Hírek archívum

Az SReST projekt 2026. június 2-3. között, Szerbiában megrendezett zárókonferenciája nemcsak a projekt eredményeinek bemutatásáról szólt: a rendezvényen hat különböző térségben megvalósult pilotprogram tapasztalatai találkoztak, amelyek közös célja a helyi gasztronómiai örökség, a fenntartható turizmus, az agrobiodiverzitás és a társadalmi befogadás összekapcsolása volt.

A zárókonferenciának Čajetina adott otthont, ahol a résztvevőket elsőként Milan Stamatović, Čajetina polgármestere köszöntötte. Ezt követően Anita Dolenc, a projekt vezető partnerét, Postojna Önkormányzatát képviselve mondta el nyitó gondolatait, majd Natália Liholot, a Duna Régió Program projektfelelőse online kapcsolódott be a konferenciába. A nyitóbeszédek sorát Nemanja Nešić, a Nyugat-Szerbia Régió Turisztikai Szervezetének igazgatója zárta.

A konferencia központi részét a projekt hat pilottevékenységének bemutatása jelentette. Bár a pilotok eltérő országokban, különböző társadalmi és turisztikai környezetben valósultak meg, mindegyik ugyanarra a kérdésre kereste a választ: hogyan lehet a helyi élelmiszereket, tudást, hagyományokat és közösségeket úgy összekapcsolni a turizmussal, hogy abból hosszú távon is fenntartható és értékteremtő fejlődés szülessen?

Az első pilot a horvátországi Krk szigetén, Dubašnica térségében valósult meg a Dubašnica d.o.o. Önkormányzati Közösség vezetésével, szlovén partnerek közreműködésével. A kezdeményezés célja az volt, hogy a helyi gasztronómiai örökséget, a természeti és táji adottságokat, valamint a kulturális értékeket fenntartható, élményalapú turisztikai kínálattá formálja. A program részeként tanulmányút, idegenvezető-képzés, helyi gasztronómiai rendezvények és tematikus turisztikai útvonalak is létrejöttek. A “Krklicious Active Experience” vezetett gasztrotúra különösen jól példázta, hogyan válhat a helyi étel egy komplex turisztikai élmény részévé: a résztvevők helyi ételeket kóstoltak, kulturális és örökségi helyszíneket kerestek fel, és közvetlen tapasztalatokon keresztül ismerhették meg Dubašnica sajátos karakterét.

A második mintaprojektet a Pozsonyi Közgazdasági Egyetem vezette. A fejlesztés középpontjában egy olyan, slow food turizmusra épülő oktatási tanterv kialakítása állt, amely a fenntartható turizmust, az agrobiodiverzitást, a helyi gasztronómiai örökséget és a zero waste szemléletet gyakorlatorientált módon kapcsolja össze. A tanterv kidolgozását szakmai egyeztetések, kerekasztal-beszélgetések és fókuszcsoportos megbeszélések előzték meg Szlovákiában és Horvátországban. A programot Eperjesen hallgatók, oktatók, kis- és középvállalkozások, valamint turisztikai szakemberek bevonásával tesztelték. A tapasztalatok alapján a tanterv olyan gyakorlati oktatási eszköznek bizonyult, amely nemcsak a résztvevők tudását bővíti, hanem más oktatási intézmények és régiók számára is adaptálható. Képzés és munkaerőpiaci lehetőségek fogyatékossággal élő fiatalok számára

Ezt követően ismerhettük meg a bosznia-hercegovinai SERDA, a Szarajevói Gazdasági Régió Fejlesztési Ügynökségének mintaprojektjét, melynek helyszíne Szarajevó, elsősorban a Nišići-fennsík és a Bjelašnica térsége volt. A program középpontjában a fogyatékossággal élő fiatalok képzése és munkaerőpiaci esélyeik javítása állt. A résztvevők elméleti és gyakorlati képzés keretében sajátítottak el konyhai alapismereteket, élelmiszerbiztonsági tudást és főzési technikákat, miközben hagyományos boszniai ételek elkészítésével is megismerkedtek. A képzést workshopok, mentorálás és valós munkakörnyezetben szerzett tapasztalat egészítette ki. A pilot így egyszerre szolgálta a társadalmi befogadást, a készségfejlesztést és a helyi gasztronómiai örökség megőrzését.

