Megyei értékek
„Veress Ferenc pályája”
Veress Ferenc (1908 – 1983)
Veress Ferenc világhírű feltaláló, Hajdúböszörményben született 1908.
augusztus 24-én. A népes Veress család ezekben az években a Vár utcában élt. Az
édesapa, Veress György (1875-1952) hajdúdorogi görögkatolikus családból
származott. Kerékgyártósegéd volt, de inkább fuvarozásból tartotta el
családját. Az édesanya Pintye Klára (1877-1964), róla fia önéletrajzában így
írt: „sokak által ismert piaci kofa és
mecénás". Segédként csaknem egy évtizeden át böszörményi
lakatosműhelyekben dolgozott, de többet akarása, kitörési vágya sarkallta, és ő
már ekkor sem a munkásemberek átlagos munkáséletét élte. Veress Ferencet minden
érdekelte, ami az emberrel, a művészetekkel és a technikával kapcsolatos volt.
Mindig tanult, minden új izgatta. Önmegvalósítása érdekében nem csupán
versekkel próbálkozott, hanem újításokon törte a fejét, találmányokon
dolgozott. Első találmányai apró adagoló automaták voltak. Családi életéről
ebből az időből annyit tudunk, hogy a Bokor Piroskával kötött házasságából
1933-ban született Zoltán nevű gyermeke. Közben folyamatosan írta verseit, melyekből
kettőt a böszörményi Karácsonyi Könyv 1931-es számában is közöltek. 1934-ben tagja
volt a Debrecenben megjelenő Tiszántúli Figyelő című irodalmi folyóirat
szerkesztőbizottságának, és a debreceni Ady Társaságnak. Az ekkor már
Törökországot és Afrikát bejárt festő bátyja, Veress Géza debreceni lakásán sok
más művésszel együtt megismerkedett József Attilával és Veres Péterrel, akikkel
később is megmaradt a kapcsolata. Budapesti élete azzal kezdődött, hogy a
találmányaiért kapott pénzből Művészvilág címmel folyóiratot alapított,
1938-ban „A vén Csikós" című
novella miatt betiltottak. Amikor a harmincas évek közepén Pestre ment, a
találmányokért kapott pénzen kívül egy kötetre való verset is vitt magával. Családi
életében is változás történt. Pestre költözése után első házassága felbomlott.
A negyvenes évek elején elvette Stefán Máriát. Második házasságából született
gyermekeit szülei után Klára és György névre keresztelte. Amikor a pénze ismét
elfogyott, amivel szerencsét próbálni Pestre ment, újból - mint írta visszaemlékezésében
- a „satuhoz és a reszelőhöz"
fordult. Munkát a zuglói Danuvia Gépgyárban kapott, mint lakatos, majd „A
tömeggyártás technológiája", „Forgácsolás a gépiparban" és a
"Gépipari előkalkuláció" elnevezésű tanfolyamok elvégzésével haladt a
ranglétrán a műszaki tisztviselői beosztásig. Katona nem volt. A második
világháború idején hadiüzemekben egészen 1945 októberig dolgozott. A háború
utáni években, 1946 - 48-ig, a Tömegcikkipari Központ megbízásából hivatásszerűen
is játékok tervezésével foglalkozott. Nyolc különböző gyermekjátékot tervezett,
ebből az egyik angol, amerikai, svájci és cseh szabadalom lett 1948-ban.
Készített egyetlen keréken guruló gyermekjátékokat és a gyermek súlyától guruló
hintalovat. Rendszeresen írt a Pajtás újságnak „A gyakorlati élet műhelytitkai"
című rovatába. Számtalan, házilag kivitelezhető játék leírását és rajzát is
közölte, pl. szivárványos búgattyú, színes hő malom, vízimalom stb. 1949/50-ben
a játékszabadalmak kivitelezése miatt a Lemezárugyárban dolgozott, majd nyolc
évig az Újításokat Kivitelező Vállalatnál - ez lett később a Híradástechnikai
Gépgyár - ahol gyártmánytervező, üzem irodavezető, majd gépszerkesztő volt.
Kora miatt nem járultak hozzá a továbbtanulásához, vezetői úgy ítélték meg,
hogy tapasztalatával és tudásával vezethet egy mérnök-csoportot felsőfokú
képesítés nélkül is. 1960-tól rövid ideig az Alumíniumáru gyárban dolgozott.
Unokaöccsének, a kutatómérnök, akadémikus Veress Gergelynek a szilárd testekre
vonatkozó termo fizikai elméletét próbálta a gyakorlatban bizonyítani, amikor a
világon elsőként rájött arra, hogy a lágyacélok, színes- és könnyűfémek
alakváltozás nélkül, hulladékmentesen is darabolhatók. Nem a hagyományos
nyírással vagy vágással, forgácsolással, hanem az anyagban létrehozott többtengelyű
feszültség állapotában bekövetkező hideg folyatással. Az eljárást bevezették
Japánban, az USA-ban, s egy kanadai szerszámgépgyártó cég magyar származású
igazgatója 1968-ban a találmány világszabadalmát egymillió dollárért vásárolta
meg, és háromféle szerszámgépbe építve látta el vele csaknem az egész ipari
világot. A siker, a hírnév, a pénz megérkezett, de megromlott az egészsége,
nyugdíjazták, és felbomlott a házassága is. Csak töretlen alkotói optimizmusa
segítette, vitte tovább. Veress Ferenc, 1983.
február 2-án hunyt el. Végakarata szerint Hajdúböszörményben helyezték örök
nyugalomra.
Jelentősebb
találmányai
- Paprika-sóadagoló
automata 1933
- Higiénikus
fogvájótartó 1933
- Zefír-kályha
1933
- Hintaló
– Játékló 1935
- Vontatható
gyerekjátékok 1943
- Klimatikus
gyógykamra 1952
- Asztali
foci – csocsó 1953
- Gabonatároló
hűtőtorony, 1953
- Hengeres
testeket tipografáló nyomdagép 1955
- Forgácsmentes fémdarabolás
síkfolyatással 1963 VILÁGSZABADALOM
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok
Források
Névadónk
Veress Ferenc (1908–1983). Veress Ferenc Szakképző Iskola, Hajdúböszörmény;
szerk. Bagossiné O. Szabó Katalin, közrem. Sipos Sándor; Veress Ferernc
Kulturális Alapítvány, Hajdúböszörmény, 1997 (Veress Ferenc füzetek)
http://www.veressf-hbosz.sulinet.hu/index.php/nevadonk
Szárnyalás
előtt. Versek; Pannonia Ny., Debrecen, 1928
Az
Úr sátorában. Versek; Szittya, Bp., 1941
Évike
megmentője (verses mese), 1947
A
rászedett ember (versek, festészeti tanulmányok, akvarellek), 1974
Harc
a barlangi medvével (verses mese), 1979
Magyar
Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Váregyei Levéltár Hajdúböszörményi Fióklevéltára
IV. 40. Veress Ferenc iratai 1908 – (1983 )1993