Spanyolországban is hasznos a PRACTYCE III. projekt
ERASMUS PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ MAGYAR LÁNY SIKERTÖRTÉNETE
A PRACTYCE III. PROJEKT KERETÉBEN
Lengyel Bernadett beszél munkájáról, akit a projektben a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat támogatott közvetítő szervezetként.
“2016. novemberében kezdtem meg a munkám Barcelona, sőt talán Spanyolország legjelentősebb fotógalériájában a Valid Foto BCN Galería-ban, hála az Erasmus For Young Entrepreneurs PRACTYCE III. projektjének.
Hogy mit jelent mindez számomra? Végre elkezdem megvalósítani gyerekkori álmomat – álmaim városában. Amióta az eszem tudom művészettel akartam foglalkozni, de természetesen közbejött néhány teljesen más irányú egyetem, képzés, munka, a szülői féltés és biztos megélhetés realisztikus elveit szem előtt tartva. Pár hónapja azonban eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy itt az ideje végre elkezdeni megvalósítani, amiről mindig is álmodtam, hogy létrehoztam a saját galériámat.
Az utazásaim, külföldi tapasztalataim mind azt mutatják, hogy a legelképesztőbb ötleteket is sikerre lehet vinni, ha mögötte valódi elhivatottság áll, s ebből az én esetemben is áll rendelkezésre bőven. Ezzel együtt úgy érzem, hogy az Erasmus programja nagyon fontos segítség tervem megvalósításában, lehetőségem van ugyanis arra, hogy egy sikeres galériában tanuljam meg mindazt, amit semmilyen iskolában nem tanítanak.
Tehát itt vagyok Barcelonában, és rögtön egy fantasztikus sikertörténettel kezdődik ez a pár hónap: Joana Biernes első magángalériában történő kiállításáról van szó. No, de ki ő?
Az első spanyol fotóriporter nő, egy igazi úttörő, akit munkája első éveiben, ha focimeccsről tudósított még minden alkalommal igazoltattak, és a lelátóról folyamatosan azzal inzultáltak, hogy a mosogatás jobban állna neki. Ám ő nem adta fel, és nem adta, ami azt gondolom, hogy igazán példaértékű. Megőrizte nőies stílusát és a 60-as, 70-es években végigfotózta az ország és a világ legfontosabb történéseit és hírességeit. A Beatles-t, a Rolling Stones-t, a Kennedy-eket, illetve ő készítette el az egyetlen mosolygó Bunuel fotót… Meg még nagyon sok fantasztikus képet. 1985-ben adta fel a fotózást, amikor az – sokaknál – kezdett átfordulni a paparazzo típusú munkába, és ezekkel az elvekkel nem tudott egyet érteni. Nyitott egy éttermet Ibizán, amely a sziget emblematikus helyévé vált. A fotóit csak egy véletlen folytán fedezték fel két-három éve, ez a szerethető, ma 81 éves hölgy pedig őszintén vall arról, hogy számára ez egy csoda, hiszen ő soha nem hitte volna, hogy valaha ezek a fotók értékessé válnak, előhívásra kerülnek.
Tehát az első kiállítás, amelyen részt vettem, ennek a fantasztikus fényképésznek a műveiből került bemutatásra. Mondhatom, fantasztikus tanulási lehetőség ez egy magamfajtának, hiszen a technikai részletek, a fotók előhívási technikája, a keretezés, a megnyitó megszervezése, vagy éppen a médiumokban történő megjelenése (mégpedig az összes jelentős újságban, magazinban és tévében jelent meg riport a kiállításról) egészen a gazdasági vonatkozásokig csupa hasznos érdekességgel szembesültem.
A kiállítás a spanyol Time Out szerint az év 3. legjobb kulturális programja lett országosan.”
