Megyei értékek
A bihari szűrrátét készítés élő hagyománya
I.A szűrrátét kialakulása
1. A szűr
„A szűr a magyar nép egyik legősibb és legkedveltebb, népdalokban leggyakrabban emlegetett ruhadarabja. Kizárólag férfiak viselik; leginkább a pusztázó nép, de ünnepi díszruhája a falusiaknak is…” – írja Györffy István e viseletdarab legismertebb kutatója. Páratlanul szép és gazdag, minden ízében magyar ornamentika jellemzi. A legmagyarabb ruhadarab. Férfi felső kabátféle, pásztorok, parasztok, gazdálkodók egyaránt viselték. Késői változatáról, a bihari rátétes szűrről származik a szűrrátétes technika és motívumvilág.
Györffy a szűrviselés két területét említi: Erdélyt és Magyarországot. A cifraszűr mindenütt a magyarságra volt jellemző, csak a magyarlakta területeken készítették és viselték. Általános divatja a XVII–XVIII. században volt, de virágkorát élte még a XIX. században is.
A pásztornak mindene a szűr: védte a hidegtől, az esőtől, a széltől, a hótól, árnyékot adott a nyári napsütésben. Derékaljnak, párnának, ülőszéknek, takarónak használta. A gazdaembert egész életében kiszolgálta ez a viseleti darab, de a cselédek, pásztorok szűre, ha elnyűtt, másikra volt szükség. Valamirevaló pásztornak gazdagabban díszített cifraszűrt kellett viselni.
A házasságkötésnél is fontos szerepet játszott a szűr. Az udvarlás alkalmával a lányos családtól való távozáskor a legény véletlenül-készakarva ott felejtette a szűrét. Ha a szülők nem fogadták szívesen a fiatalember udvarlását, másnap reggel „kitették a szűrét” a ház elébe, ahonnan a legény észrevétlenül elvitte azt. Parasztlegény addig nem is gondolhatott nősülésre, amíg nem volt cifraszűre.
A szűr alapanyaga a szűrposztó. Ezt, a szűrcsapók gyapjúból szőtték meg, majd ványolással, kallózással tömörítették. 1395-ben Debrecenben alakult meg az első szűrcsapó céh. A Hortobágy juhnyájai ellátták gyapjúval a céhet. A szűrcsapók nagyszáma miatt, utcát is elneveztek róluk. A posztóból a szűrszabó készítette el a ruhadarabot. E mesterségek képviselőinek nem kellett a tanuló évek alatt vándorolni, mert csak hazánkban készítettek szűröket. Az országon belül pedig Debrecenbe jöttek más városainkból a szakmát tanulni.
A szűrre a nagy bőség jellemző: nem lehet felölteni, nem ér össze az eleje. Más felöltőktől a hátán lévő, nagy négyszögletes gallérja különbözteti meg. Mellben csak egy szűrcsat fogja össze, amelyet nem szoktak kioldani, mert legtöbbször vállra vetve hordták, ezért az ujját gyakran bevarrták vagy befenekelték, használati tárgyakat tettek bele.
A szűr rendkívül egyszerű, ősi szabású viselet, minden része egyenes szabású. Tizenegy darabból áll, ezek a következők: elej, háta, gallér, két ujja, a három részből álló oldalrész: pálha, aszaj, oldal (kétfelől összesen hat darab).
Az egyenes szabásvonalból álló szűr nyakatlan. Az 1870–80-as évektől jött divatba a nyakas szűr Hajdú, Bihar és Kolozs megyében a földművelő népnél és Bihar megyében a pásztorságnál. Jellemzője, hogy a szűr eleje itt már összeér, és a válla rézsútosan vágott. Ez a forma sokkal fejlettebb szabású, mint a nyakatlan. A későbbi nyakas szűr elejére ún. szecc került. Ez ferdén vágott, lefelé az aljáig keskenyedő sáv, volt a gallér így folytatódott.
A szűrök egyik legjellegzetesebb alkotóeleme a gallér, melynek mérete tájegységenként eltérő lehet. A bihari szűrökön csaknem négyzet alakú formában a hátrésznek csupán feléig ér. A gallér két alsó sarkában egy-egy díszített korong, csücskő lóg. Az oldalrész, a váll, a feleresztések és minden csipkedísz befejeződése ún. galambkosárban gyapjúfonalból horgolt korongban végződik.
