Megyei értékek
Debreceni guba
"A guba – amennyire tudom –
sajátosan Magyarországra jellemző termék, itt is csak néhány helyen
készítik". Írja 1793-ban tett látogatása után Robert Townson angol
világutazó, 1797-ben Londonban megjelentetett Travels in Hungary című művében.
Ámulattal csodálta a gubakészítők munkáját, melyről pontos feljegyzést
készített.
Debrecenben a gubaposztó készítés
az 1740-es években kezdődött, amikor itteni mesterek „orosz asszonyokat”
hozattak Nagyszőllősről, akik megfonták és megszőtték a gubaposztót. A
debreceni bárányfürtös gubát 1770-ben már 350 gubacsapó szőtte Debrecenben, s e
mesterségre utal a városban mai Csapó utca neve.
A guba gyorsan elterjedt, mivel
olcsóbb volt a szűrnél, így a szűrök iráni keresletet háttérbe szorította. Ez
viszálykodást eredményezett a gubacsapók és a szűrszabók között.
A debreceni guba jellegzetessége
az un. fürtös guba volt, amelybe a posztó szövése során gyapjúfürtöket szőttek
be. A debreceni gubákat csak a magyar
racka juh gyapjából készítették, amelyeknek hosszúszálú göndör fürtös gyapja
van, a birka – német juh – gyapja nem volt erre alkalmas. A guba a szegényebb emberek öltözéke volt,
mely védett a hideg ellen, de jó szolgálatot tett nyáridőben is. A fiatalok még
esküvői alkalomra is felvették.
Debrecenben az egyik legnagyobb múlttal és hírnévvel rendelkezett a gubacsapó
céh, akik a gyapjúművesek céhéből (1398-ban már létezett, az akkori
mezővárosban) eredeztették magukat. Az 1529-es céhpecséten a csapók eszköze, az
ilfa látható. Az 1830-as években már 300 főt is meghaladta a Debrecenben
dolgozó mesterek száma. Legtöbb mester a Hatvan utcai városrészben dolgozott.
Jó hírnevét a minőségének köszönhette.
A vásárokon ki is függesztették:
"Debreceni tiszta gyapjúból dolgozó gubás mester". A bárányfürtös
guba is csak itt készült. A debreceni utolsó ezüstkoszorús gubásmester szerint
"...az valóságos művészet volt és nagy szakértelmet követelt, de idő is
kellett hozzá és igen-igen nagy türelem". A rackajuh gyapjából szőtt
felsőöltözék készítésének igen hosszú folyamata volt, hiszen a gyapjú
megvásárlásától a mosáson, válogatáson, tépésen, fonáson, szövésen, kalláson,
szabáson, varráson át mindent a gubásmester készített. E nagyon híres debreceni
mesterség azonban feledésbe merült az 1930-40-es években.
A gubakészítés
hagyományának átörökítői mára a Gubás Társulatot alkotó szövő népművészek,
akiket a mesterség és városuk iránti szeretet késztetett arra, hogy felkutassák
és megújítsák e régi kabátfélét. A guba karakterét megtartva, a mai divatnak,
életvitelnek megfelelő kabátokat, kiegészítőket szövik. A hortobágyi racka szép
göndör szőrét használják fel öltözékeik készítéséhez.
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok