Bocskai téri református templom

Győrffy István, a kor jeles tudósa Hajdúböszörményről a következőképp írt 1927-ben megjelent tanulmányában: „… a város a Nyírség szélén, a Debrecenből a Hegyalja felé vezető útvonalban fekszik, s egyike azon hat egykor kiváltságos településnek, melyet közönségesen hajdúvárosnak szoktunk nevezni”. E találó köznyelvi fordulat ma is pontos meghatározást jelent a közel 32 ezres lélekszámú Hajdúböszörményről, amely ma Hajdú-Bihar megye második legnagyobb települése.

A történeti források tanulsága szerint már az Árpád-korban, 1248-ban is fontos kereskedelmi központ volt az akkor még Nagyböszörmény néven említett település. 1410-ben Zsigmond király mezővárosi rangra emelte. A 16. század második felében a nyugati városfejlődés kedvező piacot jelentett a szarvasmarha-kivitel számára. Az állatok hajtására fegyveres pásztorréteg kelt életre. A hajdúk rétege volt ez, melynek neve Böszörményhez előtagként kapcsolódik. A jelentős katonai elemmé előlépő hajdúk vitathatatlanul legnagyobb szerepüket a Bocskai István által vezetett szabadságharcban játszották. A Habsburgok elleni vitézségük elismeréseként több előjogot is szereztek. 1605-ben Bocskai korponai kiváltságlevelében, mely a Hajdúság Magna Cartája, 9254 hajdúvitéz földhöz jutásáról és megnemesítéséről rendelkezett.

Báthory Gábor erdélyi fejedelem, pedig 1609. szeptember 13-án, Váradon kelt cserelevelében a tulajdonát képező Böszörménybe telepíti át a kállói hajdúkat. A 17. század közepétől Böszörmény dinamikus fejlődésnek indult, és 1669-ben a Hajdúkerület létrejöttekor annak székhelye lett egészen 1876-ig, mikor is új vármegyét állítottak fel.

Hajdúböszörmény egyike azon európai városoknak, melynek egyik legféltettebb kincse maga a település körkörös településszerkezete. Ennek köszönhetően Böszörmény felvételt nyert a Közép Európai történelmi városok állandó konferenciájára. A körgyűrűs sugaras irány klasszikus példája az ólaskertes, két beltelkes településnek. A várost átszelő négy út találkozásánál jött létre az egykori piac, ma Bocskai tér, mely Közép-Kelet-Európa egyik legegységesebb főtere, ahol több meghatározó épület is található.

Tudatos városfejlesztés

Az 1850-es évek közepéig a település inkább falusi, de mindenképpen egy vidéki kis mezőváros képét mutatta. Földes utcái mentén árkok vezették a nyáron igen csak bűzös szennyvizet. A városon áthaladó forgalom nem volt számot tevő. Egyedül a Hajdúkerülethez kapcsolódóan a közigazgatás területén volt érezhető kisebb mozgás.

A kisbirtokok gazdái élték hétköznapjaikat. Jelentős részük nyáron például egyszerűen elhagyta a települést és családostól kiköltözött a földjéhez tartozó tanyára. Ez a belső migráció, az évszázadok hagyománya alapján a második-világháborúig jellemző volt a városban. Hajdúböszörmény népességének a száma az első országos népszámláláskor, 1870-ben 19 200 fő volt.

Ez a szám 1890-re már 21 ezer fő, míg 1910-re már 28 ezer főre emelkedett. Ez egyébként igen dinamikus népességnövekedést mutat. E lélekszámból közel kétharmaduk élt valamilyen közvetlen módon a mezőgazdaságból. A város iparosai, molnárok, szűcsük, kádárok, kovácsok és sorolhatnánk a többi mesterséget is a mezőgazdasági léthez, a gazdálkodáshoz kapcsolódott. Körükben is, de a többi lakos között is egyre gyakrabban fogalmazódott meg az igény: egy, a városi rangot jobban reprezentáló környezetet kell kialakítani a településen. Járható utakkal, közvilágítással, nívós középületekkel, utcai kutakkal, vízelvezető árkokkal és sorolhatnánk a komfortérzetet is növelő építkezéseket. A célok elérésében elsőként két nagyszerű elme, elhívatott lokálpatrióta együttműködése indította be az egyébként ugyan csak lassan kezdődő fejlesztéseket. Baltazár János hajdúkerületi mérnök, - Baltazár Dezső református püspök apja – és Sillye Gábor hajdúkerületi főkapitány több olyan építészeti terv kidolgozásában is együtt működött mely Hajdúböszörményben és a főtéren ma is látható építészeti arculatában nyomon követhető.

A korabeli szándék egyértelmű volt: első lépésként városias jellegűvé kívánták elődeink alakítani a főteret, ahol szinte valamennyi közcélú intézménynek helyet biztosítottak, valamint a piac működését is lehetővé tették. Ha képzeletben egy rövid időutazást tennénk Böszörmény, földes-sáros, majd később macskaköves utcáin azt mondhatnánk: Az 1860-as évektől a város közössége első sorban saját pénzügyi forrásaiból 1912-re, tehát alig több mint ötven év alatt építészetileg szinte a maival azonos arculatúvá formálta Hajdúböszörmény főterét és a város főbb utcáit. Biztosítva ezzel az első lépéseket a kor színvonalához igazodó városi fejlődésben.