A szűr alját tenyérnyi széles szűrposztó csíkkal hosszabbították meg, ezt toldócsíknak nevezik. Ezt a darabot a posztó hosszanti széléből vágták le, mert itt fordult meg a beverő fonal a szövésnél. Az anyag széle emiatt nem rojtosodott ki a használattal, így a szűr alja is tartósabbá vált. A hozzátoldást a szegésekkel azonos színű posztóborítás takarta el.
A szűrök többsége elöl egy csatos bőrszíjjal, összeakasztóval, vagy gombkötő által készített zsinórral záródik, ezekhez átvető is tartozik. Ezt két oldalt egy-egy rozetta rögzíti. A szűrszíj és szűrcsat a bőrműves, rézműves és a szarufaragó keze munkája.
A szűr kezdetleges, ősi díszítményei a vízszintes irányú szabásvonalai mentén alakultak ki. A díszített részek között különös szerepet kapott továbbá a szűr elej része, oldala, valamint a háta alja hasítéka.
Bihar vármegyében később a gallért, az ujjak kézfej felőli végét csokorszerű virágmintákkal, bokorvirággal ékesítették. Ez csak ennek a tájnak a jellegzetessége.
A szűrök díszítőeleme kizárólag növényi motívum, virág. A bihari és erdélyi szűrök fő díszítménye a szegfű. Kedvelt elem még a rózsa, a tulipán és a bimbó. A szűrszabók a díszítést nem hímzésnek, hanem „virágozásnak” nevezték.
A szűrökön fellelhető díszítési módok a hímzés, a rátét, a színes posztóval való szegés, vagy csipkézés, valamint a zsinórozás.
2.A bihari rátétes szűr
Az új divat, a nyakas, posztórátétes szűr Nagyváradról indult el Erdély felé az 1880-as években. A bihari szűrök korábbi változatánál, a hímzett típusánál, a géppel varrt széles posztószegések között többszínű hímzés található. Az alapanyag színe nyers, vagy fekete volt. Ilyen szűröket Nagyváradon és Nagyszalontán is készítettek.
A varrógép meggyorsította szűrszabó munkáját; a szűröknél a hímzést az 1870-es évektől felváltotta a gépi varrás, ami a hímzésmintákat utánzó díszítés volt a galléron, a szeccen, az aszajon. A varrógéppel levarrt virágfolt formája és elrendezése mindenkor azonos a hímzettével. A rátét alapanyagaként posztót, vagy nemezt használtak. Ez a díszítés a XIX. század vége felé feketévé vált, ünnepélyes lett.
A bihari térségben a rátétes (applikált, posztóvirágos vagy posztómetszett) cifraszűr, amely posztó vagy filc rátétes díszítési technikával készült, vált általánossá. Kialakulását tekintve a szűrtípusok között a legkésőbbi változat.
Fő díszítőmotívum a szegfű, ami a hullámosan emelkedő szár mellett helyezkedik el. Fő jellemzőjük, hogy minden posztószegfű alsó részén találunk kehelylevélkét. A virágok közeit gyakran szabálytalan, többnyire trapéz alakú levelek töltik ki, amelyek a külső oldalon csipkézettek (cakkosak). A szűrszabó a díszítmények levarrása után egy kis csipkéző ollóval kimetszi a minták közötti részeket. A gallér motívumait gyakran dohánylevélformába elrendezve találjuk, bennük kis szimmetrikus csokrok, bokorvirágok, aszimmetrikusan hajló, vastagított töltött szárral vannak jelen. A rátétek alá, olykor piros vagy zöld színű alátétet helyeztek be, ezt nevezzük alárakásnak.
A bihari rátétes szűrtípus fő jellemzői tehát a dohánylevélformába rendezett csipkézett, cakkos, leveles virágok és levelek, amelyek fekete posztó alapon feketék, vagy nyers alapon feketék lehetnek.
A cifraszűr a könnyebben és gyorsabban előállított applikációs dísz miatt olcsóbb lett, ezért a vásárlók kedvelték. Az 1860-as évek nagy nemzeti felbuzdulásakor a magyar szabók finomabb fekete posztóból ünnepi szűrt varrtak az úri rendnek is. A fekete alapon fekete rátétes szűrök, a nép között csak itt Bihar és Hajdú megyében voltak elterjedve.
Nagyvárad, Berettyóújfalu és Nagyszalonta mellett Derecskén is készítettek rátétes díszítésű szűröket. A bihari térségben a XX. században már csak applikációs díszítéssel készültek szűrök. Nem véletlen tehát az, hogy a Berettyóújfaluban működő Bihari Múzeum szép számmal őriz emlékeket ezekből a szűrtípusokból is.