A negyedik pilotot Postojna Önkormányzata, mint vezető partner, valamint a szlovén Nativa Fenntartható Növekedésért Intézet valósította meg a Primorsko-Notranjska régióban. A program azt vizsgálta, hogyan segítheti a helyi gasztronómia és a slow food szemlélet a bevándorló közösségek társadalmi és gazdasági integrációját. A résztvevők szakértői egyeztetéseken, gasztronómiai workshopokon, interkulturális főzőprogramokon, mentoráláson és kapcsolatépítő eseményeken vehettek részt. Megismerkedtek a helyi alapanyagokkal és hagyományos szlovén ételekkel, miközben saját kulturális hátterük gasztronómiai értékeit is bemutathatták. A közös főzés és a gyakorlati tanulás különösen hatékony eszköznek bizonyult a közösségi kapcsolatok építésében és a munkaerőpiaci lehetőségek bővítésében. A pilot egyik fontos eredménye, hogy az ukrán résztvevők közössége saját szervezet létrehozását is kezdeményezte.

Hajdú-Bihar megye mintaprojektje “A sérülékeny csoportok munkanélküliségének kezelése a slow food turizmuson keresztül” címmel valósult meg. A program a helyi tudásra, a vidéki vendégszeretetre, a termelői együttműködésekre és a gasztronómiai hagyományokra építve kínált gyakorlati tanulási lehetőségeket a résztvevők számára. Ebesen, Hortobágyon és Hajdúnánáson szakmai egyeztetések, képzési napok, termelői látogatások és közös főzések valósultak meg. A résztvevők megismerkedtek a helyi alapanyagokkal és hagyományos ételekkel, az őshonos állatfajtákkal, a kertműveléssel és a fenntartható gazdálkodás alapjaival, valamint azzal is, hogyan alakíthatók ezek az értékek turisztikai élménnyé. A pilot egyik kiemelkedő eseménye a megyében elsőként a Nemzeti Agrárkamara Hajdú-Bihar Megyei Igazgatósága által az önkormányzat közreműködésével megvalósított Helyi Kincsek Napja volt, amelyet a Derecskei járásban első alkalommal rendeztek meg 2025 októberében. A program több mint 1700 látogatót vonzott. A rendezvényen helyi termelők, gazdaságok és kézművesek mutatták be a térség értékeit. A program jól példázta, hogy a helyi élelmiszer, a termelői tudás, a kézművesség és a közösségi élmény együtt olyan turisztikai kínálatot alkothat, amely egyszerre erősíti a helyi identitást és a vidéki gazdaságot. A pilot részeként a talajegészség és a biodiverzitás is kiemelt figyelmet kapott. A kapcsolódó workshopok arra hívták fel a figyelmet, hogy a jó minőségű helyi élelmiszer alapja az egészséges talaj. A résztvevők a fenntartható termelés, a vízgazdálkodás, a komposztálás és a környezetbarát gazdálkodás lehetőségeivel is megismerkedtek.

A hatodik pilotot a montenegrói Kisele Vode civil szervezet vezette, a Nyugat-Szerbia Régió Turisztikai Szervezetével és a Vedrina Polimlja civil szervezettel együttműködésben. A program olyan vidéki térségekre fókuszált, ahol a fiatalok, az idősek, a nők és más sérülékeny csoportok számára korlátozottak a gazdasági lehetőségek, miközben jelentős értéket képvisel a helyi gasztronómiai örökség és a hagyományos tudás. A résztvevők képzéseken, workshopokon, tanulmányutakon és promóciós eseményeken vehettek részt. A program a slow food szemlélet mellett a helyi termékfejlesztésre, a történetmesélésre, a vendégekkel való kommunikációra és a digitális marketingre is hangsúlyt helyezett. A pilot során több rendezvényen is lehetőség nyílt a termékek bemutatására, a látogatókkal való kapcsolatépítésre és a helyi szereplők közötti együttműködések erősítésére.

A pilotok bemutatását szakmai előadás és interaktív kerekasztal-beszélgetés követte, amely a SReST mintaprojektek, jó gyakorlatok és megoldások tesztelésének tapasztalatait összegezte.

Az értékelés több szempontot vizsgált, többek között:

• a fenntarthatóságot
• az agrobiodiverzitás megőrzését
• a tanulási és felhasználói élményt
• a gazdasági hatásokat
• a társadalmi hatásokat
• a helyi szereplők bevonását.

A közös tapasztalatok alapján a slow food turizmus akkor tud igazán hiteles és sikeres lenni, ha helyi történetekre, személyes élményekre, valódi gasztronómiai értékekre és erős helyi partnerségekre épül. A kerekasztal-beszélgetés során a résztvevők többek között a hitelesség megőrzéséről, a helyi közösségek bevonásáról, a látogatói élmény jelentőségéről és a fenntartható turizmus, illetve a tömegturizmus közötti különbségekről beszélgettek. A közönség QR-kódos kérdéseken keresztül maga is bekapcsolódhatott a szakmai diskurzusba. A szakmai programot partneri megbeszélés egészítette ki. A partnerek áttekintették az addig megvalósított tevékenységeket, valamint egyeztettek a következő időszak feladatairól, azok tartalmáról, ütemezéséről és megvalósításáról.

A találkozó így egyszerre jelentette a közös munka eredményeinek összegzését és a további együttműködés megalapozását.

Az első nap esti programja a Gastro Z rendezvény volt, amely közvetlenül a slow food szemléletére épült. A programban hat helyi hotel és étterem séfje vett részt. Az éttermek a mindennapi működésük során is helyi termelőktől szerzik be alapanyagaik jelentős részét, így a rendezvény a helyi termelők és a vendéglátás közötti kapcsolatot is láthatóvá tette. A résztvevők többek között halételeket, bárány- és borjúhúsból készült fogásokat, valamint málnás desszertet kóstolhattak. A kóstolópultok mellett helyi termelők is bemutatták termékeiket, így a látogatók közvetlenül találkozhattak azokkal, akik a térség élelmiszereit előállítják. A nagy érdeklődés jól mutatta, hogy a helyi alapanyagokra, történetekre és személyes találkozásokra épülő gasztronómiai események fontos szerepet játszhatnak egy térség turisztikai arculatának formálásában.

A következő napon félnapos szakmai látogatás mutatta be, hogyan kapcsolódhat össze a slow food turizmus a helyi identitással, a hagyományos termékekkel, a kézművességgel és a kulturális örökséggel. A program egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a slow food turizmus nem csupán az ételekről szól. Ugyanilyen fontos része a táj, a helyi tudás, a történetek, a kézműves hagyományok, az épített örökség és a közösségi emlékezet.

A résztvevők egy híres barlangot is felkerestek, majd Sirogojnóba utaztak. A település különleges kézműves örökségével, többek között a világszerte ismert kötöttáru-készítéssel is megismerkedhettek. A sirogojnói kézműves termékek nemzetközi szinten is ismertté váltak, és a helyi hagyomány a település turisztikai identitásának meghatározó részévé vált. A program egyik kiemelt helyszíne az ország egyetlen szabadtéri falumúzeuma volt. A múzeum nemcsak építészeti és néprajzi értékeket őriz, hanem azt az életformát is bemutatja, amelyből a térség gasztronómiai, termelői és kézműves hagyományai kialakultak. A látogatás során minden helyszínen megjelentek a helyi termelői termékek is. Ez jól érzékeltette, hogy a slow food szemlélet akkor működik igazán, ha nem önálló turisztikai programelemként jelenik meg, hanem szervesen beépül a térség teljes turisztikai élményébe.

A zárókonferencia és a hozzá kapcsolódó szakmai programok egyik legfontosabb tanulsága, hogy a slow food turizmus sokkal többet jelent a helyi ételek népszerűsítésénél.

A hat pilot különböző módokon mutatta meg, hogyan lehet a gasztronómiát:

• a helyi gazdaság fejlesztésének eszközévé tenni
• új munkaerőpiaci lehetőségeket teremteni
• támogatni a sérülékeny csoportok társadalmi befogadását
• megőrizni és továbbadni a hagyományos tudást
• erősíteni a helyi termelők és turisztikai szereplők együttműködését
• közelebb hozni egymáshoz a látogatókat és a helyi közösségeket
• valamint a fenntarthatóbb turizmus és élelmiszertermelés irányába lépni.

A projekt tapasztalatai alapján a helyi élelmiszer akkor válik igazán értékes turisztikai erőforrássá, amikor mögötte ember, történet, táj, hagyomány és közösség is megjelenik, így a program világosan bemutatta, hogyan építhető a helyi termékekre és hagyományokra hiteles turisztikai kínálat.

2026. szeptember 8–10. között a litvániai Biržai térségében tett szakmai tanulmányút során olyan kezdeményezéseket ismerhettünk meg, amelyek a helyi élelmiszerkultúrát, a mezőgazdasági termelést, a kulturális és természeti örökséget, valamint a turizmust egymást erősítő módon kapcsolják össze. A háromnapos program számos, Hajdú-Bihar számára is hasznosítható tapasztalatot kínált a vidéki gazdaság diverzifikációjáról, a rövid ellátási láncokról és a helyi értékek turisztikai hasznosításáról.

A tanulmányút egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a vidéki térségek fejlődésében a helyi erőforrások önmagukban is komoly lehetőséget jelentenek, de az ezekre épülő együttműködések, szolgáltatások és élmények jelentik azt a hozzáadott értéket, amely a helyi gazdaságot és a turizmust egyaránt erősítheti. A Biržai térségében bemutatott jó gyakorlatok közös jellemzője, hogy a helyi hagyományokra, élelmiszerekre, természeti értékekre és családi tudásra építenek. A mezőgazdasági tevékenység számos esetben már nem önmagában jelenti a vállalkozás alapját: kóstolók, oktatási programok, rendezvények, közvetlen értékesítés, vendéglátás és turisztikai szolgáltatások kapcsolódnak hozzá.

A program első napján a Biržai Turisztikai és Üzleti Információs Központ jó gyakorlataival ismerkedtünk meg. A GASTROliuok Biržuose kezdeményezés jól példázza, hogyan válhat a helyi gasztronómia a desztinációmarketing és a térségi identitás meghatározó elemévé. A program a helyi vendéglátóhelyeket és termelőket kapcsolja össze, miközben a látogatók számára egyfajta “gasztronómiai útvonalat” kínál. A kezdeményezés jelentőségét jól mutatja, hogy a Biržai térségében működő turisztikai szereplők együttműködése már szervezett klaszter keretében is megvalósul. A Biržai Turizmus Klaszter 2013-ban jött létre, és többek között turisztikai szolgáltatókat, vendéglátóhelyeket, a turisztikai információs központot, valamint helyi attrakciókat kapcsol össze.

Ez a megközelítés Hajdú-Bihar számára is fontos üzenetet hordoz: a helyi termék önmagában érték, de térségi történetté, élménnyé és turisztikai kínálattá akkor válhat, ha a termelők, vendéglátók, turisztikai szolgáltatók és önkormányzatok együtt gondolkodnak.

A 9 Ūkis családi gazdaság példáján keresztül a fenntartható gazdálkodás, a különleges, réspiaci termékek előállítása és a hagyományos fermentációs eljárások továbbörökítése került a középpontba. A fiatal gazdálkodók bemutatkozása azt is megmutatta, hogy a családi tudás és a hagyományos technológiák a modern vidéki vállalkozásokban is életképes alapot jelenthetnek.

Hasonló szemléletet tapasztaltunk a Milišiūnai juhfarmon, ahol a juhtenyésztéshez kapcsolódó oktatási és turisztikai programokat is kialakítottak. Az “A juh élelmet és ruhát is ad” program keretében a látogatók megismerhetik a juhfajtákat, a juhászatból származó élelmiszereket és gyapjútermékeket, miközben közvetlen élményt szerezhetnek a vidéki gazdálkodásról. A példa jól szemlélteti a mezőgazdasági diverzifikáció lehetőségét: ugyanaz a gazdaság egyszerre lehet termelőhely, oktatási helyszín, turisztikai attrakció és közvetlen értékesítési pont.

A Biržai Regionális Múzeum “Sėla” programja során a térség sörfőzési és vendéglátási hagyományaival ismerkedtünk meg. A hagyományos eszközök, a sörkészítéshez kapcsolódó szokások, a helyi ételek, a népzene és az interaktív elemek együttes alkalmazása azt mutatta meg, hogy a kulturális örökség akkor válik igazán vonzó turisztikai termékké, ha a látogató nem pusztán információt kap, hanem aktív részese lehet a történetnek.

Hasonló élményalapú megközelítést tapasztaltunk a Sodeliškis kúriagazdaságban is. Az autentikus tanyasi környezet, a történelmi mezőgazdasági gépek és járművek, valamint az 1924-ben épült szélmalom mellett a gabonától a kenyérig tartó hagyományos élelmiszer-előállítás folyamatát is megismerhettük. A közös kenyérsütés különösen jól példázta, hogy a kulturális örökség megőrzése és a turisztikai termékfejlesztés egymást erősítő folyamat lehet. A térség hivatalos turisztikai kínálatában ma is hangsúlyosan jelennek meg az edukációs és kóstolóprogramok, köztük a “Grūdo kelias” (A gabona útja), a “Levanda. Nuo sėklos iki produkto” (A levendula útja a magtól a termékig), valamint a már említett “Avis aprengs ir pamaitins” (A juh élelmet és ruházatot is ad) programok.

A második nap a Biržai térségére jellemző különleges természeti értékek megismerésével kezdődött. A Kirkilai kilátóból a táj különleges, vízzel telt mélyedéseire nyílik kilátás. A térség geológiai adottságai miatt kialakult tavacskák és a hozzájuk kapcsolódó tanösvény olyan turisztikai attrakciót alkotnak, amely egyszerre szolgálja a természet megismerését, a kikapcsolódást és a családi turizmust. A példa arra is rávilágított, hogy a természeti értékek önmagukban is fontosak, de a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra, információ, programok és szolgáltatások teszik őket hosszabb időtöltést kínáló turisztikai termékké.