A hajdúböszörményi főtér egyik meghatározó épülete a református templom, mely középkori előzményekre nyúlik vissza. Gótikus stílusban épült és úgynevezett erődfal vette körül. Az 1791-es felújítást követően barokk stílusúvá alakították.

Az 1880-82 között történő átépítése során nyerte el mai, romantikus stílusú formáját. A Hajdúkerület mérnöke, Feszl Frigyest kérte fel a munkák elvégzésére. A 19. század neves építészét csak betegsége akadályozta meg abban, hogy nem vállalta a feladatot, de tanítványa Czigler Győző tervei alapján Koczka Géza kalocsai építész így is maradandót alkotott. A templom romantikus stílusú átépítése során támpillérek, ornamentikák, félköríves záródású ablakok, kiugró lépcsőtornyok csúcsos hegyes torony került kialakításra. Ennél a már katedrálisszerű épületnél jól nyomon követhető az a szándék, melyet Feszl Frigyes a kor kiváló építésze fogalmazott meg. „Magyar földön magyaros ízű legyen az építészet is.” A bővítéséhez a már említett Czigler tervei alapján, amikor a gömb is felkerült a tetejére. Ilyen formában állt egészen 1880-ig, ekkor megnagyobbították, a toronyra kakas került, benne az 1880-ig forgalomban lévő pénzek találhatók, melyeket a felhúzása előtt, a közszemlére kitett kakasba dobáltak a város lakosai. Magassága 160 cm. A bővítéskor a templom falait magasabbra építették csak úgy, mint a tornyot is, amely 52 méter. Kelet felől 4 méterrel meghosszabbították a templomot.

A templom belsejében teljes összhangot láthatunk a külső megjelenéssel, igaz itt a művészi megvalósítás fában ölt testet. A felső mennyezet arányosan tagolt, a keleti oldalon lévő karzat, illetve szószék, a stallumus papszék dicséri alkotóikat. A szószék fölött látható a hajdúk címere, melyen égszínkék alapon tojásdad pajzson, nyakát fejére tekerő sárkánykígyó látható, hasán vörös kereszttel. A pajzs belsejében páncélozott, ezüstszínű jobb kar, amely magyar típusú szablyát tart, felette elsülni látszó pisztoly, heraldikailag jobb oldalon lobogó, füsttel vegyített láng, balra pedig emberarcú nap látható. A pajzs fölött vitézi nyílt sisak, felette rangjelző korona, amelyből derékból növekvően ábrázolt hajdúvitéz emelkedik ki, jobb kezében szablyát, balban tőrt tartva, fején babérkoszorúval. A templom egyik büszkesége az országosan is egyedülálló bástyatetőzetű orgona, amelyet először Országh Sándor épített 1882-ben a hosszú karzatra, de itt nem volt megfelelő, ezért 1894-ben a nyugati karzatra építette át Angster József. Az orgona az ország negyedik legnagyobb Angster-típusú hangszere, mely 3 manuálos, 47 regiszteres. A templomban három harang lakik.

1. nagyharang: készítette Szlezák László 1938-ban, Budapesten.

súlya: 1367 kg.

Felirata: „a háborúba 1917-ben elvitt, annak pótlására 1922-ben készített, azonban 1938-ban megrepedt harang helyett készítette a hajdúböszörményi református egyház közönsége 1938.” „szent, szent, szent a seregeknek ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével”. Ézsiás 6.r.3.v.

"újraöntötte Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mestere Budapesten."

2. középső harang: készítette: Littman Béla és Pozdech József.

súlya: 800 kg.

Felirata: „öntetett Hajdúböszörmény város közönsége és a hajdú birtokosság költségén, az 1673. évben öntött és az 1786. évben újraöntött kis harang helyett, az úr nevének dicsőítésére és a h. böször. ref. egyház javára. MDCCC LX IV.„ „ezen harang öntését és új modori felszerelését eszközölték: Littman Béla és Pozdech József Pesten”

3. kisharang: készítette: Ecclesia harangművek Rvt., 1922, Budapest.

súlya: 389 kg

Felirata: „a világháborúba vitt harangok helyett Isten dicsőségére öntette a hajdúböszörményi reform. egyház közönsége 1922. „

Kapcsolódó képgaléria

Kapcsolódó dokumentumok

Források

Császár Edit: A hajdúság kialakulása és fejlődése, Debrecen, 1932.,

Györffy István: Hajdúböszörmény települése Szeged 1927.,

Györffy István: Magyar falu–magyar ház Budapest,1943.,

Erdei Ferenc: Magyar város Budapest, 1939.,

Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. (Székely György szerk. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században Budapest, 1953.)

Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény a múló időben. Hajdúböszörmény 2000.,

Varjasi Imre: Két bel telken, ólas kertben Hajdúböszörmény 2011.

http://www.bocskaiter.hu/kezdolap

http://hajduboszormeny.utisugo.hu/latnivalok/bocskai-teri-reformatus-templom-hajduboszormeny-87017.html

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=5301

https://www.telepules.com/hajduboszormeny.html?gclid=CNP87sO04NMCFUnGsgodErwP-

Hajdúböszörmény, 2017. május