Kalotaszegen, Kalotaszentkirályon a bihari rátétes szűröknek egy sajátos változata alakult ki. A nyers alapon fekete rátétes díszítményű szűrökön nincs cakkozás, csipkézés sem a leveleken, sem a virágokon. A díszítmény továbbfejlődött, mert a feleresztések és a borítás között megjelentek azok a kis virágcsokrok – szintén a dohánylevél formában –, amelyek felfelé aszimmetrikus kacsban végződtek. Ezek a felhasítás két oldalán szimmetrikusan, tükörképként helyezkedtek el. A galléron az aszimmetria és a töltött szár található.
Bár a rátétdíszítés többségében a bihari térségre volt jellemző a szűrökön, készítették azokat a hajdúsági mesterek is. Hajdúböszörményben pl. a barna alapszínű posztóra drapp és barna színű rátét került. Míg a szeccen és a galléron az applikált díszítmény található, melynek széleit nem csipkézték ki, addig az aszaj díszítménye hímzéssel készült szintén barna és drapp színtónusban. A debreceni rátétes cifraszűr jellemzője, hogy a gallérján nem található hármas bokorvirág elrendezés, de a motívumok között kehelylevélkés és derecskei kerek virágos díszítmények vannak.
A szűrrátét, a bihari rátétes szűrök mintakincsének továbbéltetése
A XX. század elején egyre kevesebb igény mutatkozott a szűrök iránt. Ennek okai között szerepelt az, hogy az első világháború következtében a szűrszabóközpontok kívül estek hazánk határain, ezért a posztó beszerzése problémássá vált, Magyarországon csak egyetlen helyen, Veszprémben készítettek szűrposztót, továbbá megjelent a sokféle olcsó, gyárilag készített szövet és kész felsőruha, ami háttérbe szorította a szűr viselését.
A szűrt a 1930-as évektől jóformán már csak a pásztorok viselték. A megrendelések alacsony száma miatt sok szűrszabónak más munkát kellett keresnie.
A szűrszabó mesterség kihalásával a magyarországi paraszti öltözködésből a durva, szűrposztó felsőruhák végérvényesen elmaradtak.
A hagyományos kézműves mesterségek léte veszélybe került. Központi beavatkozás próbált mindezen segíteni. 1953-ban az egyik minisztertanácsi rendelet életre hívta a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetségét, a másik pedig a „Népművészet Mestere” cím alapításáról és adományozásáról rendelkezett.
Ez egy ideológiai iránymutatás volt, a népművészeti tárgyak nagy mennyiségű termelését irányozták elő és az alkotók ösztönzésére szolgált.
Az ötvenes években megalakuló háziipari szövetkezetek ott szerveződtek, ahol még élő hagyománya volt az egykori kézművességnek. Néprajzos szakemberek segítettek abban, hogy az új igényeknek, követelményeknek megfelelő tárgyak készüljenek. A munka kezdetben másolásból állt, de hamar kiemelkedtek azok, akik a tervezésben is jeleskedtek, új motívumkombinációkat hoztak létre. Az ő tudásukat népi iparművész címmel ismerték el.
A szűrök mintáinak továbbéltetésében azok a tervezők voltak a legeredményesebbek, akik a bihari rátétes szűröket vették alapul. Megtartották a díszítményeket és egészen új, bonyolult szerkesztési módokat találtak ki, új színhatásokra törekedtek. Kis és nagyméretű lakástextilek sorozatait készítették el. Legkiemelkedőbbek voltak közülük: a derecskei id. Erdei Lajos és ifj. Erdei Lajos a berettyóújfalui Mezei András és a Budapesten dolgozó Tóth Lajos. Úttörő tevékenységükért mindannyian megkapták a Népművészet Mestere kitüntetést. Segítségükkel sokan tanulták meg a szűrrátét készítést. Sokan sokfelé alkottak, kísérleteztek.
A rátétes, vagy applikációval díszített szűrök mintavilága és technikai megoldásai így maradhattak fenn az utókor számára, s váltak nagy mennyiségben gyártható termékké.
A szövetkezetek országosan ismertté tették a szűrrátétet a népművészeti bolthálózat révén. Külföldre is szállították termékeiket. Különösen kedvelt volt a fekete alapon piros rátét díszítés, pedig ilyen színösszeállítás korábban a szűrökre nem volt jellemző. A szűrrátétek színvilága tehát már jelentősen elszakadt a kiinduló forrástól.
