Szabadságharc… Nemcsak múlt. Jelen.

Óhatatlanul is párhuzamot vonunk az idősíkok között, ezen a nemzeti ünnepen pedig különösen.

Történelmi eseményeink ismerete alapvetően meghatározza a jelenhez való viszonyunkat, napjainkban azonban ez ellentétes irányt vett: a nehéz, járvány sújtotta napokban különösen átérezzük a múltban szenvedők fájdalmát, és a veszteséget is olykor közelről megtapasztaljuk. 

A Magyar Országgyűlés 1991-es határozata értelmében március 15-e az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja és a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe. Jelképpé vált ez a nap: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma. 

1848 elején egyre inkább érzékelhetővé vált a Habsburg-birodalom külpolitikai helyzetének megrendülése, a Pozsonyban ülésező magyar rendi országgyűlés munkája pedig holtpontra jutott. A magyar politikát az európai forradalmi mozgolódások híre mozdította ki. Kossuth Lajos alkotmányos átalakítást követelt a birodalom egész területén március 3-i felirati beszédében, melynek jelentős hatása volt Bécsben: 13-án kitört a bécsi forradalom.

Pest-Buda ekkor már az ország jelentős szellemi központjának számított. A fiatal értelmiség egyik meghatározó, radikális csoportja – a „márciusi ifjak” – a Pilvax kávéházban tartotta összejöveteleit. A bécsi forradalom hírére Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidacs János, Sükey Károly, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Jókai Mór elhatározták, hogy érvényt szereznek a Tizenkét pont közül az elsőnek, a sajtószabadság követelésének, és cenzori engedély nélkül kinyomtatják a Tizenkét pontot és Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt.

Március 15-én reggel Petőfi és társai a szemerkélő esőben elindultak a Pilvaxból az egyetemre, onnan pedig már mintegy ezren folytatták útjukat Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához. Itt Irinyi lefoglalta a sajtót, majd a nyomdászok kinyomtatták a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt.

Délután a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, melynek tagjait szintén rábírta arra, hogy csatlakozzanak a követelésekhez. Forradalmi választmány alakult, majd a tömeg elindult Budára, hogy a Helytartótanáccsal is elfogadtassa a Tizenkét pontot, és kiszabadítsa börtönéből a jobbágyfelszabadítás egyik szószólóját, Táncsics Mihályt. A Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, elfogadta a követeléseket, Táncsicsot szabadon bocsátotta, s eltörölte a cenzúrát.

Mindezek után országgyűlési küldöttség utazott Bécsbe. Ráhatására az uralkodó kinevezte teljhatalmú helytartóvá István nádort, aki pedig megtette gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek. 

1848. március 15-e történelmünk egyik legdicsőibb dátuma. A szabadságharc elbukott ugyan, de nemzetünk magára talált. Sikerült, és hisszük, hogy a jelen forradalma sem sodor tovább bennünket, hiszen „itt az idő”. Nekünk is véget kell vetnünk a koronavírus okozta, testet-lelket felőrlő rabságnak, és ehhez mindenkire szükség van. Szükség van az összefogásra, a fegyelmezettségre és a türelemre. Bizakodónak és erősnek kell lennünk, ahogy tették ezt a „márciusi ifjak” is. A magyar nemzet boldogulása ugyanis csak közös akarattal, elhatározással és munkálkodással sikerülhet.

Emlékezzünk!

Debrecen, Kossuth tér

Debrecen, Kossuth tér

Debrecen, Kossuth tér

Komádi

Nyíradony