„Cséri Lajos érem- és szobrászművész Sárrétudvariban található életműgyűjteménye”

Cséri Lajos egy nagyon gazdag és tartalmas életutat járt be. Hajdú-Bihar megyéhez több szállal kötődött: Hajdúböszörményben született, Sárrétudvarin töltötte gyermekkorát, ami meghatározó élmény volt számára, s amit soha nem felejtett el. Sárrétudvari kötődése olyan mély nyomott hagyott benne, hogy 1 millió forint összeggel egy alapítványt hozott létre. A Tehetséges udvari gyerekeket támogatta és még életében egy állandó kiállítás nyílt művei egy részéből Sárrétudvariban. A faluban található összes köztéri szobor az ő ajándéka, és a Művelődési Házban létrehozott kiállítás teljes anyagát szintén ő ajándékozta, teljesen térítésmentesen Sárrétudvarinak. Műveit, munkásságát jól ismerik a világon, nagyon sok magángyűjtő kincsként őrzi alkotásait. Sok jelentős nemzetközi kiállításon részt vett, és a világ számos múzeumúban megtalálhatók alkotásai. A Sárrétudvarinak adományozott életműgyűjteménye olyan kulturális örökségi érték, melyre méltán lehet büszke Hajdú-Bihar megye közössége is.

Cséri Lajos 1928. január 22-én született Hajdúböszörményben. A család 1930-ban Sárrétudvariba költözött a nagyszülőkhöz, így ő a hat elemit már itt végezte. Ezután Szentesre került nagynénjéhez, a Cséri családhoz és ott iratkozott be a gimnáziumba. Mindig úgy emlékezett vissza, hogy szobrászi készsége Sárrétduvariban kezdett kibontakozni. Itt készítette első agyagszobrát, egy kislányfejet: „nagyanyám épp csirkét kopasztott és én elkértem tőle a csirke szemét, amit beültettem a kislány fejébe szemnek. Így lett a csirkeszem a kislány szeme". Később Szentesen is folytatta a szobrászkodást, emellett festegetett is. A második világháború idején a zsidó deportálás során Szentesről vitték el a rokonokkal együtt Szegedre, majd tőlük elválasztva bevagonírozták és Auschwitzba került. Megjárta a poklok-poklát, családtagjai soha többé nem jöttek haza, de ő 1945-ben visszajött a lágerből Magyarországra. Budapesten találkozott egy Sárrétudvariból elszármazott zsidó pap fiával, aki azt mondta neki: „ne menj haza, ott már nincs senkid”. Így került ismét Szentesre, majd Hódmezővásárhelyre nagybátyjához, és egy év alatt az összes elmaradt vizsgáját letette. Budapestre vágyott, mert szobrászművész szeretett volna lenni. Egy teherautóval jutott el a Molnár utcába, ahol az egyik unokatestvére lakott. 1946 augusztusában felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 45 jelentkezőből öt főt vettek fel, köztük őt is. Megkezdte tanulmányait, amit azonban betegsége miatt meg kellett szakítania. A lágerélet ugyanis kikezdte egészségét, és két évet feküdt vastüdőben. Gyógyulása után folytatta tanulmányait végül Pátzay Pál és Ferenczy Béni tanítványaként végzett a főiskolán. Közben szentesi rokonai, a Cséri család a nevére vette őt, így Klein Lajosból Cséri Lajos lett. 1959-től nyugdíjazásáig különböző tisztségeket látott el a Népművelési Intézetben, a Művészeti Alapnál és a Kulturális Minisztériumban. Részt vett a Tokaji Művésztelep szervezésében is. 1970-től tagja volt a Nemzetközi Éremművészeti szövetségnek. 1953-tól részt vett minden jelentősebb hazai és külföldi éremkiállításon. Egy évig Nem York állam cortlandi egyetemének művészeti tanszékén portré, érem és kisplasztika készítést tanított. Klasszikus felfogásban készítette érmeit zeneszerzőkről (Haydn, Mozart, Bach, Liszt, Bartók) képzőművészekről (Picasso, Van Gogh, Egry József, Kmetty János, Nagy Balogh János, Vilt Tibor, Zilahy György) népművészekről (Kapoli Antal, Kisjankó Bori) írókról és költőkről (Petőfi, Babits, Kassák Lajos)

Újabb művein expresszív jelleg mutatkozik. Először készített könyv alakú plaketett, amely a pozitív-negatív játékára épít. Munkásságát külföldön is jól ismerik. Amerikában és Japánban a legjelentősebb magángyűjtők kincsként emlegetik munkáit.

- Dürer-érme Nürnbergben

- Van Gogh plakettje Amszterdamban a Van Gogh Múzeumban

- „A nagyanyám emléke” című alkotása a Wroclawi éremgyűjteményben látható.

- Egy-egy munkája az Amerikai Egyesült Államok több múzeumában megtalálható.

Idehaza a Magyar Nemzeti Galéria, pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Veszprémi Múzeum, a Békéscsabai Múzeum és Soproni Múzeum őrzi alkotásait.

Bár a művész Hajdúböszörményben született, gyermekkorának emlékei Sárrétudvarihoz kötődnek. "Itt nyílt ki az elmém" - mondta. Az első szobrot itt készítette a falu végén található vályoggödörből vett agyagból. Az első barátságok is itt alakultak. A szomszéd Jenei Sanyival való barátsága egy életen át elkísérte. Költő Nagy Imrét személyesen is jól ismerte, hiszen annak idején mindhárman a Zrínyi utcában laktak.1955-ben megmintázta a költő portrészobrát, de 1956-ban a műtermének szolgáló szuterén lövést kapott, és a szobrot felhasogatta. ”Ezután hosszú évekig nem volt lelki erőm, hogy ismét hozzáfogjak”- mondta. 40 év eltelte után készítette el ismét a szobrot. Ehhez indíttatást adott, hogy Sárrétudvariban megalakult az Elszármazottak Baráti Köre, és újra visszatért szülőfalujába. Addig településünkön egyetlen köztéri alkotás sem volt, és ő sorra ajándékozta szülőfalujának alkotásait.

Ezek a következők:

- az általános iskola bejárati részén 1977-ben Költő Nagy Imre reprezentatív portrészobra

- Ugyancsak Nagy Imre emléktábla a művelődési ház homlokzatán

- 1998-ban Kossuth Lajos, majd Széchenyi István és Petőfi Sándor mellszobra a Millenniumi Emlékparkban

- Nyíri András kuruc kapitány emlékmű a templomkertben

2002 -ben állandó kiállítás megnyitására került sor a művelődési házban. A kiállítóteremben 204 db érem, plakett, portré és kisplasztika található és már akkor ígérte művész úr, hogy a kiállítás anyagát gyarapítani, bővíteni fogja. 2003-ban megkapta a magyar állam által adományozható legmagasabb kitüntetést, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. 2007-ben egymillió forinttal egy alapítvány hozott létre, melynek célja életművének gondozása, megőrzése, megismertetése és tehetséges Sárrétudvari művészetet tanuló gyerekek támogatása. A művész úr haláláig szoros kapcsolatot ápolt falunkkal. Otthonában mi is többször meglátogattuk, ha csak tehette ő is jött Sárrétudvariba. Szívesen beszélgetett az itt élőkkel, emlékezett a régi dolgokra, az utcára ahol élt. Születésnapja alkalmából ünnepséget szerveztünk, ahol szívesen vett részt barátaival, tisztelőivel, udvariakkal. 2008-ban megkapta a "Sárrétudvari Díszpolgára" címet. A művész úr még életében a műtermében található alkotásait Sárrétudvarinak adományozta. Szerette volna, ha életműve egyben marad, így képviselve óriási értéket a 20. század eme gazdag gyűjteménye.

Kapcsolódó képgaléria

Kapcsolódó dokumentumok

Források

a) https://artportal.hu/lexikon-muvesz/cseri-lajos-2908/

b) Nemadomfel Cséri Lajos: https://www.youtube.com/watch?v=b90WhTLHKcg

c) https://www.kozterkep.hu/alkotok/megtekintes/280/cseri-lajos

d) Gosztonyi József: Cséri Lajos szobrász és éremművész érmei és plakettjei (Budapest, P. Athéné Bt.; 2006.)

e) Kövér Péter, Szabó Éva: Cséri Lajos éremművész újabb érmei (Budapest, P. Athéné Kiadó; 2018.)

f) Csorba Géza, Chikán bálint, Darányi Sándor: Cséri Lajos éremművészetéről (Budapest, P. Athéné Bt.; 1999.)

g) Bereczky Loránd, Csorba Géza: Skiccek válogatás Cséri Lajos szobrászművész vázlataiból (P. Athéné Kiadó; 2007.)

h) Elek János, elek László: Lajkó könyve (Budapest, P. Athéné Kiadó; 2014.)

i) https://www.blikk.hu/aktualis/belfold/dobbenetes-tortenetrol-rantotta-le-a-leplet-mengele-fogadta-auschwitzban-a-magyar/q2sm0ww

j) https://24.hu/belfold/2019/03/24/horthynak-cigit-adott-a-kommunistaknak-farkast/

k) https://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Cs%C3%A9ri_Lajos