A Levandų ūkis, vagyis a levendulafarm látogatása a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó innováció egyik érdekes példáját mutatta. A térségben nem hagyományos növénykultúra termesztésére épülő fiatal vállalkozás a levendulát számos különböző termék alapanyagaként hasznosítja. A tea, limonádé, fagylalt, szirup, méz, testpermet, gyertya és természetes kozmetikumok egyaránt azt mutatják, hogy egy mezőgazdasági alapanyagból több, különböző célcsoportokat megszólító termék és szolgáltatás alakítható ki. A gazdaság működéséhez ráadásul gasztronómiai élmények is társulnak: a program során a hagyományos litván šakotis, vagyis réteges sütemény készítésének bemutatóját is megismerhetik a látogatók.

A délutáni programot a Rinkuškiai sörfőzde látogatása zárta. A családi tulajdonban működő vállalkozás példája azt mutatta meg, hogyan lehet a helyi sörfőzési hagyományokat korszerű üzleti környezetben továbbvinni, miközben a termékhez történet, kulturális örökség és turisztikai élmény is társul.

A tanulmányút harmadik napján a projekt szakmai és menedzsmentfeladatai mellett a partnerek regionális szakpolitikai eszközeit és tapasztalatait is áttekintettük. A “Cooperation Laboratory” workshop során több európai térség jó gyakorlatai is bemutatkoztak.

Az olasz Fattoria La Rocca az etikai és természetközpontú gazdálkodás, a Fattoria dei Mini az élelmiszer-termelés és a jóllét kapcsolatát, az Il Giardino dell’Alpaca pedig a természet, a helyi élelmiszer és a turizmus összekapcsolására épülő multifunkcionális gazdaság működését mutatta be. A svájci Basel Food Co-operative Network példája azt szemléltette, hogyan építhető fel egy regionális élelmiszer-ökoszisztéma a termelők és más szereplők közötti hálózati együttműködésekre alapozva. A görög partner Prespa térségének agroturisztikai ökoszisztémáját ismertette.

Kiemelt jelentősége volt annak, hogy Hajdú-Bihar is megjelent a nemzetközi jó gyakorlatok között. Ferenczy Boglárka a Ferenczy Farm képviseletében, a “From a small family farm to a local food community” című előadásban mutatta be, hogyan fejlődhet egy kis családi gazdaság helyi élelmiszer-közösséggé.

A háromnapos szakmai program egyik legfontosabb tanulsága, hogy a vidéki térségek látogatógazdaságának fejlesztésében nem feltétlenül új attrakciók létrehozása az egyetlen út. Sok esetben már rendelkezésre állnak azok a helyi értékek – gazdaságok, termékek, receptek, hagyományok, természeti adottságok és családi tudás –, amelyekre egy új, komplex turisztikai kínálat felépíthető.

A legnagyobb lehetőséget ezek összekapcsolása jelentheti:

• a helyi termékek és a vendéglátás összekapcsolása
• rövid élelmiszer-ellátási láncok kialakítása és erősítése
• a mezőgazdasági tevékenységek diverzifikációja
• gazdaságokhoz kapcsolódó oktatási és élményprogramok fejlesztése
• kulturális és gasztronómiai örökség élményszerű bemutatása
• termelők, éttermek, turisztikai szolgáltatók és önkormányzatok együttműködésének erősítése
• közös térségi marketing és márkaépítés
• valamint klímaadaptív és regeneratív gazdálkodási módszerek alkalmazása.

A biržai tapasztalatok ezért Hajdú-Bihar látogatógazdaságának újragondolásához is értékes szakmai muníciót adnak. A tanulmányút nemcsak külföldi jó gyakorlatok megismerését tette lehetővé, hanem arra is alkalmat adott, hogy saját térségünk kezdeményezéseit nemzetközi környezetben mutassuk be, és közösen keressük a választ arra, hogyan tehető erősebbé, láthatóbbá és gazdaságilag fenntarthatóbbá a helyi élelmiszerre, mezőgazdaságra és kulturális örökségre épülő vidéki turizmus.

Biržai példája azt üzeni: a helyi érték akkor válik igazán erőforrássá, ha a térség szereplői közösen történetet, élményt és piacot építenek köré.

A FLAVOR projekt új kezdeményezéseként két TASTE TALKS webinar színesítette 2026-ban a partnerek szakmai együttműködését. A regionális élelmiszerkultúra, a helyi értékek, a fenntartható fejlődés és a vidéki közösségek megerősítése állt a középpontjában annak a TASTE TALKS webinar-sorozatnak, amelyet a FLAVOR projekt indított el 2026-ban. Az online szakmai eseménysorozat célja, hogy a projektben részt vevő európai régiók jó gyakorlatait bemutatva ösztönözze a tapasztalatcserét és a helyi élelmiszerkultúrára épülő fejlesztési megoldások megismerését.

