Egyéb kategória

Az SReST projekt 2026. június 2-3. között, Szerbiában megrendezett zárókonferenciája nemcsak a projekt eredményeinek bemutatásáról szólt: a rendezvényen hat különböző térségben megvalósult pilotprogram tapasztalatai találkoztak, amelyek közös célja a helyi gasztronómiai örökség, a fenntartható turizmus, az agrobiodiverzitás és a társadalmi befogadás összekapcsolása volt.

A zárókonferenciának Čajetina adott otthont, ahol a résztvevőket elsőként Milan Stamatović, Čajetina polgármestere köszöntötte. Ezt követően Anita Dolenc, a projekt vezető partnerét, Postojna Önkormányzatát képviselve mondta el nyitó gondolatait, majd Natália Liholot, a Duna Régió Program projektfelelőse online kapcsolódott be a konferenciába. A nyitóbeszédek sorát Nemanja Nešić, a Nyugat-Szerbia Régió Turisztikai Szervezetének igazgatója zárta.

A konferencia központi részét a projekt hat pilottevékenységének bemutatása jelentette. Bár a pilotok eltérő országokban, különböző társadalmi és turisztikai környezetben valósultak meg, mindegyik ugyanarra a kérdésre kereste a választ: hogyan lehet a helyi élelmiszereket, tudást, hagyományokat és közösségeket úgy összekapcsolni a turizmussal, hogy abból hosszú távon is fenntartható és értékteremtő fejlődés szülessen?

Az első pilot a horvátországi Krk szigetén, Dubašnica térségében valósult meg a Dubašnica d.o.o. Önkormányzati Közösség vezetésével, szlovén partnerek közreműködésével. A kezdeményezés célja az volt, hogy a helyi gasztronómiai örökséget, a természeti és táji adottságokat, valamint a kulturális értékeket fenntartható, élményalapú turisztikai kínálattá formálja. A program részeként tanulmányút, idegenvezető-képzés, helyi gasztronómiai rendezvények és tematikus turisztikai útvonalak is létrejöttek. A “Krklicious Active Experience” vezetett gasztrotúra különösen jól példázta, hogyan válhat a helyi étel egy komplex turisztikai élmény részévé: a résztvevők helyi ételeket kóstoltak, kulturális és örökségi helyszíneket kerestek fel, és közvetlen tapasztalatokon keresztül ismerhették meg Dubašnica sajátos karakterét.

A második mintaprojektet a Pozsonyi Közgazdasági Egyetem vezette. A fejlesztés középpontjában egy olyan, slow food turizmusra épülő oktatási tanterv kialakítása állt, amely a fenntartható turizmust, az agrobiodiverzitást, a helyi gasztronómiai örökséget és a zero waste szemléletet gyakorlatorientált módon kapcsolja össze. A tanterv kidolgozását szakmai egyeztetések, kerekasztal-beszélgetések és fókuszcsoportos megbeszélések előzték meg Szlovákiában és Horvátországban. A programot Eperjesen hallgatók, oktatók, kis- és középvállalkozások, valamint turisztikai szakemberek bevonásával tesztelték. A tapasztalatok alapján a tanterv olyan gyakorlati oktatási eszköznek bizonyult, amely nemcsak a résztvevők tudását bővíti, hanem más oktatási intézmények és régiók számára is adaptálható. Képzés és munkaerőpiaci lehetőségek fogyatékossággal élő fiatalok számára

Ezt követően ismerhettük meg a bosznia-hercegovinai SERDA, a Szarajevói Gazdasági Régió Fejlesztési Ügynökségének mintaprojektjét, melynek helyszíne Szarajevó, elsősorban a Nišići-fennsík és a Bjelašnica térsége volt. A program középpontjában a fogyatékossággal élő fiatalok képzése és munkaerőpiaci esélyeik javítása állt. A résztvevők elméleti és gyakorlati képzés keretében sajátítottak el konyhai alapismereteket, élelmiszerbiztonsági tudást és főzési technikákat, miközben hagyományos boszniai ételek elkészítésével is megismerkedtek. A képzést workshopok, mentorálás és valós munkakörnyezetben szerzett tapasztalat egészítette ki. A pilot így egyszerre szolgálta a társadalmi befogadást, a készségfejlesztést és a helyi gasztronómiai örökség megőrzését.

A negyedik pilotot Postojna Önkormányzata, mint vezető partner, valamint a szlovén Nativa Fenntartható Növekedésért Intézet valósította meg a Primorsko-Notranjska régióban. A program azt vizsgálta, hogyan segítheti a helyi gasztronómia és a slow food szemlélet a bevándorló közösségek társadalmi és gazdasági integrációját. A résztvevők szakértői egyeztetéseken, gasztronómiai workshopokon, interkulturális főzőprogramokon, mentoráláson és kapcsolatépítő eseményeken vehettek részt. Megismerkedtek a helyi alapanyagokkal és hagyományos szlovén ételekkel, miközben saját kulturális hátterük gasztronómiai értékeit is bemutathatták. A közös főzés és a gyakorlati tanulás különösen hatékony eszköznek bizonyult a közösségi kapcsolatok építésében és a munkaerőpiaci lehetőségek bővítésében. A pilot egyik fontos eredménye, hogy az ukrán résztvevők közössége saját szervezet létrehozását is kezdeményezte.

Hajdú-Bihar megye mintaprojektje “A sérülékeny csoportok munkanélküliségének kezelése a slow food turizmuson keresztül” címmel valósult meg. A program a helyi tudásra, a vidéki vendégszeretetre, a termelői együttműködésekre és a gasztronómiai hagyományokra építve kínált gyakorlati tanulási lehetőségeket a résztvevők számára. Ebesen, Hortobágyon és Hajdúnánáson szakmai egyeztetések, képzési napok, termelői látogatások és közös főzések valósultak meg. A résztvevők megismerkedtek a helyi alapanyagokkal és hagyományos ételekkel, az őshonos állatfajtákkal, a kertműveléssel és a fenntartható gazdálkodás alapjaival, valamint azzal is, hogyan alakíthatók ezek az értékek turisztikai élménnyé. A pilot egyik kiemelkedő eseménye a megyében elsőként a Nemzeti Agrárkamara Hajdú-Bihar Megyei Igazgatósága által az önkormányzat közreműködésével megvalósított Helyi Kincsek Napja volt, amelyet a Derecskei járásban első alkalommal rendeztek meg 2025 októberében. A program több mint 1700 látogatót vonzott. A rendezvényen helyi termelők, gazdaságok és kézművesek mutatták be a térség értékeit. A program jól példázta, hogy a helyi élelmiszer, a termelői tudás, a kézművesség és a közösségi élmény együtt olyan turisztikai kínálatot alkothat, amely egyszerre erősíti a helyi identitást és a vidéki gazdaságot. A pilot részeként a talajegészség és a biodiverzitás is kiemelt figyelmet kapott. A kapcsolódó workshopok arra hívták fel a figyelmet, hogy a jó minőségű helyi élelmiszer alapja az egészséges talaj. A résztvevők a fenntartható termelés, a vízgazdálkodás, a komposztálás és a környezetbarát gazdálkodás lehetőségeivel is megismerkedtek.

A hatodik pilotot a montenegrói Kisele Vode civil szervezet vezette, a Nyugat-Szerbia Régió Turisztikai Szervezetével és a Vedrina Polimlja civil szervezettel együttműködésben. A program olyan vidéki térségekre fókuszált, ahol a fiatalok, az idősek, a nők és más sérülékeny csoportok számára korlátozottak a gazdasági lehetőségek, miközben jelentős értéket képvisel a helyi gasztronómiai örökség és a hagyományos tudás. A résztvevők képzéseken, workshopokon, tanulmányutakon és promóciós eseményeken vehettek részt. A program a slow food szemlélet mellett a helyi termékfejlesztésre, a történetmesélésre, a vendégekkel való kommunikációra és a digitális marketingre is hangsúlyt helyezett. A pilot során több rendezvényen is lehetőség nyílt a termékek bemutatására, a látogatókkal való kapcsolatépítésre és a helyi szereplők közötti együttműködések erősítésére.

A pilotok bemutatását szakmai előadás és interaktív kerekasztal-beszélgetés követte, amely a SReST mintaprojektek, jó gyakorlatok és megoldások tesztelésének tapasztalatait összegezte.

Az értékelés több szempontot vizsgált, többek között:

• a fenntarthatóságot
• az agrobiodiverzitás megőrzését
• a tanulási és felhasználói élményt
• a gazdasági hatásokat
• a társadalmi hatásokat
• a helyi szereplők bevonását.

A közös tapasztalatok alapján a slow food turizmus akkor tud igazán hiteles és sikeres lenni, ha helyi történetekre, személyes élményekre, valódi gasztronómiai értékekre és erős helyi partnerségekre épül. A kerekasztal-beszélgetés során a résztvevők többek között a hitelesség megőrzéséről, a helyi közösségek bevonásáról, a látogatói élmény jelentőségéről és a fenntartható turizmus, illetve a tömegturizmus közötti különbségekről beszélgettek. A közönség QR-kódos kérdéseken keresztül maga is bekapcsolódhatott a szakmai diskurzusba. A szakmai programot partneri megbeszélés egészítette ki. A partnerek áttekintették az addig megvalósított tevékenységeket, valamint egyeztettek a következő időszak feladatairól, azok tartalmáról, ütemezéséről és megvalósításáról.

