltözetébe is beilleszkedett. A gömbölyű kalap készülhetett szinte oldalára simuló, felálló karimával is. Általánosabban pörge, csárdás, ill. pörge állású kalapnak emlegették.” Luby Margit írásából (gyűjtéséből) a következőket emeljük ki: „1849 után a tiltó rendelkezések hosszú sora mutatja, mennyire fokmérője volt a Kossuth-kalap a szabadság iránti szeretet külső megnyilvánulásának. Csak két rendeletet emelek ki. Az egyiket Bereg vármegye legkisebb községének a tivadari ref. egyház gyönyörűen vezetett és gondosan megőrzött irattárából, a másikat a balmazújvárosi, tehát Hajdú megyei egyházi irattárából. … A balmazújvárosi ref. egyház egy még szigorúbb és generális rendelkezést őriz 1853-ból. A rendeletnek érdekessége, hogy ezúttal nevén nevezi a gyermeket, megmondja, hogy az ismertetett alacsony, széles karimájú úgynevezett Kossuth-kalapnak eddig imitt-amott előforduló tilalmazását egy szilárd szabályba foglalja. Az ily kalapok viselése egy bizonyos pártnak vagy érzületnek mutatványos ismertető jeléül szolgálnak. Azért, hogy ezen botránynak eleje vétessék, az eddigi tiltó rendelkezéseket, melyek széles szalagoknak ama kalponi (nevén nem nevezné még egyszer mint ördögűző sem a Kossuth-kalapot) viseletét eltiltják, épségben tartja.” Újból eltiltja az összes hivatalnokoknak, valamint a közép és felső tanintézetek összes növendékeinek a megnevezett főrevaló viselését. Napjainkban leginkább hagyományőrző csoportok, néptáncegyüttesek, népdalkörök tagjai viselik. A Kossuth-kalap tetejét tájegységtől függően vagy beütve, vagy kiütve hordják.
Papi kalap: ovális alakú fejformája van, hosszában 19,5 cm, keresztben 16,5 cm. A fej magassága 11 cm, kívülről szalaggal díszített, baloldalon átkötővel. A karima szélessége 7 cm, és szalaggal szegett. A belsejébe bélést és izzasztót varrnak.
Zsidókalap: a fejet telt fejformára formázzák a magassága 12,5 cm, ovális alakú, hosszában 19 cm, keresztben 15 cm, és a belsejében bélést és izzasztót varrnak. A karima szélessége 10 cm és szegett. A fejet 3 cm-es szalaggal díszítjük bal oldali átkötővel. Színe fekete.
Gábor-kalap: a Gábor cigányok fejfedője. A fejet párizsi formára formázzák. Hosszában beütött két oldalán homorú benyomás a fej elülső részén. 4 cm széles szatén szalaggal díszítik. Belsejében bélés és izzasztó van bevarrva. A karima szélessége 11 cm, és szalaggal szegett. Fekete színű.
Kupeckalap: alakja és formája megegyezik a Gábor-kalapéval, csak a színe kék. Özvegy Mihalkó Jánosné elmondása szerint a régi vásárokban a kék kalapot viselő emberek mind kupecek voltak.
Újvárosi parasztkalap: jellegzetes fejformája és szalagdíszítése van. Viselete Balmazújvároson terjedt el. Veres Péter, Balmazújváros szülötte is ilyen típusú kalapot viselt. Filmekben is látható, így pl. Soós Imre alakításában. A fejet telt fejformára formázzák, magassága 14 cm. A plátlit körben visszahajtják, így a fej magassága már csak 10 cm lesz, 7 cm-es szalaggal díszítik, hátul átkötővel az átkötőt átlós alakban cérnával díszítik. A karima szélessége 6 cm, és saját anyagából szegett, vagyis stekkelt széle van. Bélést és izzasztót varrnak a fej belsejébe.
Süveg: a kalap “őse”. A süvegből fejlődtek ki a különböző karimaszélességű kalapok. Ma már nem viselik, múzeumokban fellelhető. Kúp alakú a fejrész, ehhez a kerekített a formához simul a karima. A fej magassága és a karima szélessége tetszés szerint készíthető.
Debreceni keménykalap: a tipikus cívis fejfedő. A fejet telt formára formázzák, magassága 15 cm. A fejalak ovális, kívülről 4 cm szalaggal, bal oldali átkötővel díszítik. A karima szélessége 5,5 cm, szalaggal szegett. Belsejébe bélést és izzasztót varrnak.
Vadászkalap: erdészek és vadászok szokásos fejviselete. Színe zöld. Alakja és formája a divattal alakul és változik.
Matyó kalap: Mezőkövesd és környéke (Tard, Szentistván) matyó viselete. Csúcsos kalapnak is hívják, hiszen nem fejméretre készítik, hanem a fejtetőn viselik kissé félrecsapva. Díszítése egyedi, hímzett szalagokkal díszítik. A fej magassága 18 cm. A karima szélessége 3,5 cm. Fekete és zöld színben készítik.
A kalap múltjáról, a kalapkészítés menetéről, eszközeiről és szerszámairól, a műhely részletes működéséről tökéletes és teljes képet nyújt a Mihalkó Gyula és Pozsonyi József által írt „A hortobágyi pásztorkalap-és készítői, a balmazújvárosi Mihalkó-család” című gazdagon illusztrált és a szakmát, a műhelyt és a kalapkészítői kézműipari tevékenységet autentikus precizitással bemutató kiadványa mutatja be, mely gazdagítja a témához kapcsolódó ismereteket.