Az eddig megvalósult két webinar során a résztvevők Luxemburg, Ausztria, Albánia és Magyarország példáin keresztül ismerhették meg, hogy a gasztronómiai és élelmiszeripari örökség miként válhat a regionális fejlesztés, a turizmus, a közösségépítés és a helyi gazdaságfejlesztés eszközévé.

Az első TASTE TALKS: Luxemburg és Ausztria jó gyakorlatai

Az első TASTE TALKS webinarra 2026. április 21-én került sor. A program középpontjában Luxemburg regionális élelmiszerkultúrája, valamint két, a helyi értékekre és közösségekre építő jó gyakorlat állt.

A résztvevők megismerhették a luxemburgi École du Goût kezdeményezést, amely az ízek, az élelmiszerek és az étkezési kultúra megismertetésén keresztül járul hozzá a helyi identitás és az élelmiszerkultúra erősítéséhez. Az osztrák Stremtaler Schmankerleck példája pedig azt mutatta be, hogyan kapcsolható össze a helyi élelmiszer-termelés, a gasztronómiai hagyomány és a térségi együttműködés.

A webinar egyik fontos üzenete az volt, hogy a helyi élelmiszerkultúra jóval többet jelent a hagyományos ételek és receptek megőrzésénél. A helyi termékek, a gasztronómiai örökség és az ezekhez kapcsolódó tudás olyan területi erőforrást jelenthetnek, amely hozzájárulhat a közösségek megerősítéséhez, a turisztikai kínálat fejlesztéséhez és a helyi gazdaság élénkítéséhez.

A második TASTE TALKS: fókuszban Albánia és Magyarország

A sorozat második eseményére 2026. szeptember 23-án került sor. Ez az alkalom már közvetlenül az albán és magyar partnerek tapasztalataira épült, és azt vizsgálta, hogy a helyi élelmiszerkultúra, a kulturális örökség és a közösségi együttműködés miként támogathatja a vidéki térségek fejlődését.

Az albán Routes4Culture Mallakastër kezdeményezés a kulturális örökséget, az ökoturizmust és a vállalkozásfejlesztést kapcsolja össze. A bemutatott gyakorlat különösen a helyi közösségek, köztük a nők és a fiatalok lehetőségeinek bővítésére helyezi a hangsúlyt.

A magyar példát a Helyi Kincsek Napja kezdeményezés jelentette. A program a helyi élelmiszereket és a vidéki örökséget állítja a középpontba, miközben közvetlen kapcsolatot teremt a látogatók, a gazdálkodók és a helyi termelők között. A kezdeményezés hozzájárul a rövid élelmiszer-ellátási láncok erősítéséhez, valamint ahhoz, hogy a helyi termékek és a vidéki életforma turisztikai és közösségi értékként is megjelenjenek.

A második webinar tapasztalatai jól mutatták, hogy a vidéki térségek fejlődésében az élelmiszer és az élelmiszerkultúra összekapcsolható a kulturális örökséggel, a turizmussal, a helyi vállalkozásokkal és a közösségi együttműködéssel. A különböző országokból származó példák ugyan eltérő környezetben valósulnak meg, mégis közös bennük, hogy a helyi adottságokra és közösségekre építve teremtenek társadalmi és gazdasági értéket.

Tapasztalatcsere európai régiók között

A TASTE TALKS webinar-sorozat a FLAVOR projekt nemzetközi tapasztalatcseréjének fontos eszköze. Az online események lehetőséget teremtenek arra, hogy a projektpartnerek és az érdeklődő szakemberek a személyes találkozók mellett is megismerhessék egymás kezdeményezéseit, és olyan inspirációkat, megoldásokat fedezzenek fel, amelyek saját térségükben is továbbgondolhatók.

Hajdú-Bihar megye számára különösen fontosak azok a tapasztalatok, amelyek a helyi élelmiszerkultúrát, a mezőgazdasági termelést, a vidéki örökséget, a turizmust és a helyi közösségek együttműködését kapcsolják össze. A FLAVOR projekt keretében megismert nemzetközi példák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a megye saját élelmiszerkulturájának értékei új fejlesztési és turisztikai lehetőségekkel kapcsolódjanak össze.

A TASTE TALKS sorozat ezzel nemcsak jó gyakorlatok bemutatására szolgál, hanem olyan európai szakmai párbeszédet is teremt, amelyben a résztvevő régiók egymás tapasztalataiból kiindulva kereshetnek új lehetőségeket a helyi élelmiszerrendszerek, a kulturális örökség és a fenntartható regionális fejlődés támogatására.

