Nem ünnep, tragédia

A 2018. június 4-i debreceni megemlékezésen Dr. Papp László, a város polgármestere beszédében többször kiemelte, hogy bár évről évre felelevenítjük 1920. június 4-ét, és a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját, nem ünnep ez számunkra, hanem traumaként megélt jeles napról van szó. Az összetartozást erősítendő Magyarország sokat tett azért az évek folyamán, hogy az I. világháború után újrarajzolt országhatárok különböző oldalain élő magyarok egységét megőrizze, erősítse. Hiszen egy nemzet vagyunk, még ha más országok állampolgárai is sok esetben.

A Bem téri Magyar Fájdalom Szobra megkoszorúzása előtt a díszbeszéd témái között a szobor hányattatott sorsa, sokáig méltatlan mellőzése, majd Debrecenben történő 2000-es ismételt elhelyezése is szerepelt. A női torzó Magyarországot jelképezi, amely siratja tőle elrabolt gyermekeit. A szemléletes alkotás körül tartott megemlékezésen a Szeredás Népzenei Együttes szívbemarkoló muzsikája volt akit könnyekre fakasztott, majd a Debreceni Hajdú Táncegyüttes tagjai ropták  a füvön, a tiszteletüket tevő megemlékezők előtt.

A katonai tiszteletadás mellett a civil és egyéb társadalmi szervezetek elhelyezték koszorúikat a szobor talapzatánál, köztük Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat elnöke is.

Fotó (kattintásra nagyíthatók): Koppányi Szabolcs KÉPGALÉRIA IDE kattintva.