Ma már azt mondhatjuk, hogy egy ország örülhet annak, hogy Mihalkó Gyula és fia így érez, hiszen generációk tudásának „kincs értékű termékét” tudja így átadni nemzedékeknek. Fontos momentum, hogy egy népszerű, egy órás MMA film pedig, amit a kalaposmesterről forgattak az MTV által többször is levetítésre került, így a mai átlagember tudati-ismereti kincsének részévé válását a film világa is segítette. A Mihalkó kalapok viselői között pedig mai hírességek, pl. popzenészek is vannak, mint az Apostol énekese, és Karácsony János (James) is, s még nagyon sokan.
Jelen javaslattételi tanulmány a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, azaz a hungarikum törvény szempontrendszere és elvárásai alapján, magát a törvényt, a Települési, Megyei és Magyar Értéktár szakembereit és a javasolt nemzeti értéket és annak benyújtóját is megtisztelő átfogó képet nyújtó igényességgel készült el a méltató pozitív elbírálás érthető reményében.
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok
Források
1. KOCSI Erika: Egy védendő nemzeti kincs értékű szakma margójára, Mihalkó Gyula-az utolsó igazi kalaposmester portréja. In.: www.hungaroptimum.com/ÚMA, 2016.
2. LUBY Margit, BENEDEKFALVI: A kézi gyapjúkalap készítése. Ethnográfia, 1951-1952.
3. VAJDA Mária: Kalaposság. Élő népművészet Hajdú-Bihar megyében, Debrecen, 2002.
4. MIHALKÓ Gyula - Pozsonyi József: A hortobágyi pásztorkalap - és készítői, a balmazújvárosi Mihalkó család. Balmazújváros, 2010.
5. MIHALKÓ Gyula szakmai önéletrajza
6. MIHALKÓ Gyula adatközlése
7. SZILVAY Gergely: Riport Mihalkó Gyuláról
8. http://www.deol.hu/main.php?c=21749&print=1
9. http://www.mihalkogyula.hu/
10. http://www.studiolum.com/nm/hu/mihalkogyula.htm
11. http://www.fejermmk.hu/site.cgi?/a/cikk/id/mesterkonf/lang/hu/
12. http://protokoll-info.hu/oltozkodes-kultura/vajon-ki-kesziti-hazankban-a-hortobagyi-pasztorkalapokat.php
13. https://www.youtube.com/watch?v=5IY6DwuoJXs
14. https://balmazújváros.cylex.hu/ceg-info/mihalk%C3%B3-gyula-kalapos-mester-96390.html
15. http://www.vkbalmaz.c3.hu/varos/kultura/mihalko/
16. http://www.falusiturizmus.hu/hu_HU/services/985/mihalko-gyula-kalapkeszito-mester.html
17. http://www.tudakozo.hu/f%C3%A9rfi%20kalap.html
18. http://www.vkbalmaz.c3.hu/varos/kultura/mihalko/text.htm
19. http://hu.scribd.com/doc/59037187/Delibabok-foldjen-Eszak-Alfold#scribd
20. http://www.mihalkogyula.hu/a-kalapkeszites/a-kalapkeszites-munkafolyamata/
21. http://www.mihalkogyula.hu/bemutatkozas/nehany-szo-rolam/
22. http://folklife.hu/hu/resztvevok/kezmuvesek/mihalko-gyula/
23. http://hu.wikipedia.org/wiki/A_N%C3%A9pm%C5%B1v%C3%A9szet_Mestere_d%C3%ADj
24. http://www.nepmuvesz.hu/?teljes_cikk=11831268556123&tipus=tajol%F3
25. http://www.fejermmk.hu/site.cgi?/a/cikk/id/mesterkonf/lang/hu/
26. http://www.hagyomanyokhaza.hu/oldal/10678/
27. http://www.hbmne.hu/ertekeink
28. http://www.haon.hu/nagyobb-vedelmet-remelve/2228123
29. http://www.museum.hu/h/Kreativ_ipar_-_kezmuvesseg_es_targyalkoto_nepmuveszet_tajhazainkban_
30. http://www.amka.hu/cikkek/kiallitasaink/magyar-kezmuvesseg-----2003-es-rakoczi-es-kora-kezmuves-hagyomanyai.html
31. http://www.hagyomanyokhaza.hu/oldal/1854/
32. http://www.amka.hu/cikkek/hirek_-felhivasok/magyarorszag-volt-a-junius-26.-es-julius-7.-kozott-washingtonban-megrendezett-idei-smithsonian-folklife-fesztival-diszvendege.html
33. http://www.protokoll-info.hu/oltozkodes-kultura/index.php
34. http://www.hbkik.hu/hu/hajdu-bihar-megyei-kereskedelmi-es-iparkamara/egyeb-anyagok/kezmuves-dij_2-2152
35. http://www.deol.hu/main.php?c=21749&print=1
36. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1781.html
37. http://kezmuves.lap.hu/
38. http://www.port.hu/a_kalaposmester/pls/w/films.film_page?i_film_id=83658
39. http://www.balmazujvaros.hu/index.php/home/kituntetesek
40. http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/11350/
41. http://1xbolt.blogspot.hu/2010/12/kalaposok-bevezeteskent-lassuk-mit-ir.html
42. http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-1781.html
43. http://www.neprajz.hu/gyujtemenyek.php?menu=7&gyujtemeny_id=12
44. FILM
45. https://www.youtube.com/watch?v=ALdqctd1BEU
46. http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/le-a-kalappal-balmazujvaros-kalaposmester-Jl94N43lMQPI3lof
47. http://www.falusiturizmus.hu/hu_HU/services/985/mihalko-gyula-kalapkeszito-mester.html