A háziipari szövetkezetek az 1970-es 80-as években sajnos egymás után szűntek meg, mára, már csak egy működik közülük, a Heves megyei. Az az ismeretanyag azonban, amit a szűrrátét készítés terén, a szövetkezet keretén belül az egyes alkotók továbbéltettek, fennmaradt és igen gazdag formában él tovább, sőt nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a szűrrátét készítés napjainkban újabb reneszánszát éli.
Hajdú-Bihar megyében a következő alkotók munkássága említésre méltó abban a tekintetben, hogy a szűrrátét készítés nem ment feledésbe, meghatározó, hagyományokon alapuló alkotói tevékenységnek számít még napjainkban is.
Derecskén Szabó Sándorné Erdei Piroska / a Népművészet Mestere 1967/ és testvére ifj. Erdei Lajos / a Népművészet Mestere 1965/ oktató munkája révén többen is elsajátították a szűrrátét készítést.
Szabó Sándorné Erdei Piroska tanítványai voltak: Iklódi Teréz (Kis Gyuláné) és Nagy Róza (Szilágyi Gyuláné).
Erdei Lajos tanítványai voltak: Arany Irén (Tóth Ferencné), Kovács Margit (Sárközi Béla Józsefné), Sipos Irén (Szőllősi Sándorné), Széles Margit (Szabó Lajosné).
Napjainkban is dolgozik az a Sárközi Béla Józsefné népi iparművész, aki a mestere által kifejlesztett, jellegzetesen derecskei specifikumnak számító kerek, belül cakkos motívumokkal díszített textíliákat - főként lakástextíliákat, viseleti darabokat és használati tárgyakat - készíti. Ezek a díszítmények semmilyen más térség díszítményére nem hasonlítanak. Sárközi Béla Józsefné évtizedekig szakköri szinten tanította a szűrrátét készítés technikáját és jellegzetességeit az általános iskolában, s immáron tanítványai sikereivel is büszkélkedhet.
A hagyományos derecskei szűr továbbéltetése Porkoláb Ferenc a Népművészet Mestere nevéhez fűződik, szűrjein a derecskei szűrrátét díszítés legjellegzetesebb elemeit viszi tovább részben hagyományos szűrökön, részben ma is használható főképpen férfi viseleti darabokon és lakástextíliákon.
Debrecent, az ország legjelentősebb szűrrátétes központjává tette Id. Szidor Jánosné, Reményi Béláné, Varga Lászlóné, Csepreghy Tamásné és ifj. Szidor Jánosné népi iparművészek munkássága.
Id. Szidor Jánosné az 1950-es években a derecskei Id. Erdei Lajostól tanulta a szűrrátétes mesterséget. Bedolgozó volt a Budapesti Népművészeti Szövetkezetnél. Innen ment nyugdíjba, mint népi iparművész. Számos kitüntetése volt, Kisjankó Bori I. díj, a Szocialista kultúráért” miniszteri kitüntetés Dániában és Németországban is kiállított. Menye, Ifj. Szidor Jánosné általa ismerte meg a mesterséget. 1970-ben kezdett el kedvtelésből szűrrátétezni. Gyakran látogatta Ifj. Erdei Lajost Derecskén, de sokat tanult anyósa kolléganőitől Fekete Sándornétól, Varga Lászlónétól és Nagyidai Elemérnétől. Annyira megszerette a ezt a tevékenységet, hogy elhagyva eredeti munkáját, 1974-től a Debreceni Háziipari szövetkezet dolgozója lett. Tehetsége, gazdag fantáziája hamar megmutatkozott. Zsűriztetni kezdett először a szövetkezet, később a saját maga számára is. 1975-ben megkapta a népművészet ifjú mestere címet, a következő esztendőben a zsűri nívódíját, majd 1977-ben a népi iparművész címet, 1978-ban a „Szocialista Kultúráért” miniszteri kitüntetést. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt.
Tervei, zsűrizett mintadarabjai alapján, a szabászaton a kívánt mennyiségben kiszabták, - esetleg sablonállták, előrajzolták, - majd csomagolták, név szerinti csomagba tették és kiszállították a bedolgozóknak a munkadarabokat. A kész munkákat minőségileg ellenőrizték majd a népművészeti boltokba szállították. A szövetkezet megszűnése után még az amerikai kapcsolat megmaradt. A The Sándor Collection-nak folyamatosan készítette a szűrrátétes és egyéb rátétes mikulás zoknikat, díszdobozokat, párnákat. 1995-től a debreceni Tímárházban műhelyt bérelt és szűrrátétet tanított a felsőfokú népi játék és szakoktató-képzőben. 2004-ben megkapta MAGYAR KÉZMŰVES REMEK DÍJ-at.
Ifj. Szidor Jánosné tervező és oktató tevékenysége által a Debreceni Háziipari Szövetkezetben és tanfolyamokon is meg lehetett ismerni a szűrrátét készítés mesterségét. A Debreceni Háziipari Szövetkezet tervezőjeként felbecsülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a megrendelői igényt és a szakmai elvárásokat évtizedeken keresztül hogyan lehet tökéletesen egyensúlyban tartani. Munkássága nagyszerű példa lehet arra, hogy a szövetkezeten belüli alkalmazotti műfajt is művészivé lehet tenni, példa lehet arra, hogyan válhat abszolút korszerűvé egy hagyományos technika, olyanná, amit a kor igénye és elvárása hoz magával. ifj. Szidor Jánosné újításának tudható be az aszimmetrikus mintaszerkesztés bevezetése, vagy a színek olyanfajta variálása, mely ugyanazon minta esetében a negatív és pozitív formák arányát egészen más hatással vetítik elénk.
Ifj. Szidor Jánosné tanítványai: Hadháziné Erzsébet, Sebestyénné Györfi Anna, Gyönyörűné Erdei Judit és Üstné Földi Enikő.
Jelenleg Debrecenben Sebestyénné Győrfi Anna népi iparművész alkotói munkássága kiemelkedő, aki 1983-ban ismerkedett meg a szűrrátét készítési technikájával a Debreceni Háziipari Szövetkezetben. 15 év alatt jelentős technikai tudásra tett szert. Majd 1998-ban saját vállalkozásba kezdett. A ma is kiválóan használható rátét díszítésű, korszerű viseleteit a mértéktartó díszítettség és elegancia jellemzi, amit a finom alapanyag választással, s az alapanyag színével harmonizáló, vagy azzal egyező rátét díszítésekkel ér el.
A debreceni származású, jelenleg Legyesbényén lakó Bak Zoltán népi iparművész, a népművészet ifjú mestere ízléses szín- és mintavilágú szűrei a rátétdíszítés számtalan variációs lehetőségét tárják elénk. A „szűrözést” az Úttörőházban tanulta Mészárosné Erzsike nénitől Debrecenben. A Lilla Téri Általános Iskolában volt a biológia tanára. Aki nyári táborokban a Háziipari Szövetkezetbe bedolgozók gyerekeinek tanított szűrrátétet. Ilyen módon ismerkedett meg a szűrrátéttel.
Konyáron Erdőháti Károlyné népi iparművész, Major Vince és Nagy Gyula népi iparművész, a budapesti Népművészek Háziipari Szövetkezetének bedolgozójaként készített szűrrátétes textileket.
A Debreceni Háziipari szövetkezet Nádudvari Üzemében tervező, rajzoló volt Varga Lajosné /sz. Dobi Zsófia/, Egri Gáborné /sz. Madarász Erzsébet/ és Ifj. Szidor Jánosné. Csipkéző előrajzolóként dolgozott Varga Mária, Katonáné Molnár Teréz, Szabó Lajosné B. Nagy Julianna, Bökönyi Pálné és Czibere Sándorné. Egri Gáborné az egyik részleget is vezette. A Nádudvari Üzemben 1974-től 1983-ig folyt a munka. Kezdetben 30 fő bedolgozójuk volt. Egyre népszerűbb lett az asszonyok körében ez a tevékenység, mert otthon végezhető munkát és biztos megélhetést biztosított. Ennek köszönhetően a működés utolsó évében már 120-an dolgoztak itt. A szövetkezet megszűnése óta a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezethez ment át, annak bedolgozója Lukács Jánosné és Czibere Sándorné.
Sárándon Nagy Gyula népi iparművész - aki Konyárról költözött a faluba-, majd Gyönyörűné Erdei Judit a népművészet ifjú mestere, népi iparművész, éltették és éltetik napjainkban is tovább a hagyományt. Gyönyörűné Erdei Judit tanítványai, a Sárándi Szűrrátétes Csoport tagjai mind a bihari szűr, mind a szűrrátét készítés mesterségét is folytatják és két évtizede érnek el szép eredményeket az Országos Gyermek és Ifjúsági Népi Kézműves Pályázaton.
A szűrrátét-készítés napjainkban – Gyönyörűné Erdei Judit ismertetése alapján
A szűrrátétes díszítményű tárgyaknál az alapanyag is változott, már nem posztó, hanem filc. Ez az anyag géppel nemezelt, színezett, gyapjúból készül, nevezik Rába nemeznek is. Metszéskor nem rojtosodik ki, de mivel nem szövött, nincs is olyan tartós.
Az alsó anyagot alapnak, a felsőt rátétnek nevezzük.
A munkafolyamat
A tervezésnél és előrajzolásnál a valóságos méretekkel dolgozunk. A kerek virágok kiütése után a két anyag egymáshoz rögzítése gombostűzéssel történik. Az előrajzolás száraz, elmosott szappannal, esetleg drukkfestékkel történik.
A kiütővassal való kiütést, nem minden szűrrátét készítő alkalmazza. Erdei Lajos például nem kedvelte. Én azért kedvelem ezt az eszközt, mert a kiütött szél vezeti a szemet, segíti a szabályosabb forma kialakítását. Mesteremtől ifj. Szidor Jánosnétól is így tanultam, ő pedig az anyósától, akinek a fent említett Erdei Lajos volt a mestere.
A levarrásnál két, esetleg három, különböző színű filc anyagot varrunk egymásra hagyományos varrógéppel, a bihari motívumokból szerkesztett, a szűrrátétben használt szerkesztési szabályoknak megfelelően. Ez után, csipkéző ollóval a felső anyagból kimetszzük, eltávolítjuk a felesleges részeket úgy, hogy az alsó filc anyag ne sérüljön. Ez a technikai megoldás a szűrök rátétes díszítményének metszésével teljesen megegyezik. A metszés 1-2 mm távolságra történik a levarrástól.
A minták egy része levelezéses technikával további díszítésre kerül. Itt, a megfelelő helyre, hosszúkás, csepp formájú lyukat vágunk, metszünk.
A széllezárás függ a tárgy méretétől, funkciójától. Ha szükséges, hogy erős legyen, mint egy falvédő esetében, amelyet felfüggesztenek és bírnia kell a tárgy súlyát, gyakran levarrott szélt alkalmazunk, egyébként, a terítők többségét szélcakkozással is díszítjük. Ekkor kiütővassal mintát ütünk az alsó anyag szélére.
A szűrrátét készítésnél használt speciális eszközök: az alaklemezek, sablonok, derékszögvas, a kiütővas, csipkéző olló és a szélcakkozó.
Az egykori rátétes szűrök és a napjainkban készített rátét díszítésű textíliák között jelentős eltérések mutatkoznak az alapanyag, az új, ma is korszerű funkció megválasztásában, a funkcióhoz és a textília formájához igazodó mintaszerkesztésben és a színek alkalmazásában.
Szűrrátétes minták:
A bihari szűrrátétes minták jellegzetességei között találjuk az alábbi díszítőelemeket:
1. Kerek virágok,
2. Hosszú virágok,
3. Rozetták, csücskők (ezek a szűr gallérjának sarkán lévő csücskő nevű részen helyezkedtek el),
4. Szegélyek,
5. Dísztűzések, nyargalások,
6. Nagyobb térkitöltők: szív- és dohánylevélformák,
7. Térkitöltők: indák, levelek
A bihari szűrrátétes minta jellegzetessége, hogy kizárólag növényi ornamentikából építkezik, kivételt képez a magyar címer.
Alapmotívum és egyben díszítmény is a cakk. Két vonalelemből áll. A cakkok mérete fél centiméter. Funkciója lehet szegély, lezárás, vagy belső részek közötti elválasztás.
Virágmotívumok:
A kerek és hosszú virágoknak szerkezetileg 2 típusa ismert. Mindegyiknél a szerkesztés alapja a körforma. A kör mérete a díszítendő felület nagyságától függően változhat.
Az első típus a legarchaikusabb. A virág tövénél két kehelylevélke helyezkedik el, ebből nő ki egy cakkos keretezésű virágmotívum. Egyszerűbb változatánál a cakksor helyett csak egy varrásvonal keretezi a virágot. A kalotaszegi szűrökön már ez a keret is hiányzik, a minta mindössze a két kehelylevélkéből kinövő virág. Ezen változatokban a levarrás folyamatos, hasonlóképpen, mint a nyargalásoknál.