A találkozó így egyszerre jelentette a közös munka eredményeinek összegzését és a további együttműködés megalapozását.

Az első nap esti programja a Gastro Z rendezvény volt, amely közvetlenül a slow food szemléletére épült. A programban hat helyi hotel és étterem séfje vett részt. Az éttermek a mindennapi működésük során is helyi termelőktől szerzik be alapanyagaik jelentős részét, így a rendezvény a helyi termelők és a vendéglátás közötti kapcsolatot is láthatóvá tette. A résztvevők többek között halételeket, bárány- és borjúhúsból készült fogásokat, valamint málnás desszertet kóstolhattak. A kóstolópultok mellett helyi termelők is bemutatták termékeiket, így a látogatók közvetlenül találkozhattak azokkal, akik a térség élelmiszereit előállítják. A nagy érdeklődés jól mutatta, hogy a helyi alapanyagokra, történetekre és személyes találkozásokra épülő gasztronómiai események fontos szerepet játszhatnak egy térség turisztikai arculatának formálásában.

A következő napon félnapos szakmai látogatás mutatta be, hogyan kapcsolódhat össze a slow food turizmus a helyi identitással, a hagyományos termékekkel, a kézművességgel és a kulturális örökséggel. A program egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a slow food turizmus nem csupán az ételekről szól. Ugyanilyen fontos része a táj, a helyi tudás, a történetek, a kézműves hagyományok, az épített örökség és a közösségi emlékezet.

A résztvevők egy híres barlangot is felkerestek, majd Sirogojnóba utaztak. A település különleges kézműves örökségével, többek között a világszerte ismert kötöttáru-készítéssel is megismerkedhettek. A sirogojnói kézműves termékek nemzetközi szinten is ismertté váltak, és a helyi hagyomány a település turisztikai identitásának meghatározó részévé vált. A program egyik kiemelt helyszíne az ország egyetlen szabadtéri falumúzeuma volt. A múzeum nemcsak építészeti és néprajzi értékeket őriz, hanem azt az életformát is bemutatja, amelyből a térség gasztronómiai, termelői és kézműves hagyományai kialakultak. A látogatás során minden helyszínen megjelentek a helyi termelői termékek is. Ez jól érzékeltette, hogy a slow food szemlélet akkor működik igazán, ha nem önálló turisztikai programelemként jelenik meg, hanem szervesen beépül a térség teljes turisztikai élményébe.

A zárókonferencia és a hozzá kapcsolódó szakmai programok egyik legfontosabb tanulsága, hogy a slow food turizmus sokkal többet jelent a helyi ételek népszerűsítésénél.

A hat pilot különböző módokon mutatta meg, hogyan lehet a gasztronómiát:

• a helyi gazdaság fejlesztésének eszközévé tenni
• új munkaerőpiaci lehetőségeket teremteni
• támogatni a sérülékeny csoportok társadalmi befogadását
• megőrizni és továbbadni a hagyományos tudást
• erősíteni a helyi termelők és turisztikai szereplők együttműködését
• közelebb hozni egymáshoz a látogatókat és a helyi közösségeket
• valamint a fenntarthatóbb turizmus és élelmiszertermelés irányába lépni.

A projekt tapasztalatai alapján a helyi élelmiszer akkor válik igazán értékes turisztikai erőforrássá, amikor mögötte ember, történet, táj, hagyomány és közösség is megjelenik, így a program világosan bemutatta, hogyan építhető a helyi termékekre és hagyományokra hiteles turisztikai kínálat.

2026. szeptember 8–10. között a litvániai Biržai térségében tett szakmai tanulmányút során olyan kezdeményezéseket ismerhettünk meg, amelyek a helyi élelmiszerkultúrát, a mezőgazdasági termelést, a kulturális és természeti örökséget, valamint a turizmust egymást erősítő módon kapcsolják össze. A háromnapos program számos, Hajdú-Bihar számára is hasznosítható tapasztalatot kínált a vidéki gazdaság diverzifikációjáról, a rövid ellátási láncokról és a helyi értékek turisztikai hasznosításáról.

A tanulmányút egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a vidéki térségek fejlődésében a helyi erőforrások önmagukban is komoly lehetőséget jelentenek, de az ezekre épülő együttműködések, szolgáltatások és élmények jelentik azt a hozzáadott értéket, amely a helyi gazdaságot és a turizmust egyaránt erősítheti. A Biržai térségében bemutatott jó gyakorlatok közös jellemzője, hogy a helyi hagyományokra, élelmiszerekre, természeti értékekre és családi tudásra építenek. A mezőgazdasági tevékenység számos esetben már nem önmagában jelenti a vállalkozás alapját: kóstolók, oktatási programok, rendezvények, közvetlen értékesítés, vendéglátás és turisztikai szolgáltatások kapcsolódnak hozzá.

A program első napján a Biržai Turisztikai és Üzleti Információs Központ jó gyakorlataival ismerkedtünk meg. A GASTROliuok Biržuose kezdeményezés jól példázza, hogyan válhat a helyi gasztronómia a desztinációmarketing és a térségi identitás meghatározó elemévé. A program a helyi vendéglátóhelyeket és termelőket kapcsolja össze, miközben a látogatók számára egyfajta “gasztronómiai útvonalat” kínál. A kezdeményezés jelentőségét jól mutatja, hogy a Biržai térségében működő turisztikai szereplők együttműködése már szervezett klaszter keretében is megvalósul. A Biržai Turizmus Klaszter 2013-ban jött létre, és többek között turisztikai szolgáltatókat, vendéglátóhelyeket, a turisztikai információs központot, valamint helyi attrakciókat kapcsol össze.

Ez a megközelítés Hajdú-Bihar számára is fontos üzenetet hordoz: a helyi termék önmagában érték, de térségi történetté, élménnyé és turisztikai kínálattá akkor válhat, ha a termelők, vendéglátók, turisztikai szolgáltatók és önkormányzatok együtt gondolkodnak.

A 9 Ūkis családi gazdaság példáján keresztül a fenntartható gazdálkodás, a különleges, réspiaci termékek előállítása és a hagyományos fermentációs eljárások továbbörökítése került a középpontba. A fiatal gazdálkodók bemutatkozása azt is megmutatta, hogy a családi tudás és a hagyományos technológiák a modern vidéki vállalkozásokban is életképes alapot jelenthetnek.

Hasonló szemléletet tapasztaltunk a Milišiūnai juhfarmon, ahol a juhtenyésztéshez kapcsolódó oktatási és turisztikai programokat is kialakítottak. Az “A juh élelmet és ruhát is ad” program keretében a látogatók megismerhetik a juhfajtákat, a juhászatból származó élelmiszereket és gyapjútermékeket, miközben közvetlen élményt szerezhetnek a vidéki gazdálkodásról. A példa jól szemlélteti a mezőgazdasági diverzifikáció lehetőségét: ugyanaz a gazdaság egyszerre lehet termelőhely, oktatási helyszín, turisztikai attrakció és közvetlen értékesítési pont.

A Biržai Regionális Múzeum “Sėla” programja során a térség sörfőzési és vendéglátási hagyományaival ismerkedtünk meg. A hagyományos eszközök, a sörkészítéshez kapcsolódó szokások, a helyi ételek, a népzene és az interaktív elemek együttes alkalmazása azt mutatta meg, hogy a kulturális örökség akkor válik igazán vonzó turisztikai termékké, ha a látogató nem pusztán információt kap, hanem aktív részese lehet a történetnek.

Hasonló élményalapú megközelítést tapasztaltunk a Sodeliškis kúriagazdaságban is. Az autentikus tanyasi környezet, a történelmi mezőgazdasági gépek és járművek, valamint az 1924-ben épült szélmalom mellett a gabonától a kenyérig tartó hagyományos élelmiszer-előállítás folyamatát is megismerhettük. A közös kenyérsütés különösen jól példázta, hogy a kulturális örökség megőrzése és a turisztikai termékfejlesztés egymást erősítő folyamat lehet. A térség hivatalos turisztikai kínálatában ma is hangsúlyosan jelennek meg az edukációs és kóstolóprogramok, köztük a “Grūdo kelias” (A gabona útja), a “Levanda. Nuo sėklos iki produkto” (A levendula útja a magtól a termékig), valamint a már említett “Avis aprengs ir pamaitins” (A juh élelmet és ruházatot is ad) programok.

A második nap a Biržai térségére jellemző különleges természeti értékek megismerésével kezdődött. A Kirkilai kilátóból a táj különleges, vízzel telt mélyedéseire nyílik kilátás. A térség geológiai adottságai miatt kialakult tavacskák és a hozzájuk kapcsolódó tanösvény olyan turisztikai attrakciót alkotnak, amely egyszerre szolgálja a természet megismerését, a kikapcsolódást és a családi turizmust. A példa arra is rávilágított, hogy a természeti értékek önmagukban is fontosak, de a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra, információ, programok és szolgáltatások teszik őket hosszabb időtöltést kínáló turisztikai termékké.

A Levandų ūkis, vagyis a levendulafarm látogatása a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó innováció egyik érdekes példáját mutatta. A térségben nem hagyományos növénykultúra termesztésére épülő fiatal vállalkozás a levendulát számos különböző termék alapanyagaként hasznosítja. A tea, limonádé, fagylalt, szirup, méz, testpermet, gyertya és természetes kozmetikumok egyaránt azt mutatják, hogy egy mezőgazdasági alapanyagból több, különböző célcsoportokat megszólító termék és szolgáltatás alakítható ki. A gazdaság működéséhez ráadásul gasztronómiai élmények is társulnak: a program során a hagyományos litván šakotis, vagyis réteges sütemény készítésének bemutatóját is megismerhetik a látogatók.

A délutáni programot a Rinkuškiai sörfőzde látogatása zárta. A családi tulajdonban működő vállalkozás példája azt mutatta meg, hogyan lehet a helyi sörfőzési hagyományokat korszerű üzleti környezetben továbbvinni, miközben a termékhez történet, kulturális örökség és turisztikai élmény is társul.

A tanulmányút harmadik napján a projekt szakmai és menedzsmentfeladatai mellett a partnerek regionális szakpolitikai eszközeit és tapasztalatait is áttekintettük. A “Cooperation Laboratory” workshop során több európai térség jó gyakorlatai is bemutatkoztak.

Az olasz Fattoria La Rocca az etikai és természetközpontú gazdálkodás, a Fattoria dei Mini az élelmiszer-termelés és a jóllét kapcsolatát, az Il Giardino dell’Alpaca pedig a természet, a helyi élelmiszer és a turizmus összekapcsolására épülő multifunkcionális gazdaság működését mutatta be. A svájci Basel Food Co-operative Network példája azt szemléltette, hogyan építhető fel egy regionális élelmiszer-ökoszisztéma a termelők és más szereplők közötti hálózati együttműködésekre alapozva. A görög partner Prespa térségének agroturisztikai ökoszisztémáját ismertette.

Kiemelt jelentősége volt annak, hogy Hajdú-Bihar is megjelent a nemzetközi jó gyakorlatok között. Ferenczy Boglárka a Ferenczy Farm képviseletében, a “From a small family farm to a local food community” című előadásban mutatta be, hogyan fejlődhet egy kis családi gazdaság helyi élelmiszer-közösséggé.

A háromnapos szakmai program egyik legfontosabb tanulsága, hogy a vidéki térségek látogatógazdaságának fejlesztésében nem feltétlenül új attrakciók létrehozása az egyetlen út. Sok esetben már rendelkezésre állnak azok a helyi értékek – gazdaságok, termékek, receptek, hagyományok, természeti adottságok és családi tudás –, amelyekre egy új, komplex turisztikai kínálat felépíthető.

A legnagyobb lehetőséget ezek összekapcsolása jelentheti:

• a helyi termékek és a vendéglátás összekapcsolása
• rövid élelmiszer-ellátási láncok kialakítása és erősítése
• a mezőgazdasági tevékenységek diverzifikációja
• gazdaságokhoz kapcsolódó oktatási és élményprogramok fejlesztése
• kulturális és gasztronómiai örökség élményszerű bemutatása
• termelők, éttermek, turisztikai szolgáltatók és önkormányzatok együttműködésének erősítése
• közös térségi marketing és márkaépítés
• valamint klímaadaptív és regeneratív gazdálkodási módszerek alkalmazása.

A biržai tapasztalatok ezért Hajdú-Bihar látogatógazdaságának újragondolásához is értékes szakmai muníciót adnak. A tanulmányút nemcsak külföldi jó gyakorlatok megismerését tette lehetővé, hanem arra is alkalmat adott, hogy saját térségünk kezdeményezéseit nemzetközi környezetben mutassuk be, és közösen keressük a választ arra, hogyan tehető erősebbé, láthatóbbá és gazdaságilag fenntarthatóbbá a helyi élelmiszerre, mezőgazdaságra és kulturális örökségre épülő vidéki turizmus.

Biržai példája azt üzeni: a helyi érték akkor válik igazán erőforrássá, ha a térség szereplői közösen történetet, élményt és piacot építenek köré.

A FLAVOR projekt új kezdeményezéseként két TASTE TALKS webinar színesítette 2026-ban a partnerek szakmai együttműködését. A regionális élelmiszerkultúra, a helyi értékek, a fenntartható fejlődés és a vidéki közösségek megerősítése állt a középpontjában annak a TASTE TALKS webinar-sorozatnak, amelyet a FLAVOR projekt indított el 2026-ban. Az online szakmai eseménysorozat célja, hogy a projektben részt vevő európai régiók jó gyakorlatait bemutatva ösztönözze a tapasztalatcserét és a helyi élelmiszerkultúrára épülő fejlesztési megoldások megismerését.

Az eddig megvalósult két webinar során a résztvevők Luxemburg, Ausztria, Albánia és Magyarország példáin keresztül ismerhették meg, hogy a gasztronómiai és élelmiszeripari örökség miként válhat a regionális fejlesztés, a turizmus, a közösségépítés és a helyi gazdaságfejlesztés eszközévé.

Az első TASTE TALKS: Luxemburg és Ausztria jó gyakorlatai

Az első TASTE TALKS webinarra 2026. április 21-én került sor. A program középpontjában Luxemburg regionális élelmiszerkultúrája, valamint két, a helyi értékekre és közösségekre építő jó gyakorlat állt.

A résztvevők megismerhették a luxemburgi École du Goût kezdeményezést, amely az ízek, az élelmiszerek és az étkezési kultúra megismertetésén keresztül járul hozzá a helyi identitás és az élelmiszerkultúra erősítéséhez. Az osztrák Stremtaler Schmankerleck példája pedig azt mutatta be, hogyan kapcsolható össze a helyi élelmiszer-termelés, a gasztronómiai hagyomány és a térségi együttműködés.

A webinar egyik fontos üzenete az volt, hogy a helyi élelmiszerkultúra jóval többet jelent a hagyományos ételek és receptek megőrzésénél. A helyi termékek, a gasztronómiai örökség és az ezekhez kapcsolódó tudás olyan területi erőforrást jelenthetnek, amely hozzájárulhat a közösségek megerősítéséhez, a turisztikai kínálat fejlesztéséhez és a helyi gazdaság élénkítéséhez.

A második TASTE TALKS: fókuszban Albánia és Magyarország

A sorozat második eseményére 2026. szeptember 23-án került sor. Ez az alkalom már közvetlenül az albán és magyar partnerek tapasztalataira épült, és azt vizsgálta, hogy a helyi élelmiszerkultúra, a kulturális örökség és a közösségi együttműködés miként támogathatja a vidéki térségek fejlődését.

Az albán Routes4Culture Mallakastër kezdeményezés a kulturális örökséget, az ökoturizmust és a vállalkozásfejlesztést kapcsolja össze. A bemutatott gyakorlat különösen a helyi közösségek, köztük a nők és a fiatalok lehetőségeinek bővítésére helyezi a hangsúlyt.

A magyar példát a Helyi Kincsek Napja kezdeményezés jelentette. A program a helyi élelmiszereket és a vidéki örökséget állítja a középpontba, miközben közvetlen kapcsolatot teremt a látogatók, a gazdálkodók és a helyi termelők között. A kezdeményezés hozzájárul a rövid élelmiszer-ellátási láncok erősítéséhez, valamint ahhoz, hogy a helyi termékek és a vidéki életforma turisztikai és közösségi értékként is megjelenjenek.

A második webinar tapasztalatai jól mutatták, hogy a vidéki térségek fejlődésében az élelmiszer és az élelmiszerkultúra összekapcsolható a kulturális örökséggel, a turizmussal, a helyi vállalkozásokkal és a közösségi együttműködéssel. A különböző országokból származó példák ugyan eltérő környezetben valósulnak meg, mégis közös bennük, hogy a helyi adottságokra és közösségekre építve teremtenek társadalmi és gazdasági értéket.

Tapasztalatcsere európai régiók között

A TASTE TALKS webinar-sorozat a FLAVOR projekt nemzetközi tapasztalatcseréjének fontos eszköze. Az online események lehetőséget teremtenek arra, hogy a projektpartnerek és az érdeklődő szakemberek a személyes találkozók mellett is megismerhessék egymás kezdeményezéseit, és olyan inspirációkat, megoldásokat fedezzenek fel, amelyek saját térségükben is továbbgondolhatók.

Hajdú-Bihar megye számára különösen fontosak azok a tapasztalatok, amelyek a helyi élelmiszerkultúrát, a mezőgazdasági termelést, a vidéki örökséget, a turizmust és a helyi közösségek együttműködését kapcsolják össze. A FLAVOR projekt keretében megismert nemzetközi példák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a megye saját élelmiszerkulturájának értékei új fejlesztési és turisztikai lehetőségekkel kapcsolódjanak össze.

A TASTE TALKS sorozat ezzel nemcsak jó gyakorlatok bemutatására szolgál, hanem olyan európai szakmai párbeszédet is teremt, amelyben a résztvevő régiók egymás tapasztalataiból kiindulva kereshetnek új lehetőségeket a helyi élelmiszerrendszerek, a kulturális örökség és a fenntartható regionális fejlődés támogatására.

Az energetikai önellátás, az energiaközösségek, a biogáztermelés és a megújuló energiára épülő ipari fejlesztések álltak az EXPRESS projekt zárókonferenciájának fókuszában a finnországi Észak-Karéliában. A 2026. szeptember 24-én, Joensuu városában a lengyel, olasz, ír, magyar, finn és francia partnerekkel  zajló program során bemutatott jó gyakorlatok több ponton is hasznosítható tapasztalatokat kínálnak a hazai, ezen belül a hajdú-bihari energetikai és gazdaságfejlesztési törekvések számára.

A szakmai program zárókonferenciájának Észak-Karélia Regionális Tanácsa adott otthont. A rendezvényt Markus Hirvonen, a regionális tanács elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta a regionális energetikai önállóság, a megújulóenergia-termelés és a bioökonómia helyi gazdaságfejlesztésben betöltött szerepét. A konferencián az Interreg Europe program képviselője, Verena Priem is ismertette az interregionális együttműködés tapasztalatait, valamint a program végrehajtásának várható új irányait.

A konferencia előadásai jól mutatták, hogy az energiaátmenet Európa különböző térségeiben eltérő adottságok mellett, de hasonló célok mentén zajlik.

A lengyel Podkarpackie régió képviselője a megújuló energiaforrások fejlesztési irányairól és a hálózati integráció kihívásairól beszélt. Az olasz Marche régióból érkező kollégák az energiaátmenet szakpolitikai hátterét, várható hatásait és a döntéshozatalt támogató digitális eszközöket mutatta be. Az ír tapasztalat pedig azt szemléltette, hogyan alakíthatók át a regionális gazdaság- és területfejlesztési stratégiák konkrét beruházási programokká és megvalósítható projektekké.

A finn házigazdák Joensuu térségének megújulóenergia-fejlesztéseit, többek között az Iiksenvaara mintaprojektet mutatták be. A francia példa pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az energetikai korszerűsítés és a klímaadaptáció szorosan összekapcsolható: a társasházi energiahatékonysági és megújulóenergia-fejlesztések a városi hőhullámokhoz való alkalmazkodás eszközei is lehetnek.

Észak-Karélia regionális fejlesztési politikájában jelenleg is kiemelt szerepet kap az energiaátmenet, a tiszta energia, a körforgásos gazdaság és az erdőalapú bioökonómia. A régió hivatalos fejlesztési dokumentumai szerint a fenntartható gazdasági növekedést az innovációval, a klímaalkalmazkodással és a természeti erőforrások fenntartható használatával kívánják összekapcsolni.

A hajdú-bihari partner külső szakértőjeként Pesti Csaba, a Met3R Kft. képviselője mutatta be a Kisteleki Energiaközösség működését. A modell egyik legfontosabb sajátossága, hogy a decentralizált energiatermelést, az energiatárolást, az intelligens mérési rendszert és a közösségi fogyasztást egyetlen rendszerben kapcsolja össze. A nonprofit formában 2022-ben létrehozott energiaközösség 2025 óta valós számlázási rendszerben működik, jelenleg 64 taggal. A közösségben háztartási méretű napelemes rendszerekkel rendelkező fogyasztók, egy tizenkét alacsony jövedelmű háztartást magában foglaló szociális bérlakás-egység, valamint az önkormányzat is részt vesz. A rendszerhez 27 tetőre telepített napelemes egység, négy, egyenként 200 kWh kapacitású közösségi akkumulátoros konténer és két elektromos gépjármű-töltőállomás kapcsolódik. A bemutatott tapasztalatok szerint az energiaközösségi modellnek kézzelfogható gazdasági és környezeti előnyei vannak. Az aktív tagok energiaköltsége mintegy 40, a passzív tagoké körülbelül 25 százalékkal alacsonyabb az egyetemes szolgáltatási tarifánál, miközben a közösséghez kapcsolható szén-dioxid-kibocsátás mintegy 30 százalékkal csökkent. Különösen fontos tapasztalat ugyanakkor, hogy az energiaközösségek fejlődésének akadályai ma már nem feltétlenül technológiai természetűek. A Kisteleki Energiaközösség 2025-ben mintegy 116 MWh többletenergiát termelt, amelyet a jelenlegi hálózati és szabályozási környezetben nem tudott a saját tagjai között megosztani, ezért azt kedvezőtlenebb feltételek mellett kellett értékesíteni.

A projekt arra is példát mutat, hogy a decentralizált energiatermelés hogyan kezelhető intelligens hálózati megoldásokkal. A rendszer valós idejű terheléseloszlási modellel és többlépcsős szabályozással képes kezelni a napelemes termelésből fakadó feszültségemelkedést, így szükségtelenné válhat a napelemes rendszerek indokolatlan lekapcsolása vagy teljesítményük korlátozása.

A konferenciát követő tanulmányút egyik fontos állomása a kiteei BioKymppi Oy biogázüzeme volt. A létesítmény a biohulladékok energetikai hasznosítását és a tápanyagok visszaforgatását kapcsolja össze: a szerves alapanyagokból biogáz, illetve újrahasznosított trágyatermék készül.

A BioKymppi saját bemutatása szerint biogázból helyi villamos- és hőenergiát is termel, emellett a gázt biometánná alakítva közlekedési üzemanyagként is hasznosítja. A rendszerben keletkező tápanyagokat tartalmazó termékeket pedig mezőgazdasági célra lehet visszaforgatni.

A finn tapasztalat Hajdú-Bihar szempontjából is különösen releváns. A jelentős mezőgazdasági termelésből származó szerves melléktermékek helyben történő energetikai hasznosítása egyszerre járulhat hozzá a fosszilis energiahordozók kiváltásához, a mezőgazdasági üzemek energiafüggetlenségéhez, az anyagkörforgások zárásához és a helyi tápanyag-gazdálkodás javításához. A finn példa arra is rámutat, hogy a biogáz-technológia nem kizárólag nagy, központi létesítményekben alkalmazható. Megfelelő alapanyag-ellátottság és helyi energiaigény esetén közvetlenül egy mezőgazdasági üzem működésébe is integrálható.

A tanulmányút következő állomása a Puhos ipari terület volt, ahol a résztvevők egy olyan fejlesztési modellt ismerhettek meg, amelyben a megújulóenergia-termelés, a logisztika, a bioökonómia és az ipari fejlesztések egymást erősítik.

A térségben Észak-Karélia első ipari léptékű naperőműve, multimodális bioterminál és mintegy húsz, többek között vegyipari, logisztikai és bioökonómiai vállalkozás alkot egymásra épülő gazdasági környezetet. A fejlesztési tervek között mesterséges intelligenciát kiszolgáló adatközponti beruházás is szerepel.

Puhos jó példája annak, hogy a megújulóenergia-termelés önmagában még nem feltétlenül eredményez térségi gazdasági átalakulást. A jelentős regionális hatás akkor jelenhet meg, ha az energetikai, ipari és logisztikai infrastruktúra összehangoltan fejlődik, és a helyben rendelkezésre álló, versenyképes energia új vállalkozások és beruházások számára is vonzóvá teszi a térséget. A Kitee városa által közzétett fejlesztési információk szerint a Puhos ipari területén kialakított multimodális bioterminál a vasúti, közúti és vízi kapcsolatokra, valamint a bio- és faalapú anyagok kezelésére, tárolására és továbbfeldolgozására épül. A fejlesztés célja egy olyan ipari és logisztikai környezet kialakítása, amely új vállalkozások letelepedését és a zöld gazdasági tevékenységek bővülését is támogatja.

A szakmai program egyik legfontosabb tanulsága, hogy a sikeres energiaátmenet nem egyetlen technológián múlik. Az energiaközösségek, a napelemes rendszerek, az energiatárolás, az intelligens hálózatirányítás, a biogáztermelés és a megújuló energiára épülő ipari fejlesztések akkor tudnak valódi térségi hatást kiváltani, ha összehangolt regionális rendszerként működnek.

A bemutatott finn és magyar példák közös pontja a helyi erőforrásokra építés: a Kisteleki Energiaközösség a helyben előállított villamos energiát és a helyi fogyasztást kapcsolja össze, a kiteei biogázüzem a környék szerves anyagáramait hasznosítja, Puhosban pedig a megújuló energia, a bioökonómia és a logisztikai infrastruktúra kapcsolódik egymáshoz.

A Hajdú-Bihar megye számára hasznosítható tapasztalatok között ezért különösen fontos lehet a mezőgazdasági melléktermékek energetikai hasznosítása, a helyi energiaközösségek fejlesztése, az energiatárolás és az intelligens hálózati megoldások alkalmazása, valamint az energia- és gazdaságfejlesztés szorosabb összekapcsolása.

A négyéves nemzetközi együttműködésben zajló EXPRESS projekt zárórendezvénye egyúttal azt is megmutatta, hogy az európai régiók közötti együttműködés akkor válik igazán értékessé, amikor a jó gyakorlatok nemcsak bemutatásra kerülnek, hanem konkrét, helyi környezetben is alkalmazható tapasztalatokká és fejlesztési ötletekké alakulnak.

Az EXPRESS projekt utolsó online tematikus rendezvényén valamennyi partner bemutatta a projekt keretében kidolgozott regionális szakpolitikai fejlesztéseket, az elért eredményeket. Az együttműködés egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy megerősítse a regionális szakpolitikai kereteket annak érdekében, hogy azok jobban reagálhassanak az energiaszektor változó működési környezetére, és támogassák a helyben előállított megújuló energiára való gyorsabb átállást, miközben növelik a megújuló energiaforrások részarányát és javítják a partnerrégiók energetikai önellátását.

Hajdú-Bihar megyében a legfontosabb fejlesztés az önkormányzati energia-önellátás és az energiaközösségek támogatását szolgáló szakpolitikai útmutató elkészítése volt. A feltárt hiányosság nem a stratégiai célkitűzések hiánya volt, hanem az, hogy a megvalósításhoz nem állt rendelkezésre elegendő gyakorlati és operatív útmutatás. Bár a megye területfejlesztési stratégiája már korábban is meghatározott szélesebb körű energia- és fenntarthatósági célokat, a települési önkormányzatok a legtöbb esetben nem rendelkeztek az energiaközösségi projektek elindításához és a helyi energia-önellátás előmozdításához szükséges alapvető ismeretekkel, technikai tudással és lépésről lépésre követhető útmutatással, illetve nem volt kiforrott maga a hazai keretrendszer sem.

A román partner, Gyulafehérvár önkormányzata átfogó felülvizsgálat keretében aktualizálta a 2023–2035 közötti időszakra szóló Fenntartható Energia- és Klíma Akciótervét. A terv a CO₂-kibocsátás csökkentésére, az energiahatékonyság növelésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra összpontosít. Fő célkitűzése, hogy a CO₂-kibocsátást 2035-re 40%-kal csökkentse a 2025-ös referenciaévhez képest. A felülvizsgált terv konkrét intézkedéseket tartalmaz az energiahatékonyság javítására és a megújuló energiaforrások használatának növelésére, a tervezett intézkedésektől pedig jelentős energiamegtakarítás várható. A terv az EXPRESS által előmozdított témákat, például az energiaközösségeket is integrálja.

Párizsban a 2024–2030-as Klímaterv a koordináció és a megvalósítás javítására összpontosít. Miközben a szakpolitikai célkitűzések ambiciózusak, és a várostervezési dokumentumok egyre inkább lehetővé teszik a megújulóenergia-megoldások integrációját, a megvalósítás gyakran késedelmet szenvedett, és a gyakorlati végrehajtáshoz erősebb támogatásra volt szükség. Ennek kezelésére várostérség szinten több új eszközt vezettek be a megújuló hőenergia-megoldások elterjedésének felgyorsítása érdekében. Létrehoztak egy facilitátorokból álló hálózatot, valamint egy erre a célra létrehozott hőenergia-alapot, amely a társasházakat támogatja a megújuló hőenergia-projektek előkészítésében és megvalósításában. További támogatások segítik a projektmenedzsmentet, különösen a kisebb épületek esetében.

A horvátországi Međimurje megyében az Energiahatékonysági Akciótervet felülvizsgálták annak érdekében, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a megvalósítás és a részvétel. Két új intézkedést fogadtak el, többek között a mobilitással és az energiatudatossággal kapcsolatos intézkedéseket, amelyek kidolgozása során a többi partner tapasztalataira is támaszkodtak.

Más régiókban is megerősítették a megújuló energia szerepét a regionális fejlesztési stratégiákban. Az írországi South East régióban a Regionális Megújulóenergia-stratégia meghatározza a helyi önkormányzatok számára a megújuló villamosenergia-termelési kapacitásokra vonatkozó kereteket, mindezt sikerült a Regionális Területrendezési és Gazdasági Stratégiába is integrálni, összhangban az országos tervezési célkitűzésekkel.

Az olaszországi Marche régióban az energiaközösségeket a 2021–2027-es ERFA-keretben az energiaszegénység és a hálózati kihívások kezelésének egyik eszközeként határozták meg. Lengyel partnerünknél, a Podkarpackie régióban a Levegővédelmi Program a régi fűtési rendszerek cseréjét, az épületek korszerűsítését és a lakosság szemléletformálását támogatja a levegőminőség javítása érdekében. A finnországi Észak-Karéliában az energia erőteljesebb horizontális szerepet kapott a POKAT2029 programban, amelyet az EXPRESS projekt keretében elkészített elemzések és összehasonlító referenciaértékek is támogattak.

Az online záró rendezvény az EXPRESS projekt megvalósítását érintő első szakasz végét is jelentette. Valamennyi partner vagy befejezte a tervezett szakpolitikai fejlesztéseket, vagy előkészítette a javasolt változtatásokat. Az egyes partnertérségekben megvalósított vagy előkészített fejlesztések, változtatások a projekt lezárását követően is folytatódnak, támogatva a szakpolitikai intézkedések erősítését a projekt befejezését követően is.

A projekt keretében 2026. január 20. és 22. között szakmai tanulmányútra került sor a hollandiai Fryslân tartományban, amelynek középpontjában a közösségi önszerveződés, az önkéntesség és a helyi együttműködések jó gyakorlatainak megismerése állt. A háromnapos program lehetőséget biztosított a partnerek és helyi szakembereik számára, hogy közösen értékeljék a helyi kezdeményezéseket, valamint megvizsgálják azok más térségekben történő alkalmazhatóságát.

A program Leeuwardenben, a Fryslân Tartományi Önkormányzat (Provincie Fryslân) székházában kezdődött, ahol átfogó ismertetés hangzott el a térség társadalmi, gazdasági és közigazgatási sajátosságairól. Az előadások bemutatták a holland decentralizált államszerkezetet, a fríz nyelv és kultúra kiemelt szerepét, valamint azt a közösségi szemléletet, amely az önkéntességre és az alulról szerveződő kezdeményezésekre épül. Külön figyelmet kapott az úgynevezett „fríz paradoxon”, amely szerint a szerényebb gazdasági mutatók ellenére a lakosság életminősége és elégedettsége kiemelkedő.

A szakmai program részeként a partnerek irányító bizottsági ülést tartottak, valamint peer review munkacsoportokban értékelték az önkéntességet támogató szakpolitikai megoldásokat és a projekt előrehaladását.

A második napon több sikeres közösségi kezdeményezést ismerhettünk meg.

• A nap Sint Jacobiparochie-ben, a Netwerkcentrum De Opstap (NWC De Opstap) közösségi központ meglátogatásával kezdődött. Az egykori iskolából kialakított, mindenki számára nyitott közösségi tér bottom-up működési elvre épül: a kezdeményezések a helyi önkéntesektől indulnak, majd a megvalósítás során az önkormányzatokkal és civil szervezetekkel együttműködésben valósulnak meg. A központ programjai kreatív, oktatási és szociális lehetőségeket kínálnak minden korosztály számára, különös figyelemmel a fiatalokra, idősekre, bevándorlókra és szociálisan hátrányos helyzetű lakosokra. Az épületben konyha, közösségi nappali, művészeti stúdió és műhely is működik, valamint veteményeskert és kisállatok számára kialakított tér. A világítótestek kivételével az eszközök és berendezések adományokból származnak. Az önkéntesek kulcsszerepet töltenek be a működtetésben: részt vesznek a koordinációban, marketingben, fenntartásban, kézműves foglalkozások vezetésében, oktatásban, nyelvtanításban és közösségi főzésben.

• Ezt követően Tzum (Tsjom) településen az Energiecoöperatie De Toer energiaszövetkezet működését ismertük meg. A 530 tagot számláló közösségi energiatársulás egy 1 MW-os szélturbina üzemeltetésével évente 2,6–2,8 GWh megújuló energiát A bevételek egy részét helyi fenntarthatósági, szociális és kulturális projektek támogatására fordítják. A kezdeményezés jó példát mutatott arra, miként kapcsolható össze a közösségi tulajdon, a fenntarthatóság és a reziliens közösségépítés, ahol a befektetés, a döntéshozatal és az előnyök megosztása közös. Az önkéntesek a menedzsment- és technikai feladatok ellátásában egyaránt részt vesznek.

• A délutáni program részeként Berlikumban a MFC It Stedhûs multifunkcionális közösségi házat látogattuk meg, amely különböző társadalmi szervezetek, egyházak, egészségügyi szolgáltatók és kulturális csoportok együttműködésének ad otthont. Az intézmény önfenntartó módon működik, és minden korosztály számára elérhető programokat kínál, erősítve a helyi közösségi kapcsolatokat.

• Útközben megálltunk Menaam faluban, ahol a Better foar Letter közösségi élelmiszer-szövetkezet működését mutatták be. A hazai kosárközösségekhez hasonló modellben a vásárlók közösen szerveződnek annak érdekében, hogy rendszeresen hozzáférjenek helyi, fenntartható, sok esetben bio vagy organikus mezőgazdasági termékekhez. Az önkéntesek feladatai közé tartozik a heti rendelések begyűjtése és a termékek kiosztása, ami erős közösségépítő szereppel bír.

• A terepi nap zárásaként Franekerbe utaztunk, ahol meglátogattuk a világ legrégebbi, ma is működő planetáriumát, az Eise Eisinga Planetariumot. Az 1774–1781 között egy autodidakta csillagász által, saját nappalijában épített planetárium 2023 óta az UNESCO világörökség része.
• A látogatások során szerzett tapasztalatok arra is rávilágítottak, hogy a holland közigazgatási és közszolgálati rendszer bizonyos esetekben konkrét, anyagi jellegű támogatásokkal is segíti a munkavállalókat: az otthoni munkavégzéshez kapcsolódó többletköltségek (pl. villamos energia, internet) részbeni kompenzálása bevett gyakorlat, valamint a munkaidőn túl történő hazautazás költségeit is megtérítik. Ezek az intézkedések hozzájárulnak a munkavállalók terhelésének csökkentéséhez és a munka–magánélet egyensúlyának fenntartásához. A beszélgetések alapján bevett gyakorlatnak számít a rugalmas munkaszervezés is: több területen jellemző a heti három napos irodai vagy aktív munkavégzés, amelyet távmunkával egészítenek ki. A leeuwardeni önkormányzat épületében működő, munkavállalók számára fenntartott minőségi fogásokat kínáló étkezési lehetőség szintén a dolgozói jóllétet támogató intézkedések közé sorolható.
• A helyi termékek kapcsán érdekes tapasztalat volt, hogy Hollandiában – Európa egyik meghatározó sajtkészítő országában – a kézműves sajtok sok esetben a vártnál kedvezőbb áron érhetők el. Ennek hátterében a rövid ellátási láncok, a helyi piacokra és közvetlen értékesítésre épülő modellek, valamint a stabil fogyasztói kereslet állhat.
• A látogatások során szerzett tapasztalatok rámutattak arra, hogy bár Hollandiában az önkéntesség erős hagyományokra épül, az elöregedő társadalom és a fiatalabb generációk (különösen a Z és Alfa generáció) csökkenő bevonódása komoly kihívást jelent. Az erre adott válaszok és innovatív megoldások tanulságosak lehetnek más országok számára is. Ugyanakkor fontos kérdésként merült fel annak szükségessége, hogy az állami és hivatalos intézmények ne hárítsák át indokolatlan mértékben alapfeladataikat az önkéntes szervezetekre, hanem az önkéntesség valódi kiegészítő szerepét erősítsék.

A program zárónapján a partnerek és a Peer Review résztvevői munkacsoportokban értékelték az elmúlt napok tapasztalatait, bemutatva az egyes régiók kihívásait és az ezekre adott eddigi válaszokat. Fryslân tartomány részéről sor került a Mienskip koncepció ismertetésére, amely a fríz közösségi együttműködés történelmi gyökereken alapuló modellje, és az alulról szerveződő kezdeményezésekben – többek között az Iepen Mienskipsfûns programon keresztül – valósul meg. Ezt követően a Peer Review csoport bemutatta az önkéntesség támogatását célzó szakpolitikai ajánlásait, kiemelve a rugalmasabb intézményi működés, az adminisztratív terhek csökkentése és a fiatalok hatékonyabb megszólításának szükségességét.

A nap zárásaként egyeztetés zajlott a holland partnerrel az önkéntes tevékenységek és az egyetemi oktatás, illetve kutatás kapcsolódási pontjairól, valamint a portugál és olasz projektpartnerekkel a lehetséges jövőbeni szakmai együttműködésekről.

A tanulmányút során szerzett tapasztalatok jól példázzák, hogy a közösségi részvételre és önkéntességre épülő kezdeményezések jelentős szerepet játszhatnak a helyi társadalom megerősítésében, a fenntartható fejlődés elősegítésében és a közösségi kohézió növelésében.

GOCORE webinar: Szakpolitikai fejlesztések és azok hatása a közösségi rezilienciára

Csatlakozzon 2026. július 6-án a GOCORE nyilvános, angol nyelvű webináriumához!

Az online rendezvényen a GOCORE projekt partnerei mutatják be a projekt keretében kidolgozott szakpolitikai fejlesztéseinek első eredményeit. Minden régió ismerteti saját tapasztalatait, kiemelve a megvalósított intézkedéseket, a levont tanulságokat, valamint azt, hogy ezek miként járulnak hozzá a közösségek ellenálló képességének (rezilienciájának) erősítéséhez.

Az eseményen két meghívott előadó is részt vesz:

• • Etienne Verhelle-Rodzinka, az Interreg Europe szakpolitikai tisztviselője, aki bemutatja a szakpolitikai fejlesztések szerepét az Interreg Europe programban, valamint megosztja tapasztalatait a társadalmi, fejlesztési és irányítási kihívásokkal foglalkozó projektek támogatásáról.
  • Ivo Tartaglia, a Tecnopiani I.C. srl ügyvezető igazgatója, a regionális fejlesztés és az európai együttműködés szakértője. Több mint 30 éves tapasztalattal rendelkezik a területfejlesztés, a reziliencia, valamint a nemzetközi fejlesztési projektek tervezése és megvalósítása terén.

🗓 2026. július 6.
🕚 11:00 CET
💻 Online

A részvétel regisztrációhoz kötött:
https://us06web.zoom.us/meeting/register/qLn3QMejR3aENAdeRgRa5g

Találkozzunk július 6-án a webináriumon!

Egészséges talaj, élő táj, helyi ízek – széles körű szakmai párbeszéddel, sikeres műhelymunkával és nyílt konzultációval zárult az SReST projekt

A 2026. május 26-án az SReST projekt zárásaként megrendezett műhelymunka középpontjában a tudományos-szakpolitikai-adatközpontú szakmai párbeszéd állt, míg a 2026. május 30-án a helyi szereplőkkel zajló, “Fókuszban az ágazati és térségi szintű együttműködés – helyi termékeink jövője a slow food turizmusban” című nyílt konzultáció a projekt pilot eredményeinek bemutatásához, valamint a helyi élelmiszer-rendszerek turizmusban és fenntartható térségfejlesztésben betöltött szerepéről folytatott párbeszédhez biztosított lehetőséget.

A műhelymunka célja az volt, hogy a projekt eredményeire építve közös gondolkodás induljon arról, miként járulhatnak hozzá a térség természeti adottságai, a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok és a helyi élelmiszer-termelés Hajdú-Bihar hosszú távú fejlődéséhez.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a talaj állapota és az agrobiodiverzitás nem csupán környezeti kérdés, hanem a helyi termékek minőségének, a táji karakter megőrzésének és a slow food turizmus fejlődésének is meghatározó alapja. A helyi adottságokra épülő gazdálkodás, a tájfajták, a fenntartható termelési módok és a rövid ellátási láncok együttesen olyan értéket képviselnek, amely egyszerre erősítheti a vidéki gazdaságot és a térség turisztikai vonzerejét.

A szakmai egyeztetés során több hazai talajadatbázis és digitális térinformatikai rendszer alkalmazási lehetősége is bemutatásra került. A résztvevők kiemelték, hogy a különböző adatforrások összekapcsolása lehetőséget teremt a termőhelyi sajátosságok pontosabb megismerésére, ezáltal jobban azonosíthatók azok a területek és táji értékek, amelyekre a helyi élelmiszer-előállítás és a slow food szemléletű fejlesztések épülhetnek.

Kiemelt téma volt a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás is. Az aszály, a talajdegradáció és a vízvisszatartás kérdései ma már nemcsak a mezőgazdasági termelést befolyásolják, hanem a táj ökológiai állapotát és a helyi közösségek jövőbeni lehetőségeit is. A résztvevők szerint a regeneratív gazdálkodási gyakorlatok, a talajkímélő művelés és a táji adottságokhoz igazodó földhasználat hosszú távon hozzájárulhatnak az agrobiodiverzitás megőrzéséhez és a térség ellenálló képességének növeléséhez.

A műhelymunka során bemutatott precíziós talajvizsgálati és adatfeldolgozási rendszerek szintén azt szolgálják, hogy a gazdálkodók megalapozottabb döntéseket hozhassanak, miközben a rendelkezésre álló adatok kutatási, területfejlesztési és természetvédelmi célokra is hasznosíthatók. A szakértők szerint ezek az információk a jövőben a helyi termékek eredetének, minőségének és egyediségének bemutatását is támogathatják.

A résztvevők hangsúlyozták, hogy a slow food szemlélet jóval túlmutat a gasztronómián: olyan komplex fejlesztési irányt jelent, amely összekapcsolja a fenntartható mezőgazdaságot, a természeti értékek megőrzését, a helyi közösségeket és az élményalapú turizmust. Ennek megvalósításához elengedhetetlen a kutatók, gazdálkodók, önkormányzatok, turisztikai szereplők és civil szervezetek együttműködése.

A műhelymunka zárásaként a résztvevők a közös tudásmegosztás folytatása mellett kötelezték el magukat. Javaslat született közös adatbázisok, jó gyakorlatokat bemutató felületek és összehangolt szakmai együttműködések kialakítására annak érdekében, hogy az SReST projekt eredményei hosszú távon is hozzájáruljanak egy fenntarthatóbb, az agrobiodiverzitásra és a helyi értékekre építő térségi fejlődési modell megvalósításához.

Az interaktív egyeztetéseknek, kerekasztal-beszélgetéseknek és termékbemutatóknak teret adó debreceni nyílt konzultációs nap középpontjában az SReST pilot eredményeinek összegzése, a folytatást érintő lehetőségek megvitatása, a helyi termékek piacra jutását, a rövid ellátási láncok fejlesztését, a fogyasztói tudatosság erősítését és az ágazatok közötti együttműködések kialakítását célzó gondolatok megosztása volt.

A résztvevői kör megerősítette, hogy a projekt keretében kialakult szakmai hálózat a jövőben is közösen kívánja folytatni a slow food kezdeményezések terén megtett lépéseket, a hálózatokban történő gondolkodást, a helyi értékekre és termékekre alapozott látogatógazdaság erősítését.

Az OpenRegioCulture Interreg projekt 5. Irányító Bizottsági Ülésére és 5. tanulmányútjára a hollandiai Heerlenben kerül sor 2026. március 4-5. között.

A szakmai program célja az volt, hogy a résztvevők megismerjék a térség kulturális és turisztikai intézményeinek jó gyakorlatait az inkluzív turizmus, az akadálymentesség és a kulturális örökség innovatív bemutatása területén. A program különös hangsúlyt helyezett arra, hogy a kulturális intézmények miként tudják szolgáltatásaikat a lehető legszélesebb közönség – köztük a fogyatékossággal élők, az idősek, illetve a különböző speciális igényű látogatók – számára hozzáférhetővé tenni.

Az önkormányzat munkatársai mellett a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és a Déri Múzeum szakemberei segítették a hazai tapasztalatok megosztását, illetve a holland gyakorlatok mélyebb megismerését és jövőbeni térségi hasznosulását.

A szakmai program Heerlenben, a Visit Zuid-Limburg Experience Heerlen–Parkstad látogatóközpontban indult, ahol már az első találkozás is jól érzékeltette, mennyit változott a turisztikai információszolgáltatás szerepe. A helyszín nem egyszerű információs iroda, hanem komplex, interaktív élménytér, ahol a régió története és kulturális öröksége digitális, audiovizuális és részvételre ösztönző eszközökön keresztül válik átélhetővé. A virtuális valóság, a 3D-s filmek, az interaktív asztalok, a digitális graffiti vagy a helyi történeteket bemutató multimédiás tartalmak mind azt a célt szolgálják, hogy a látogató több érzékszerven keresztül, saját tempójában kapcsolódhasson a térséghez. Ez a megközelítés önmagában is jó gyakorlat, hiszen a befogadás egyik kulcsa éppen az, hogy az információ ne egyetlen csatornán keresztül legyen hozzáférhető.

A heerleni program egyik leginspirálóbb eleme az Audio Inclusion Route kezdeményezés volt, amely mintaszerű példája annak, hogyan lehet egy meglévő kulturális-turisztikai terméket újragondolni az hozzáférhetőség (inklúzió) jegyében. A város bányászati múltját bemutató, eredetileg 2021-ben létrehozott nyomtatott útvonal ugyanis hamar szembesült saját korlátaival: a látássérült emberek, az alacsony olvasási készséggel rendelkező látogatók, illetve a kerekesszékkel közlekedők számára nem volt teljes értékűen használható. A megoldás nem felülről érkezett, hanem érintetti tapasztalatokra épült: két szakértő saját élmény alapján jelezte a problémát, majd az önkormányzattal, a Visit Zuid-Limburggal és további partnerekkel együttműködve új, befogadó útvonalat dolgoztak ki. Az útvonal fejlesztése során a gyakorlatban is tesztelték a közlekedhetőséget egy kerekesszéket használó személlyel, ennek nyomán módosították és rövidítették a nyomvonalat. Feltérképezték az összes akadálymentesen használható mosdót és kávézót, ami jól mutatja, hogy a hozzáférés nemcsak a fő attrakciókra, hanem a kapcsolódó szolgáltatásokra is kiterjed.

A 17 történelmi állomáshoz kapcsolódó tartalmakat hanganyag formájában is elérhetővé tették, méghozzá úgy, hogy azok az travel felületén, külön alkalmazás telepítése nélkül meghallgathatók legyenek. Különösen erős és szimbolikus elem, hogy a hangfelvételeket vak narrátor rögzítette, ami egyszerre növeli a hozzáférhetőséget és az autentikusságot. Az útvonal így nemcsak a látássérült látogatók, hanem a babakocsival érkezők, a kerekesszéket használók, az alacsony olvasási készséggel rendelkezők, sőt tágabb értelemben minden érdeklődő számára is kényelmesebben és élményszerűbben használhatóvá vált. A városi séta során ennek gyakorlati működését is meg lehetett tapasztalni, miközben a résztvevők a helyi idegenvezetés segítségével a régió bányászati múltjának társadalmi és gazdasági összefüggéseivel is megismerkedtek.

A séta végpontjaként felkeresett Nederlands Mijnmuseum szintén fontos példát adott arra, hogyan lehet a történeti tartalmak közvetítését többféle befogadói igényhez igazítani. A múzeum egy egykori áruház épületében kapott helyet, és már maga a térszervezése is látogatóbarát: nincs merev útvonal, a látogatók saját érdeklődésük szerint járhatják be a különböző tematikus szinteket. A fizikai hozzáférhetőség mellett a múzeum érzékenyen használ többféle értelmezési csatornát is: hallgatható tartalmakkal, tapintható tárgyakkal, ruhadarabokkal és személyes tárlatvezetésekkel segíti a látogatói élményt. Különösen figyelemre méltó, hogy a személyes vezetést kiemelten fontosnak tartják, és gyakran olyan önkéntesek kapcsolódnak be a történetmesélésbe, akiknek családi vagy helyi kötődése van a bányászati múlthoz.

Ez nemcsak az ismeretátadást teszi hitelesebbé, hanem közösségi dimenziót is ad az örökségértelmezésnek. A múzeum további erőssége, hogy a bányászat történetét nem idealizálja, hanem annak nehézségeiről, társadalmi árairól és negatív hatásairól is nyíltan beszél, így az akadálymentesség itt összekapcsolódik az érzékeny, felelős tartalomközvetítéssel is.

A délutáni program a közeli Kerkrade városában található Discovery Museum meglátogatásával folytatódott, ami újabb fontos rétegét mutatta meg az inkluzív szemléletnek, különösen az érzékszervi és neurodiverz igények figyelembevétele terén.

A múzeum rendkívül gazdag, interaktív környezetben dolgozik: a tudomány, a technológia, a Föld története, a mesterséges intelligencia, a környezetvédelem és a jövő kérdései látványos, élményalapú formában jelennek meg. Éppen ezért különösen jelentős, hogy az intézmény felismerte: ami az egyik látogatónak izgalmas és inspiráló, az a másiknak túlterhelő lehet. Ennek kezelésére rendszeresen szerveznek ingerbarát látogatási időszakokat (stimulus-friendly visit), amikor csökkentik a fény- és hanghatásokat, valamint módosítják a látogatási útvonalat is. Ez a gyakorlat kiváló példája annak, hogyan lehet egy alapvetően ingerintenzív kiállítóteret úgy áthangolni, hogy az autizmussal élő vagy más okból szenzorosan érzékeny látogatók számára is hozzáférhető legyen.

A Discovery Museum jó gyakorlata azonban nem áll meg az időszakos nyitvatartási modellnél. A múzeum a mindennapi működésben is konkrét támogató eszközöket kínál: a pénztárnál elérhetők zajvédők, fülvédők, stresszlabdák, súlypárnák és más olyan segédeszközök, amelyek az érzékszervi terhelés csökkentését szolgálják. Emellett az épület fizikai értelemben is akadálymentes, liftekkel, akadálymentes mosdókkal, kijelölt parkolóhelyekkel és jól használható megközelítéssel. Kiemelendő továbbá, hogy a kísérők számára ingyenes belépést biztosítanak, ami az anyagi akadályok csökkentése felé tett fontos lépés. Módszertani szempontból különösen tanulságos volt az a megközelítés, hogy a múzeum a csoportok fogadásakor előzetes információk alapján készül, és a múzeumpedagógiai programokat a korosztályhoz, tudásszinthez, valamint az esetleges fogyatékossághoz is igazítja.

Miközben a szakértők felfedezték a múzeumot, a projektpartnerek Irányító Bizottsági ülésen vettek részt. A megbeszélés során áttekintették a projekt szempontjából legfontosabb menedzsmentkérdéseket, a szemeszter során elvégzett feladatokat, valamint a következő szemeszter főbb teendőit és ütemezését. Külön napirendi pont foglalkozott a kommunikációs feladatokkal és az ezekhez kapcsolódó előrehaladással, továbbá a pénzügyi kérdésekkel is. Szó esett még a következő, szeptemberre tervezett tanulmányútról, amelyre Rigában kerül majd sor, és amelynek programtervét szintén bemutatták a partnereknek.

Az Irányító Bizottsági ülés második felében a partnerek workshopot tartottak a kapacitásfejlesztő műhelymunkákhoz (capacity building workshop) elkészült módszertanról annak érdekében, hogy a végleges dokumentum valóban minden résztvevő számára érthető, világos és jól alkalmazható legyen.

Az esti program a Parkstad Limburg Theatres – Theater Heerlen épületében folytatódott, ahol a résztvevők betekintést kaptak a színház működésébe és akadálymentesítési gyakorlatába. A színház három intézményt – Heerlen, Kerkrade és Sittard színházait – fogja össze közös programkínálattal.

