Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum

Hajdúbagos településtől északra kisebb akácosokkal és tölgyesekkel szegélyezett homokbuckás legelőterület húzódik. Ez a 265,4 hektárnyi terület 1976-ban lett védetté nyilvánítva. A védelem fő indoka egy fokozottan védett állatfaj, a rágcsálók rendjébe tartozó nyugati földikutya állományának és élőhelyének megóvása. Kevés ember látott élő földikutyát á és ha a rezervátum szabadon látogatható lenne, ez akkor sem igen változna. Ez a kis, alig húsz centiméter hosszú, vörhenyes barnás színű, mindössze negyedkilós állatka ugyanis még ritkábban jön a felszínre, mint a vakond.

A teljes életét a föld alatt töltő kisemlős tökéletesen alkalmazkodott életkörülményeihez, környezetéhez. Szeme visszafejlődött, szemüregét bőr fedi, fülkagylója nincs, mellső lábain ásógumót növesztett, táplálkozását hatalmas metszőfogak segítik. Az Alföldön valaha elterjedt rágcsálót ma – pusztítása és életterének beszűkülése miatt – a kipusztulás fenyegeti, az a mintegy száz példány, ami a rezervátumban él, nemzetközileg is igen fontos a faj túlélése okán.

Ha a földikutya nem is, jelenléte távolról felismerhető: a vakondénál jóval nagyobb, gyakran egyméteres átmérőt is meghaladó túrásokat épít, amelyeknek jellegzetes hurkás szerkezetük van. A növényevő – elsősorban hagymás növényekkel, gumóval, gyökérrel táplálkozó – állatka a föld alatt kettős járatrendszert épít: a táplálkozó járatok közel a föld felszínéhez ideiglenesek, állandó és tapasztalással szilárdított járatai jóval mélyebben húzódnak.

A védett terület azonban a földikutyán túl is értékes, hiszen löszös talajának gyepjei olyan védett növények élőhelyei, mint a magyar kökörcsin vagy a homoki nőszirom és a magyar szegfű. A terület védőzónájában pedig a salamonpecsét és a gyöngyvirág található. Az alacsonyabban fekvő részek gyakran tavasz végéig is nedvesek maradnak, és tavaszelőn, illetve ősszel sokáig víz alatt állnak – ilyenkor vízimadarak lepik el, esősebb időszakban pedig akár költeni is itt maradnak. Ezeket a vizes területeket a II. világháború előtt kenderáztatónak is használták.

Kapcsolódó képgaléria

Kapcsolódó dokumentumok

Források

www.hnp.hu

www.hajdubagos.hu

Bagosi Krónika (1975)