A második típusnál is a körforma a kiindulási alap, de a virág kerete egy teljesen levarrt kör. Ennek két változata van. Az első változatnál már belülre kerül a két kehelylevél. Mivel a minta nagysága lehetővé teszi, ezek belsejébe egy-egy önállóan álló levélke kerül. A varrás folyamatossága itt megszakad, mert szabadon helyezkednek el a virág tövénél.
Tehát, a bihari virágmotívumok többségénél megtalálható a két kehelylevélke.
A második változatban, a teljes kör alakú motívumban a cakkok hegye mindig a kör közepe felé néz, ahol a virág található. Nincs kehelylevélke. A levarrása folyamatos. Ezt a rátétdíszítményt a derecskei Erdei Lajos szűrszabó mester fejlesztette ki. Tanítványainak tovább adva, helyi sajátosságnak tekinthetjük. E teljes körforma derecskei jellegzetesség.
A szűrrátétes mintával díszített tárgyak köre igen nagy. Készülnek lakástextíliák és különböző funkciójú használati tárgyak, mint például a különböző méretű és formájú terítők, falvédők, újságtartók, kefetartók, szalvétatartók, koktél szettek, pénztárcák, tolltartók, szemüvegtokok, tűpárnák, tarisznyák, hátizsákok, papírzsebkendő-tartók, könyvjelzők, napló- és könyvborítók stb. Örvendetes dolog, hogy egyre nagyobb teret kap a ma is hordható, szűrrátéttel díszített viseletek és viselt kiegészítők köre, korszerű ruhák, mellények, kosztümök, övek és táskák. Nyakékek, fülbevalók díszítményeként is egyre gyakrabban megjelenik.
Ezeken a mai használatú rátétdíszítéses munkákon az alkotók bátran alkalmaznak a hagyományos színvariációktól eltérő színösszeállításokat is. Gyakran alkalmazzák a piros-fekete, nyers-piros, a drapp-zöld, drapp-barna színpárokat. A színek megfordításával a variációk száma növekszik. Az újabb és újabb színű és árnyalatú filc anyagok megjelenésével folyamatosan tovább bővül a színek alkalmazási lehetősége. Jelenleg kedvelt összeállítás, ha két azonos, vagy hasonló árnyalatú filc kerül egymásra. A színek egymás mellé rendelésénél az alap textília és az alkalmazott rátétek színharmóniája elengedhetetlen követelmény.
A díszítettség fokozására itt is, mint a bihari posztómetszett szűrökön az alárakás technikája szolgál. Ilyenkor az alap és a rátét közzé új, más színű filc anyag kerül. Díszítheti a kerek és hosszú virágokat, rozettákat, de megjelenhet a levelezett koszorú és a farkasfog alatt is.
Két fajtája van, az árnyékosan metszett és az, ahol a harmadik szín teljes szépségében érvényesül. Ezek már szűrrátétes színhármasok, melyek számtalan variációban szerepelhetnek, mint pl. piros - nyers - fekete, vagy drapp – nyers – zöld, világoskék – nyers –sötétkék, világoskék –sötétkék- nyers, selvúdzöld – nyers - drapp változatokban.
A bihari rátétdíszítmény felhasználásának megújulása napjainkra is jellemző. Változnak az igények, a modern lakáskultúrában egyre kevesebb szűrrátétes lakástextilre van szükség. A térségünkben alkotóknak felbecsülhetetlen szerepe van abban, hogy e különleges díszítési technika tovább él, és tovább éljen. Új lehetőségeket keresnek, a kor igényeihez igazodva kiváló érzékkel ültetik át a mintákat más alapanyagokra. Általuk egyre inkább terjed ennek a díszítési technikának a használata. A szűrök mintavilága egyre inkább a női öltözködésben és kiegészítőkben jelenik meg. Erre országosan ismert nagyszerű példákat találunk. Ezért bizton állíthatom, hogy bihari rátétdíszítmény napjainkban újra reneszánszát éli.
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok
Források
Béres András
1955 A debreceni cifraszűr. Múzeumi füzetek, Debrecen
BOROS Marietta – KARÁCSONY Zoltán – TÁTRAI Zsuzsanna
Magyar népi kultúra Népművészet, népszokások, néptánc Képzőművészeti Kiadó
Domanovszky György–Varga Marianna
1973 Népi iparművészet 1953–1973. Magyar Nemzeti Galéria, Népi Iparművészeti Tanács, Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége Révai Nyomda, Budapest
1983 Mai magyar népi iparművészet. Képzőművészeti Kiadó, Budapest
Faragó József–Nagy Jenő–Vámszer Géza
1977 Kalotaszegi magyar népviselet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
FEKETE Aladárné (szerk.)