A bemutató során ismertették, hogyan igyekeznek a kulturális intézmények szolgáltatásaikat minden társadalmi csoport számára elérhetővé tenni. A fizikai akadálymentesítés nemcsak az épületek bejárhatóságát jelenti, hanem a digitális felületek használhatóságát is, különös tekintettel a látássérült felhasználókra. A liftek, az akadálymentes mosdók, az éves felülvizsgálatok és a nézőtéri hozzáférés mind azt mutatják, hogy a fizikai környezet fejlesztése folyamatos feladat, nem egyszeri beruházás. A pénzügyi hozzáférés terén alkalmazott differenciált árképzés, az alacsony jövedelműek számára kialakított támogatási rendszer és a fiataloknak kínált kedvezményes jegyek arra emlékeztetnek, hogy a kulturális részvétel útjában sokszor nem az építészeti akadályok állnak, hanem az anyagi korlátok.

A társadalmi hozzáférés pedig abban válik kézzelfoghatóvá, hogy a színház együttműködik hátrányos helyzetű csoportokat támogató szervezetekkel, és olyan programkínálatot épít, amelyben sokféle közönség megtalálhatja a helyét. Az „audioguide”-dal kísért előadások szintén azt jelzik, hogy az előadóművészet területén is van lehetőség célzott, de integrált hozzáférési formák kialakítására.

A nap zárásaként a résztvevők megtekintették a Schrit_tmacher táncfesztivál keretében bemutatott „In C” című produkció főpróbáját Sasha Waltz & Guests és a Philzuid közreműködésével.

A tanulmányút utolsó napja a Clemensdomein és Clemenspark meglátogatásával kezdődött, amely Brunssum közelében található. A templom és a kert arra adott példát, miként kapcsolható össze a táji örökség, a közösségi részvétel és a részleges fizikai akadálymentesítés egy hosszabb távon fenntartható fejlesztési modellben.

A történeti helyszín revitalizációja során nem csupán a múlt emlékeit őrizték meg, hanem új, korszerű interpretációs eszközöket is alkalmaztak: audiotúrák, digitális tartalmak, 360 fokos médiamegoldások és virtuális elemek segítik a látogatókat a hely történetének megértésében. A park kialakítása során figyelmet fordítottak arra is, hogy a terület egy része kerekesszékkel is használható legyen, miközben a sétáló- és kerékpárutak, a pihenőhelyek és a közösségi funkciók egy nyitott, befogadó környezetet teremtenek. Külön érték, hogy a hely működésében az önkéntesek aktív szerepet vállalnak: idegenvezetések, közösségi kertek, kulturális programok és helyi kezdeményezések kapcsolják össze az örökségvédelmet a társadalmi részvétellel.

A program következő állomása a Stein önkormányzatának meglátogatása volt, amely 2021-ben elnyerte Hollandia leginkább akadálymentes települése címet.

A díj nem egy-egy fejlesztésnek, hanem a tudatos és következetes önkormányzati szemléletnek köszönhető. A település az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményének szellemében olyan tanácsadó testületet hozott létre, amelyben az érintett csoportok képviselői saját tapasztalataik alapján vesznek részt az hozzáférhetőségi és akadálymentesítési folyamatokban. Ez a testület aktív partner a döntés-előkészítésben: részt vesz épülettervezési, közterületi, kommunikációs és szolgáltatásfejlesztési ügyekben is. Ezek alapján három, kerekesszékkel is használható sétaútvonalat jelöltek ki, hogy a térség természeti és kulturális értékei valóban mindenki számára elérhetővé váljanak. A három útvonal különböző nehézségi szintet képvisel, és eltérő felhasználói igényekhez igazodik, így nem egységes megoldást kínál, hanem differenciált hozzáférést. A résztvevők számára az is jól láthatóvá vált, milyen fontos szerepe van annak, hogy az útvonalakról térkép is készült, amely egyértelműen jelzi a különböző szakaszok adottságait és nehézségi fokát. Ez nemcsak a tájékozódást segíti, hanem a biztonságos és önálló használatot is támogatja. A program részeként a résztvevők az egyik útvonalat és az említett térképet, jelzéseket is megtekintették.

A program végéhez közeledve még bemutatásra került egy további jó gyakorlat is, amely a hozzáférhetőségi információk világos és egységes kommunikációjára fókuszált. Az Amsterdam & partners által kidolgozott egységes szimbólumrendszer lehetővé teszi, hogy az egyes intézmények pontosan jelezzék, milyen akadálymentesítési szolgáltatásokkal és hozzáférhetőségi megoldásokkal rendelkeznek. Az eszköz eredményeként egy jól áttekinthető, vizuálisan egységes és könnyen értelmezhető jelölésrendszer jön létre, amely nagyban segíti a látogatókat az információk gyors és egyértelmű megértésében.

Ezt követően a résztvevők egy peer review szekcióban értékelték az elmúlt napokban megismert jó gyakorlatokat. A megbeszélés során több intézmény és kezdeményezés került elemzésre, többek között a Discovery Museum, a Nederlands Mijnmuseum, a Parkstad Limburg Theatres, a Visit Zuid-Limburg Experience, a steini akadálymentes túraútvonalak, valamint a Clemensdomein projektjei.

 

 

Az értékelés közös szempontrendszer alapján zajlott: a résztvevők azt vizsgálták, melyek voltak az egyes gyakorlatok legfőbb erősségei, mely területeken lenne szükség további fejlesztésre, illetve mely elemek azok, amelyeket saját intézményi vagy helyi környezetükbe is magukkal vihetnek, és viszonylag könnyen adaptálhatónak tartanak. A szekció külön értékét adta, hogy a legtöbb bemutatott intézmény képviselői személyesen is jelen voltak, így közvetlenül hallgathatták meg a visszajelzéseket, reagálhattak a felvetésekre, és válaszolhattak a résztvevők kérdéseire. Ez a közvetlen párbeszéd tovább erősítette a szakmai tanulás és a tapasztalatcsere nyitott, együttműködésre épülő jellegét.

A tanulmányút tapasztalatai egyértelműen rámutattak arra, hogy a kulturális örökség és turizmus területén az inklúzió és akadálymentesség nem csupán társadalmi felelősség, hanem innovációs lehetőség is. A dél-limburgi példák jól mutatják, hogy a megfelelő szemlélet, partnerség és kreatív megoldások révén a kulturális szolgáltatások valóban mindenki számára hozzáférhetővé tehetők.

Bécsben tartotta első közgyűlését a TiCCA4DANU projekt – zászlóshajó elismerést kapott a Duna Régió Stratégiában

Jelentős mérföldkőhöz érkezett a TiCCA4DANU projekt: 2025. június 26–27-én a Bécsi Egyetem adott otthont a Horizon Europe program által finanszírozott kezdeményezés első közgyűlésének. Az eseményen európai projektpartnerek, városi és regionális döntéshozók, valamint szakértők vettek részt annak érdekében, hogy új szintre emeljék az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást a Duna régióban.

Forrás: https://ticca4danu.eu/

A kétnapos találkozó középpontjában a négy mintaváros-térség és határon átnyúló partnereik bemutatkozása állt. Az előadások rávilágítottak az egyes térségek sajátos éghajlati kihívásaira, és megalapozták azokat az átalakító megoldásokat, amelyek a helyi közösségek igényeire épülnek.

Forrás: https://ticca4danu.eu/

Forrás: https://ticca4danu.eu/

A közgyűlés egyik kiemelt témája a Helyi Zöld Megállapodások (Local Green Deals) bemutatása volt. Ezek olyan helyi együttműködések, amelyek az önkormányzatokat, vállalkozásokat, civil szervezeteket és lakosokat kapcsolják össze az Európai Zöld Megállapodás céljainak helyi megvalósítása érdekében. Az ICLEI – Helyi Önkormányzatok a Fenntarthatóságért – szakértői, valamint az elhangzott jó gyakorlat (Szombathely, Helyi Zöld Megállapodás) bemutatták, miként lehet a fenntarthatósági célokat konkrét, helyi intézkedésekké alakítani.

A program hangsúlyt fektetett a közös tanulásra és tapasztalatcserére is. Dominique Foray professzor (EPFL) előadásában kiemelte az transzformatív innovációs politikák szerepét, amelyek rendszerszintű változást tesznek lehetővé, miközben a kormányzatok az alkalmazkodási folyamatok összehangolóiként működnek.

Forrás: https://ticca4danu.eu/

Az esemény egyik legfontosabb eredménye, hogy a TiCCA4DANU projekt hivatalosan is a Duna Régió Stratégiájának zászlóshajó projektje lett. Az elismerést Dr. Jaroslava Szudi adta át az EU Duna Régió Stratégiája (EUSDR) nevében, megerősítve a projekt stratégiai jelentőségét és hosszú távú hatását.

Forrás: https://ticca4danu.eu/

„Ez az elismerés megerősíti azon törekvésünket, hogy erős, együttműködésen alapuló partnerhálózatot építsünk ki a teljes Duna régióban” – hangsúlyozta Dr. Oliver Ziegler, a projekt koordinátora. „Célunk, hogy a projekt eredményei jóval túlmutassanak a kezdeti mintavárostérségeken.”

A bécsi közgyűlés fontos lépést jelent a TiCCA4DANU számára abban, hogy tudományos alapokon, helyi cselekvéssel és közös európai ambícióval járuljon hozzá az igazságos és hatékony éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz a Duna régióban.

Árajánlatkérés Szenior Pont alportál kialakítására CE0100085 azonosítószámú More than a village projekt kapcsán