Trianonra és hatásaira emlékeztünk
2016. június 4-én, a trianoni békediktátum 96. évfordulóján Debrecenben, a Bem téren, a Magyar fájdalom szobránál tartott megemlékezésen Papp László, Debrecen polgármestere tartott beszédet. Ezt követően a városi önkormányzat mellett a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat alelnöke, Tasi Sándor helyezte el az emlékezés koszorúját, akárcsak a rendvédelmi, civil és politikai szervezetek képviselői.
Az Émile Guillaume által alkotott szobrot 1932-ben hozták Budapestre, másodpéldányát pedig egy évvel később Debrecenbe. Témája hűen kifejezi egy nemzet fájdalmát, amit az ország szétszakítása, átvitt értelemben az anya testéből kiragadott gyermek elragadása miatt érezhetett minden magyar az I. világháború lezárását követően.
Papp László nem csupán a háború okozta menekültáradatról beszélt, amely például Debrecent és Hajdú vármegyét is jelentős próbatétel elé állította, de arról is, hogy a trianoni tollvonással olyan kényszerű államok jöttek létre, amelyek ma már egyfelől java részben nem is léteznek, hiszen felbomlottak, másfelől néhány alkalommal háborús belviszályokhoz, vérengzéshez vezettek a megrajzolt határokon belül felgyülemlett feszültségek hatására. Ezek pedig talán elkerülhetők lettek volna, ha nincs Trianon. Az eseményről képgaléria tekinthető meg a HBMÖ Facebook oldalán.
Beszéde végén a debreceni polgármester kihangsúlyozta, hogy a földrajzi és a szellemi értelemben vett Magyarország nem ugyanaz, és utóbbiban tovább él minden, ami magyar.
„Fontos, hogy akik a magyar nemzethez tartozónak érzik és vallják magukat, tudják, hogy számíthatnak egymásra, az anyaországra, bárhol éljenek is a világon. Mindannyiunknak kötelessége erősíteni az összetartozás érzését és segíteni a rászoruló határon túli közösségeinket. Ma tehát, tisztelt emlékezők, nem csak egy tragikus történelmi eseményre emlékezünk, hanem arra, hogy is bármit is akartak Magyarországgal tenni a világ urai 1920-ban, az nem teljesült. A magyarság gerincét megroppantani, nemzetünk egységét megtörni nem sikerült. Az emlékezés mellett tehát tisztelegjünk a nemzet összetartozásának szándéka és mindazok előtt, akik tettek ezért. Amit Magyarországtól földrajzi értelemben elvettek, az a szellemi Magyarországnak örökre része marad.”
Fotók: Miskolczi János