1983 A magyar nép iparművészet harminc éve [kiállítási katalógus]. Budapest
Flórián Mária
1997 Öltözködés. Magyar néprajz IV. Életmód. Akadémiai Kiadó, Budapest. 585–764.
Gáborján Alice
2000 Cifraszűrök. Néprajzi Múzeum, Budapest
Gyönyörűné Erdei Judit
2014 Rátétes cifraszűrök a Bihari Múzeum gyűjteményében. In: Sándor Mária (szerk.), A Bihari Múzeum Évkönyve XVII–XIX. Berettyóújfalu. 71–94.
2017 Szűrrátét díszítésű tárgyak a Bihari Múzeum textilgyűjteményében In: Sándor Mária (szerk.), A Bihari Múzeum Évkönyve XX–XXII. Berettyóújfalu. 139-–158.
Hajdú- Bihar megye az értékek otthona Hajdú- Bihar Megyei Értéktár, Hajdú Bihar Megyei Önkormányzat, Debrecen 2015.
Györffy István
1930 (2004) Magyar népi hímzések. A cifraszűr. Karcag, a szerző kiadása. (Reprint kiadás: Nap Kiadó Kft.)
1983 (1926) Alföldi népélet. Gondolat, Budapest
A derecskei hagyományos népviselet képviselői Ad/2483-2012 Jelige népviselet a Néprajzi Múzeum felhívására készített pályamunka Sárközi Béláné testvére írta./ Bihari Múzeum adattára/
I. Sándor Ildikó–Sándor Mária
2014 Egy székely tanítónő Bihar hagyományaiért. Dr. Sándor Mihályné Nagy Gabriella néprajzi és közművelődési tevékenysége. In: Sándor Mária (szerk.), A Bihari Múzeum Évkönyve XVII–XIX. Berettyóújfalu. 277–301.
JANKOVICS Marcell
1998 A fa mitológiája, Debrecen
Kállai Irén–Magyar Zita–Török Istvánné–VeresSné Balogh Anikó
2014 20 éves a Bihari Népművészeti Egyesület. Berettyóújfalu
Kovács Károly
1997 Népművészet a nyolcosztályos gimnázium V–VII. osztálya számára, 15–17 éveseknek, 2. kötet. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest
Lengyel Györgyi
1975 Kézimunkák. Új technikák-új megoldások. Magyar Nők Országos Tanácsa. Kossuth Könyvkiadó, Budapest
1978 Népi kézimunkák. Magyar Nők Országos Szövetsége. Kossuth Könyvkiadó, Budapest
Nagy Mária–Paróczainé Simay Ildikó–Dr. Tar Károlyné
2006 Kézművesek Debrecenben (Hagyományőrzők sorozat.) Debrecen
Pach Zsigmond Pál
2003 Szürkeposztó, szűrposztó, szűr. Fejezetek a magyarországi szövőipar korai történetéből. (Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok 31.), Budapest
SZŐLLŐSI Imréné–ZÖLD Klára
2006 Tízéves a Derecskei Kézműves Kör. Debrecen
Tarján Gábor
1993 Mindennapi hagyomány. Néprajzi ismeretek mai használatra. Tankönyv 12–18 éves tanulók számára. Budapest
2005 Folklór. Népművészet. Népies művészet. Kalauz a magyar népművészethez. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
TASNÁDI Zsuzsanna
2013 Népviseletek és népélet a monarchiabeli képeslapokon Cser kiadó, Nemzeti Múzeum, Budapest,
V. Szathmári Ibolya
1987 Hajdúböszörményi szűr. In: Nyakas Miklós (szerk.): A Hajdúsági Múzeum Évkönyve VI. 1987. Hajdúböszörmény.151–172.
2002 A szűrkészítés, szűrhímzés, szűrszabó mesterség, szűrrátét. In: Élő népművészet Hajdú-Bihar megyében I. A népművészet Mesterei Debrecen, 13–29.
2011 Népélet a Berettyó mentén a XVIII–XX században. Gazdálkodás, kereskedelem, kézművesség, viselet, táplálkozás. In: Kállai Irén (szerk.): Berettyóújfalu az újkőkortól napjainkig. 96–115.
VÁRADY Pál – BORBÉLY Anikó
1989 Kalotaszeg Felszeg Zrínyi Nyomda Kiadója