Az energetikai önellátás, az energiaközösségek, a biogáztermelés és a megújuló energiára épülő ipari fejlesztések álltak az EXPRESS projekt zárókonferenciájának fókuszában a finnországi Észak-Karéliában. A 2026. szeptember 24-én, Joensuu városában a lengyel, olasz, ír, magyar, finn és francia partnerekkel  zajló program során bemutatott jó gyakorlatok több ponton is hasznosítható tapasztalatokat kínálnak a hazai, ezen belül a hajdú-bihari energetikai és gazdaságfejlesztési törekvések számára.

A szakmai program zárókonferenciájának Észak-Karélia Regionális Tanácsa adott otthont. A rendezvényt Markus Hirvonen, a regionális tanács elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta a regionális energetikai önállóság, a megújulóenergia-termelés és a bioökonómia helyi gazdaságfejlesztésben betöltött szerepét. A konferencián az Interreg Europe program képviselője, Verena Priem is ismertette az interregionális együttműködés tapasztalatait, valamint a program végrehajtásának várható új irányait.

A konferencia előadásai jól mutatták, hogy az energiaátmenet Európa különböző térségeiben eltérő adottságok mellett, de hasonló célok mentén zajlik.

A lengyel Podkarpackie régió képviselője a megújuló energiaforrások fejlesztési irányairól és a hálózati integráció kihívásairól beszélt. Az olasz Marche régióból érkező kollégák az energiaátmenet szakpolitikai hátterét, várható hatásait és a döntéshozatalt támogató digitális eszközöket mutatta be. Az ír tapasztalat pedig azt szemléltette, hogyan alakíthatók át a regionális gazdaság- és területfejlesztési stratégiák konkrét beruházási programokká és megvalósítható projektekké.

A finn házigazdák Joensuu térségének megújulóenergia-fejlesztéseit, többek között az Iiksenvaara mintaprojektet mutatták be. A francia példa pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az energetikai korszerűsítés és a klímaadaptáció szorosan összekapcsolható: a társasházi energiahatékonysági és megújulóenergia-fejlesztések a városi hőhullámokhoz való alkalmazkodás eszközei is lehetnek.

Észak-Karélia regionális fejlesztési politikájában jelenleg is kiemelt szerepet kap az energiaátmenet, a tiszta energia, a körforgásos gazdaság és az erdőalapú bioökonómia. A régió hivatalos fejlesztési dokumentumai szerint a fenntartható gazdasági növekedést az innovációval, a klímaalkalmazkodással és a természeti erőforrások fenntartható használatával kívánják összekapcsolni.

A hajdú-bihari partner külső szakértőjeként Pesti Csaba, a Met3R Kft. képviselője mutatta be a Kisteleki Energiaközösség működését. A modell egyik legfontosabb sajátossága, hogy a decentralizált energiatermelést, az energiatárolást, az intelligens mérési rendszert és a közösségi fogyasztást egyetlen rendszerben kapcsolja össze. A nonprofit formában 2022-ben létrehozott energiaközösség 2025 óta valós számlázási rendszerben működik, jelenleg 64 taggal. A közösségben háztartási méretű napelemes rendszerekkel rendelkező fogyasztók, egy tizenkét alacsony jövedelmű háztartást magában foglaló szociális bérlakás-egység, valamint az önkormányzat is részt vesz. A rendszerhez 27 tetőre telepített napelemes egység, négy, egyenként 200 kWh kapacitású közösségi akkumulátoros konténer és két elektromos gépjármű-töltőállomás kapcsolódik. A bemutatott tapasztalatok szerint az energiaközösségi modellnek kézzelfogható gazdasági és környezeti előnyei vannak. Az aktív tagok energiaköltsége mintegy 40, a passzív tagoké körülbelül 25 százalékkal alacsonyabb az egyetemes szolgáltatási tarifánál, miközben a közösséghez kapcsolható szén-dioxid-kibocsátás mintegy 30 százalékkal csökkent. Különösen fontos tapasztalat ugyanakkor, hogy az energiaközösségek fejlődésének akadályai ma már nem feltétlenül technológiai természetűek. A Kisteleki Energiaközösség 2025-ben mintegy 116 MWh többletenergiát termelt, amelyet a jelenlegi hálózati és szabályozási környezetben nem tudott a saját tagjai között megosztani, ezért azt kedvezőtlenebb feltételek mellett kellett értékesíteni.

A projekt arra is példát mutat, hogy a decentralizált energiatermelés hogyan kezelhető intelligens hálózati megoldásokkal. A rendszer valós idejű terheléseloszlási modellel és többlépcsős szabályozással képes kezelni a napelemes termelésből fakadó feszültségemelkedést, így szükségtelenné válhat a napelemes rendszerek indokolatlan lekapcsolása vagy teljesítményük korlátozása.

A konferenciát követő tanulmányút egyik fontos állomása a kiteei BioKymppi Oy biogázüzeme volt. A létesítmény a biohulladékok energetikai hasznosítását és a tápanyagok visszaforgatását kapcsolja össze: a szerves alapanyagokból biogáz, illetve újrahasznosított trágyatermék készül.

A BioKymppi saját bemutatása szerint biogázból helyi villamos- és hőenergiát is termel, emellett a gázt biometánná alakítva közlekedési üzemanyagként is hasznosítja. A rendszerben keletkező tápanyagokat tartalmazó termékeket pedig mezőgazdasági célra lehet visszaforgatni.

A finn tapasztalat Hajdú-Bihar szempontjából is különösen releváns. A jelentős mezőgazdasági termelésből származó szerves melléktermékek helyben történő energetikai hasznosítása egyszerre járulhat hozzá a fosszilis energiahordozók kiváltásához, a mezőgazdasági üzemek energiafüggetlenségéhez, az anyagkörforgások zárásához és a helyi tápanyag-gazdálkodás javításához. A finn példa arra is rámutat, hogy a biogáz-technológia nem kizárólag nagy, központi létesítményekben alkalmazható. Megfelelő alapanyag-ellátottság és helyi energiaigény esetén közvetlenül egy mezőgazdasági üzem működésébe is integrálható.

A tanulmányút következő állomása a Puhos ipari terület volt, ahol a résztvevők egy olyan fejlesztési modellt ismerhettek meg, amelyben a megújulóenergia-termelés, a logisztika, a bioökonómia és az ipari fejlesztések egymást erősítik.

A térségben Észak-Karélia első ipari léptékű naperőműve, multimodális bioterminál és mintegy húsz, többek között vegyipari, logisztikai és bioökonómiai vállalkozás alkot egymásra épülő gazdasági környezetet. A fejlesztési tervek között mesterséges intelligenciát kiszolgáló adatközponti beruházás is szerepel.

Puhos jó példája annak, hogy a megújulóenergia-termelés önmagában még nem feltétlenül eredményez térségi gazdasági átalakulást. A jelentős regionális hatás akkor jelenhet meg, ha az energetikai, ipari és logisztikai infrastruktúra összehangoltan fejlődik, és a helyben rendelkezésre álló, versenyképes energia új vállalkozások és beruházások számára is vonzóvá teszi a térséget. A Kitee városa által közzétett fejlesztési információk szerint a Puhos ipari területén kialakított multimodális bioterminál a vasúti, közúti és vízi kapcsolatokra, valamint a bio- és faalapú anyagok kezelésére, tárolására és továbbfeldolgozására épül. A fejlesztés célja egy olyan ipari és logisztikai környezet kialakítása, amely új vállalkozások letelepedését és a zöld gazdasági tevékenységek bővülését is támogatja.

A szakmai program egyik legfontosabb tanulsága, hogy a sikeres energiaátmenet nem egyetlen technológián múlik. Az energiaközösségek, a napelemes rendszerek, az energiatárolás, az intelligens hálózatirányítás, a biogáztermelés és a megújuló energiára épülő ipari fejlesztések akkor tudnak valódi térségi hatást kiváltani, ha összehangolt regionális rendszerként működnek.

A bemutatott finn és magyar példák közös pontja a helyi erőforrásokra építés: a Kisteleki Energiaközösség a helyben előállított villamos energiát és a helyi fogyasztást kapcsolja össze, a kiteei biogázüzem a környék szerves anyagáramait hasznosítja, Puhosban pedig a megújuló energia, a bioökonómia és a logisztikai infrastruktúra kapcsolódik egymáshoz.

A Hajdú-Bihar megye számára hasznosítható tapasztalatok között ezért különösen fontos lehet a mezőgazdasági melléktermékek energetikai hasznosítása, a helyi energiaközösségek fejlesztése, az energiatárolás és az intelligens hálózati megoldások alkalmazása, valamint az energia- és gazdaságfejlesztés szorosabb összekapcsolása.

A négyéves nemzetközi együttműködésben zajló EXPRESS projekt zárórendezvénye egyúttal azt is megmutatta, hogy az európai régiók közötti együttműködés akkor válik igazán értékessé, amikor a jó gyakorlatok nemcsak bemutatásra kerülnek, hanem konkrét, helyi környezetben is alkalmazható tapasztalatokká és fejlesztési ötletekké alakulnak.