Arany 200 – az emlékév elkezdődött
Szülővárosa már 2016-ban elkezdte az 1817 március 2-án, vagyis 200 éve Nagyszalontán született Arany János, a legnagyobb magyar epikus költő előtt tisztelgő ünnepség szervezését. Végül egy olyan, a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjához méltó programsorozattal – az Arany-emlékévvel – tisztelegnek a Toldi-trilógia, A walesi bárdok vagy éppen az Őszikék megalkotója előtt, amely többek között egy konferenciát is magába foglalt 2017. március 2-án Nagyszalontán. Emellett a költőfejedelem szobrát koszorúzták meg. Ezen többek között Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is köszöntőbeszédet mondott, illetve részt vett a megemlékezésen, valamint a konferencián felszólalt Pajna Zoltán a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat elnöke is, Tasi Sándor alelnök társaságában..
Áder János beszédében Aranyról ekképp szólt: „az is részese lehet a heroikus küzdelmeknek, aki nem harcol az első sorban, nem alakít, csak ír – de maradandót…”.
A határokon átívelő kapcsolatok jegyében Pajna Zoltán – a nagyszabású, több országból érkezett előadók részvételével zajlott konferencián – a kultúrafejlesztés terén végzendő munkákhoz felajánlotta a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat segítő együttműködését az uniós források elérésében.
Arany János, aki elsősorban műveivel „harcolt” a magyarságért, és akiről köztudomású, hogy a legnagyobb szókinccsel rendelkező magyarnak tartják, kiemelkedő alakja volt a magyar nyelv művészetének.
Irodalmi munkássága során „a hallgatag ember”, a szalontai nótárius, nem mellékesen Petőfi kortársa és barátja, a lírától a tőle talán legismertebb elbeszélő költeményeken át a balladáig sokféle műfajban alkotott. Sőt, debreceni évei alatt kifejezetten szép hangú énekesként ismerték, aki értett nemcsak a kottaíráshoz, de gitározni és zongorázni is tudott. Mindemellett műfordítóként is tevékenykedett.
Néhány további érdekesség a költővel kapcsolatban.
A gördülékeny, tiszta magyar nyelvezetéért, kiváló íráskészségéért is kedvelt Aranyt gyerekkorában idős szülei tanították meg otthon írni-olvasni. A régi vágású magyar nyelvezetet ráadásul annyira megszerette Arany, hogy később a nyelvújító mozgalmat sem kedvelte emiatt.
Pályafutása az „Elveszett alkotmány” című komikus eposszal indult a negyvenes évek közepén, amely azonban élete első komoly munkája is volt egyben, ám a Kisfaludy Társaság irodalmi pályázatának nyertese lett általa.
Utaltunk már rá, hogy Petőfivel milyen jó barátságban volt, ami igaz is – gondoljunk csak a forradalmi ifjú „Arany Lacinak” című versére, amely Arany fiának íródott –, ám a valóságban alig több mint 2 évig tartott baráti kapcsolatuk.
Az egykori Magyar Tudományos Akadémia-tag, Shakespeare jó pár művének magyarra fordítója, a szabadságharc után egy ideig bujdosó, de a megtorlásokat végül elkerülő, tanítóként, illetve egy időben a minisztériumban fordítóként dolgozó Arany János régről magával hordozott hörgőgyulladásába halt bele 1882-ben. A tüdőgyulladásba átcsapó betegség éppen Petőfi Sándor szobrának avatásán súlyosbodott, amikor megfázott. Egy hétre rá elhunyt.
Nemcsak Nagyszalonta, vagy azok a települések, ahol élt és alkotott – köztük Hajdú-Bihar megye székhelye, Debrecen is –, de az egész magyar irodalom büszke Arany Jánosra, aki kard helyett szavakkal, írásaival harcolt békésen a magyarság, de leginkább a kultúra egészéért.
