Megyei értékek
Debreceni kerámia
A debreceni fazekasság írásos
emlékei a XVI. század közepére nyúlnak vissza. Első céhprivilégiumuk 1574-ből
maradt fenn, amely a Kárpát-medence hasonló kiváltságlevelei között a koraiak
közé számít. Mindez annak bizonyítéka, hogy jelentős számú fazekasmester
dolgozott már ekkor a városban. A mesterség alapanyagát jelentő agyag nem
alkalmas arra, hogy belőle a mindennapok legmeghatározóbb edénytípusai, a
főzőedények készüljenek, ezért a városban a XVII. századtól kezdődően a
források más vidékről hozott fazekastermékeket is említenek. A legkorábbi
fennmaradt edények a XVIII. század második feléből származnak, amelyek már a
debreceni fazekas termékek kiforrottságát mutatják mind formai, mind díszítés
tekintetében. A XIX. század a debreceni fazekasság virágkora. Ebből az
évtizedekből maradtak fenn a jellegzetes, nagyrészt a céhbe lépni szándékozó
legények mesterségbeli tudását bizonyító céhremekek, amelyek a debreceni
fazekasok legnagyobb méretű és legdíszesebb edényei. Ez a virágzás az 1870-es évekig tartott,
amikor szinte egyik pillanatról a másikra megszűnt a három és fél évszázados
debreceni fazekasság.
A magyar népi kerámia
történetében egyik kiemelkedő jelentőségű központnak tartják a debreceni
fazekasságot, amely meghatározó hatással volt az un. közép-tiszai
stíluscsoportra, amely a népi fazekasság egyik legszínpompásabb csoportját
alkotja.
A kerámia készítőit mind a
keleti, mind a nyugati kultúrákból érkező hatások jelentősen befolyásolták, ez
a kerámiák formavilágában, és díszítésében egyaránt nyomon követhető.
Debrecenben néhány fazekas a XX.
század utolsó negyedében felélesztette a debreceni kerámiák készítését. A
debreceni kerámia három eltérő stílusa (világos színű – kisebb tárgyak, vörös
színű írókás tárgyak, zöld mázas domborműves kerámiák) különböztethető meg.
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok